Egy meg nem valósult utópia - akár ezt a címet is viselhetné Majtényi György Egy forint a krumplis lángos című könyve. A Kádár-rendszer világába vezet be a történész-szerző, s ad róla árnyalt korrajzot. A mű  hűen tükrözi az első titkár országlásának Janus-arcát: a mérleg egyik serpenyőjében a diktatúra, a szabadságjogok hiánya, másik oldalát a viszonylagos jóléti társadalom egyensúlyozza.

Éppenséggel nem osztrák közúti hupni nagyságú az a kupac könyv, amelyet beterveztem a közeljövőre –s rendszerint a halom inkább dagadni szokott, mintsem zsugorodni -, ám mégis olyan könyveket olvastam az elmúlt napokban, amelyek nem voltak részei az eredeti elképzelésemnek. Egyik szekrényem tetején ugyanis gyermekkorom fantasyjai bukkantak föl, akár Unicum reklámban a vizes ember...

200 évvel ezelőtt, 1818. július 30-án született Emily Brontë Angliában, a yorkshire-i Thorntonban. Családja 1820-ban Haworthba költözött, mert édesapja ott kapott kápláni állást. Szüleinek összesen hat gyermekük született: öt lány (Maria, Elizabeth, Charlotte, Emily Jane, Anne) és egyetlen fiú (Patrick Branwell). Édesanyja 1821-ben meghalt rákban, a gyermekek nevelésében egy nagynéni segédkezett.

Ifjabb Alexandre Dumas (Párizs, 1824. július 27. -  Marly-le-Roi, 1895. november 27.) tulajdonképpen az idősebbik Dumas fiának nevezte magát, így: Alexandre Dumas fils. Tette ezt annak ellenére, hogy nem az apja árnyékában alkotott, hiszen drámaírói hírneve életében még az apjáét is fölülmúlta.

George Bernard Shaw 1856 július 26-án született Dublinban. 1885-től negyven éven át folyamatosan dolgozott. Írt színdarabot, esszét, újságcikket, és mindenféle témában szónoklatokat tartott. Első színművét csak 1892-ben, 36 éves korában mutatták be.

Kir Bulicsov életműsorozatot indított a Metropolis Media, és egy olyan Philip K. Dick-regényt adott ki az Agave Könyvek, amelyet magyarul még nem olvashattatok. Három nagyszerű science fiction-regényt vehetnek a kezükbe a műfaj rajongói 2018 nyarán. Íme!

Befejeztem William R. Forstchen trilógiáját, így nem maradhatott ki, hogy az utolsó kötetet is véleményezzem. A történet Ariadné fonalát 920 nappal az Egyesült Államokat érő elektromágneses támadás után veszi fel, hogy a sorozat végére valamelyest kijuthassunk a pokoli labirintusból, melybe a felkészületlenség és a balga remény juttatta az amerikaiakat.

Amikor 1989-91 tájékán a történelmi folyamat új irányt vetett (véget ért az úgynevezett rövid XX. század), a nyugati politikusokat és az egykori Vasfüggöny mögötti népeket túláradó optimizmus töltötte el. Annus mirabilis: így aposztrofálták 1989-et, ahol Jalta meghaladásával egypólusú, amerikai domináló világrend kibontakozása ígérkezett. Egyes kortársak úgy vélték, hogy a problémák alapból megoldódtak, eltűnt a kelet-nyugati ellenségkép.

A Brooklyni balgaságok szereplői szerethető alakok, tőlük életszagú a regény. Elbuknak, felállnak, összetörnek, újrakezdenek, szeretnek, gyűlölnek.

Annak idején már írtam Alridge sorozatának első részéről, amely a fenséges Ecc, pecc nevet kapta keresztségében, s most itt a második Helen Grace kötet, az Üsd, vágd. Úgyhogy most ütöm, vágom, ha már mégis úgy döntöttem, hogy a zavaros első rész után kell nekem ez is.

Michael Ondaatje Az angol beteg című regénye lett a legjobb irodalmi alkotás az utóbbi öt évtized Man Booker-díjas művei közül. A díjat 2018. július 8-án este a Man Booker 50 Fesztivál zárórendezvényén a londoni Royal Festival Hallban adták át a győztesnek.

Ha valaki egy eredeti, izgalmas, jól megírt konspirációs thrillerre vágyik, akkor az valószínűleg csalódni fog az Eredetben – hacsak nem elfogult Dan Brown-rajongó. A történetben Robert Langdon, a szimbolika és a vallási ikonológia harvardi professzora, barátja és egykori tanítványa meghívásának eleget téve érkezik a bilbaói Guggenheim Múzeumba. Edmund Kirsch, a negyvenéves számítógépguru, jövőkutató, feltaláló és vállalkozó, akinek találmányai és előrejelzései világszerte nagy vihart kavarnak, egy olyan felfedezés bemutatására készül, amely nemcsak a tudományok, hanem a vallás jövőjére nézve is komoly következményekkel járhat.

Benedek Szabolcs szeretheti a különleges számokat, hiszen 2015-ben a Librinél megjelent könyve, A kvarcóra hét dallama után, némi fiumei kitérővel ismét előjött a misztikus szám, ezúttal a Helikon gondozásában Kádár hét napja címmel boltokba került friss köteténél. És ha már számoknál tartunk, a Kádár hét napja 28 fejezetre tagolódik, és mint tudjuk, kétszer huszonnyolc az nem kevesebb, mint ötvenhat, azaz a forradalom, és Kádár árulásának éve.

A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum a 2014-es Rómer-emlékév kapcsán tematikus Arrabona számmal emlékezett meg névadójáról. Az összegyűlt anyag azonban megtölt egy újabb számot is. A karcsú kötetben található tizenkét tanulmány mindegyike a XIX. századi tudós gazdag életművének egy-egy érdekes mozzanatával foglalkozik.

135 évvel ezelőtt, 1883. július 3-án született Franz Kafka, a 20. századi széppróza meghatározó alakja, egyik legjelentősebb újítója, s legtöbbet vitatott alkotó egyénisége. Egész életére jellemző volt a sokszoros idegenség: zsidó volt németek között, német volt a csehek között és prágai csehnek számított az Osztrák-Magyar Monarchiában.

A Talán bizony mégsem sava-borsát az adja, hogy Jannah Loontjens rávilágít arra, milyen mértékben alakítja manapság a mindennapi életünket a közösségi média. Az internet hatása nagy témája a kortárs szerzőknek, a chat pedig, mint olyan, szinte beláthatatlan rengeteg, amelynek mélyén számtalan regénybe kívánkozó kedves vagy ironikus, tanulságos vagy rémes történet lapul.

Totth Benedek Holtverseny c. regénye után Az utolsó utáni háborút mindenképpen el kellett olvasnom. Amíg a szerző Margó-díjas első kötete mondhatni hétköznapi történet, amelynek sajátos brutalitását az adja, hogy az olvasóban (legalábbis bennem) egy percig sem merül fel, hogy itt esetleg túlzással, elszabadult fantáziával van dolgunk, az esemény, annak szereplői, azok „működésmódja” hihető, ugyanakkor a bulvársajtón és elkapott triviális szófoszlányokon edzett gyomrunkat mégiscsak megszorongatja.

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor. A Kossuth-díjas költő, író, műfordítót június 20-án, szerda hajnalban érte a halál Budapesten. „Igazi klasszikus volt, olyan egyetemes nagy költő, aki a saját értékein túl egyfajta összefoglalója, megújítója és továbbépítője volt a költészetnek” – mondta róla Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke.

Interjúsorozatunk második részében Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutatóval beszélgettünk meghatározó könyvekről, írókról és a hozzájuk kapcsolódó történetekről. A Széchenyi István Egyetem docense oktatói tapasztalatairól is mesélt, amelyek még inkább felhívják a figyelmet az olvasás fontosságára.

Dittrich Panka könyve a nagybetűs életről, annak szeleteiről szól. Az Ellen-tétek szerkezetileg két részre tagolódik: az elsőben novellákat olvashatunk, a következőben a szerző szösszeneteivel, érzéseivel, gondolataival szembesülhetünk. Létezésünk nem lineáris úton halad a végkifejlet felé, vargabetűk teszik kacskaringóssá: gyakran útelágazáshoz érkezünk, és azzal a dilemmával szembesülünk, melyiken induljunk tovább.

Az ezerarcú hős Joseph Campbell (1904-1987) világhírű amerikai író, vallástörténész egyik legfontosabb összefoglaló munkája, amely művészek generációira volt hatással. A szerző a mítoszok szerelmese, aki igyekezett megértetni a modern társadalommal, hogy milyen hatalma van a mitológiai történeteknek mind közösségi, mind egyéni szinten. Campbell írásainak egyik lelkes csodálója George Lucas is, aki a Star Wars-trilógiát a mitikus hős útját elemző könyv alapján alkotta meg.

Útnak indítjuk Mutasd a könyvespolcod, megmondom, ki vagy című sorozatunkat. Elsőként Kocsis Rozival, a Vaskakas Bábszínház igazgatójával beszélgettünk a legelső, legkedvesebb könyvekről, kedvenc írókról és az olvasás fontosságáról. De a beszélgetésből a Győrkőcfesztiválról és a Vaskakas új évadáról is kiderül néhány izgalmas információ.

Vajon a zaklatónak a gyermeke is zaklatóvá válik? Vajon van esély az őszinte barátságra, érzelemteli emberi kapcsolatokra a felszínes magamutogatás mögött? Ki válhat áldozattá és ki zaklatóvá? Számít a kor, a státusz, a társadalmi megítélés, vagy csak egyszerűen a nem? Minden esetben a zaklató a hibás, vagy netán az áldozat? Ki dönti el, hogy kiből mi válik? Létezik az univerzumban ilyenszerű törvényszerűség?

A gyerekek és tinik a legkegyetlenebb lények. Sok klasszikus irodalmi mű elcsépelt igazsága (talán túlzása is), de azok – mint én is –, akik sokat vannak tinédzserek közelében, pontosan tudják, hogy azért nem nélkülözi a valóságalapot. A Súlytalanul története az amerikai délen játszódik, ahol új lány kerül a helyi tévéken felnőtt és az ott látott sablonokat való életbe átültetni szándékozó helyi gimis közösségbe.

Sarah Winman úgy tud írni nagy szerelemről, örök barátságról, halálról, veszteségről, csalódásról és fájdalomról, hogy melodrámának nyoma sincs. A fülszöveg szerint ez „egy majdnem szerelmes történet. De kicsit bonyolultabb annál.” Valóban, hiszen az alapmotívuma elsősorban nem a szerelem, bár az is megjelenik a könyvben, hanem a szeretet, és annak egy különleges arca: a barátság.

Rowling és a rejtélyes K betű? Óz, a nagy varázsló és a csirkék? Mary Poppins és szitokszavak Walt Disney-nek? Roald Dahl világháborús nőcsábász kémtípusától Dan Brown (gagyi) elektronikus gyerekzene próbálkozásáig sok érdekes, alig vagy egyáltalán nem ismert tény lapul a sikerszerzők (magán)életének tarsolyában. Következzék tehát öt markáns bestseller-szerző, akikről ezt is jó, ha tudjuk.

Totth Benedek beültetett a Kacsa nevű pszichopata ifjonc által vezetett járműbe, és kis híján kidobtam a taccsot. A gépjármű természetesen a zsírgazdag apukáé, ki másé lenne, hiszen Kacsa nem dolgozik, csak szüretel, az alfahímek „jár nekem” flegmatizmusával.

Monumentális fantasy-e A koboldcsászár? Biztosan nem. Ez a legaprólékosabban kidolgozott világ a fantasztikus irodalomban? Kizárt. Vannak fordulatosabban szőtt regények? Nem is kérdés. Mégis akkor miért éreztem nagyon jó könyvnek Katherine Addison (alias: Sarah Monette) művét? Nagyon nehezen tudnám máshogy megfogalmazni: Mert szép.

Ismét egy fiataloknak szóló, elgondolkodtató regény került a kezembe, amely ugyan a borzalmas holland nyelven íródott, mégis egészen jó kötetnek bizonyult. A történet ugyan nem túl acélos, de legalább aktuális: egy halom gyereket beköltöztetnek a hermetikusan lezárt Black Box nevű fekete dobozba, konfliktusokat generálnak számukra, miközben ezt és a következményeket élőben közvetítik a világ felé.

J. D. Salinger Zabhegyezője igazi klasszikus, bár ha olvassa az ember, akkor először nem jön rá, hogy miért. Tipikusan olyan könyv, amelynél mögé kell látni a történetnek, ám ennek ellenére világosan érthető a mondanivalója.