Arra is gondolhatna az utazó, mikor Szucsányváraljára (ma Podhradie) érkezik, hogy akkor itt valahol várnak is kell lennie. Aztán hiába forgolódik a Túrócszentmártontól 11 kilométerre, keletre lévő falucskában, hát várnak, vagy éppen várromnak a nyomát sem leli.

Gyönyörűek és különlegesek, egyetlen olvasni szerető embert sem hagynak hidegen, s bár napjainkban egyre több a digitális olvasnivaló, mindig szükség lesz rájuk, a könyvtárakra. Világszerte rengeteg van belőlük: lehetnek nagy múltú, patinás létesítmények, vagy a legmodernebb, már-már futurisztikus építmények – a könyveket szerető emberek otthon érezhetik magukat a falaik között. Sorozatunkban néhány valóban csodálatos, szemet gyönyörködtető bibliotékát mutatunk be – most a weimari Anna Amalia Hercegnő Könyvtárat.

Mára talán nálunk is mindenki ismeri azt a tengerentúli folklórt, mely szerint ha a gyerekek elveszítik a tejfogaikat, a párnájuk alá kell tenni őket, hogy éjjel látogatást tegyen náluk a fogtündér (Tooth Fairy), aki cserébe egy kis fizetséggel hálálja meg a dolgot. Az Amerikai Egyesült Államokban mindennek augusztus 22-én kimondottan (ünnep)napja is van.

Drága matyóhímzések, légies halasi csipkék, a vadvirágos sárközi színek. Augusztus 20-án virágos rét pompájában tündökölt a székesfőváros. „Ami szín és szépség van ma Budapesten, azt mind a Gyöngyösbokréta hozta magával” – szóltak a lapok tudósításai. 1931-ben indult útjára a Gyöngyösbokréta mozgalom, amely minden évben Szent István ünnepén került megrendezésre. Számtalan fellépő érkezett az ország tájairól, hogy az általuk őrzött népi hagyományokat, táncokat bemutassák. A színpadi előadások kezdeményezője Paulini Béla író, újságíró volt, aki az évek alatt intézménnyé fejlesztette a hagyományőrző mozgalmat.

A toronyházak építése nem egyszerűen egy projekt, hanem igazi presztízsberuházás: a gazdagság, a hatalom, a kreativitás, a műszaki ismeretek és a technológia magas szintjének megmutatása, s talán nem túlzás, ha azt mondjuk: kérkedés mindezekkel.

Az égig érő fa megnevezéssel 2000 forint névértékű színesfém emlékérmét bocsát ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál keretében. Az emlékérmével egy új sorozatot indít a jegybank.

Gyönyörűek és különlegesek, egyetlen olvasni szerető embert sem hagynak hidegen, s bár napjainkban egyre több a digitális olvasnivaló, mindig szükség lesz rájuk, a könyvtárakra. Világszerte rengeteg van belőlük: lehetnek nagy múltú, patinás létesítmények, vagy a legmodernebb, már-már futurisztikus építmények – a könyveket szerető emberek otthon érezhetik magukat a falaik között. Sorozatunkban néhány valóban csodálatos, szemet gyönyörködtető bibliotékát mutatunk be – most az Admonti Szent Balázs bencés rendi apátság könyvtárát.

Hogy aztán ne mindig csak a munkáról legyen szó, most a falusi élet könnyebbik részéről, a pihenésről és a kikapcsolódásról szóló írásokkal folytatom. Amely cikkek azért korántsem lesznek olyan számosak, mint a paraszti munkát, vagy legutóbb az azt segítő szerkezeteket, gépezeteket bemutató szövegek.

Nevet kapott 16 magyar felfedezésű kisbolygó: többek között Ady Endre, Hamvas Béla, Erdős Pál, Kaffka Margit és Dévény Anna neve is felkerült az égi térképre.

Azt azért már a sorozat eddigi cikkei alapján is megállapíthatta a kedves olvasó, hogy a történelmi Magyarország várakban leginkább bővelkedő része a Felvidék. Persze, Erdélyben is szép számmal voltak várak, no és a Délvidék is bővelkedik erősségekben, de e tekintetben mégiscsak a Felvidék a „bajnok”. Nézzünk akkor meg hát egy újabb felvidéki várat, ezúttal Nagytapolcsányt, amit Kővárhelynek is neveznek, és Fényes Elek is beszámol „oszladozott” váráról.

Ha már aztán kapát lehet a lovak után kötni, akkor ugye kaszát miért ne lehetne! Hát azért nem volt ennyire egyszerű ez a történet, hiszen ha még egy nagyon éles valamit húzna is maga után a ló, akkor is letaposná előtte a kaszálni valót, az a valami pedig nem biztos, hogy vágna, inkább csak elcsúszna a gabona, pláne meg a fű felett, lelapítva azt.

Az Árkád bevásárlóközpontban látható az a „minikiállítás”, amely a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum néprajzi gyűjteményéből válogatott gyermekbútorokból áll. A 19. század második és a 20. század első feléből származó tárgyakat játékbabák teszik élőbbé a szemlélődőknek.

Kisnána vára, amely egy udvarház és egy mellette álló templom köré szerveződött, végül a rablólovag Móré Lászlónak, két fiának és kincseinek adott menedéket. Csakhogy a budai pasa kiostromolta innen, s hiába szórta temérdek aranyát, pénzét Móré a rohamozó janicsárok közé, gyerekeivel együtt fogságba, majd a híres Héttoronyba került.

Hogy aztán a vetőgéphez hasonlóan a lókapát is az a bizonyos Jethro Tull találta ki, az nagyon is valószínű. Már csak azért is, mert ha valakinek egy öreg templomi orgona sípjairól az jut eszébe, hogy ezeket bizony egy vetőgépbe is bele lehetne szerkeszteni, az képes arra is, hogy egy lapos „V” alakú kerekes tartószerkezetre kapákat rögzítsen, és mindezt egy ló után kösse.

Ha már aztán olyan magyar várakhoz is elutazunk, melyekből szinte semmi sem maradt a földfelszínen, hát a nógrádi Ecseg várát sem hagyhatjuk ki. Itt, az Ilonavárnak is nevezett erősség helyén már tényleg csak habarcsos köveket találunk, és talán a sáncárkoknak maradt valami nyoma. De az is lehet, hogy ezeket a II. világháború harcai során ásták.

Gyönyörűek és különlegesek, egyetlen olvasni szerető embert sem hagynak hidegen, s bár napjainkban egyre több a digitális olvasnivaló, mindig szükség lesz rájuk, a könyvtárakra. Világszerte rengeteg van belőlük: lehetnek nagy múltú, patinás létesítmények, vagy a legmodernebb, már-már futurisztikus építmények – a könyveket szerető emberek otthon érezhetik magukat a falaik között. Sorozatunkban néhány valóban csodálatos, szemet gyönyörködtető bibliotékát mutatunk be – most a portugáliai Coimbrában található Biblioteca Joaninát.

Az 1992-95 között lezajlott boszniai háború a XX. század egyik legsötétebb fegyveres konfliktusa volt, melyet a balkáni háború legvéresebb szakaszának is neveznek. „Mindenki mindenkivel” harcolt: a bosnyákok háborút vívtak a szerbekkel és a horvátokkal, közben a szerbek és a horvátok egymás ellen is küzdöttek. Máig nem lehet elfelejteni Szarajevó három évig tartó ostromát, vagy éppen a mostari Öreg híd (Stari most) lerombolását, amelyet újjáépítve 2004. július 23-án adtak át.

No, aztán mivel már megismerkedhettünk a cséplőgéppel, hát nézzük meg azt is, hogy milyen gépezeteket használt még a magyar mezőgazdaság a gabonatermelésben. Ami, mint tudjuk, a magyar mezőgazdaság alfája és omegája volt, nemzetgazdasági szempontból is rendkívül fontos tényező.

A Sumter-erőd ostromát követően eleinte csak lassan eszkalálódott az elszakadó déli államok és a központi amerikai kormányzat konfliktusa, mindkét oldal bizonytalan volt, miként is kell nekiveselkedni a testvérharcnak, hiszen – ugyanúgy, mint az 1848-49-es szabadságharcunk esetében ‒ egykori bajtársak, sőt sokszor barátok kerültek szembe egymással.

Biber vára, avagy Pusztatorony pedig valami olyasféle erődítés volt, mint amilyenről a múltkori cikkben olvashattak. Tehát olyan, amelynek történetéről, építéséről és pusztulásáról nem tudunk semmit.

1959. július 17-én Louis és Mary Leakey antropológus-régészek hosszú kutatómunka megkoronázásaként korai emberi maradványokra bukkantak az emberiség bölcsőjeként emlegetett Olduvai-szakadékban, óriási szenzációt gerjesztve és kérdések özönét generálva.

A 19. század második felében a falvakban nagy, az embernél akár kétszer is magasabb, kerekeken guruló hosszúkás dobozok tűntek fel. Már a megjelenésük is félelmetes volt az akkori ember szemében, aztán amikor elindították a szerkezetet, a gyerekek biztos, hogy az anyjuk szoknyája mögé bújtak. De az asszonyok is keresték a mellettük álló párjuk kezét, karját.

1931. július 15-én Justice for Hungary elnevezésű repülőgépükkel Endresz György és Magyar Sándor a levegőbe emelkedett Amerikában, hogy első magyarokként keresztülrepüljenek az Atlanti-óceán felett. Sikeres útjukkal aztán három világrekordot is megdöntöttek.

Az Abasár felett fellelhető Markaz várának romjai pedig azért is érdekesek, mert szinte semmit sem tudunk erről a mai napig feltáratlan és természetesen pusztuló egykori erődítésről. Amelynek talán sosem volt nagyobb szerepe a magyar nép történetében.

Hirtelen érkezett akkor is a meleg idő. A szeles, éjszakai fagyokkal búcsúzó május után 1934 júniusának első hetében végre beköszöntött a nyár. A női magazinok azonnal munkához láttak, és a divatrovatok oldalain megjelentek a strandokra való legújabb modellek, kiegészítve számtalan hasznos tanáccsal, mert az üdülőhelyeken a fürdőtrikó csak a parton volt elfogadható viselet.

„Sosem fogják megszelídíteni őt, a büszke flamand oroszlánt, / Akkor sem, ha üvöltéssel és bilinccsel fenyegetik szabadságát. / Soha nem fogják megszelídíteni, amíg csak egy flamand is él, / Amíg csak az oroszlán karmolni képes és megvannak a fogai.”

Korlátkő vára, a romokból következtetve, leginkább egy rombuszhoz hasonlított, melynek balra a tetején volt a legöregebb része, az alsó fertályát pedig a 16. században épült alsóvár és ágyúrondella adta ki. Aztán a 18. századra egyfajta Tüzép-telep lett, az hordta köveit, aki csak akarta.

Gyönyörűek és különlegesek, egyetlen olvasni szerető embert sem hagynak hidegen, s bár napjainkban egyre több a digitális olvasnivaló, mindig szükség lesz rájuk, a könyvtárakra. Világszerte rengeteg van belőlük: lehetnek nagy múltú, patinás létesítmények, vagy a legmodernebb, már-már futurisztikus építmények – a könyveket szerető emberek otthon érezhetik magukat a falaik között. Sorozatunkban néhány valóban csodálatos, szemet gyönyörködtető bibliotékát mutatunk be – most a pármai Palatina Könyvtárat.

Aztán a kemény diktatúrával együtt a körmös traktorok ideje is lejárt, de azért akad itt még néhány tudnivaló, érdekesség, hogy tisztában lehessünk a II. világháború utáni, később ideológiailag is halálra ítélt falu életével.

A hattíni csata a keresztes háborúk egyik döntő ütközete volt 1187. július 4-én, mely a keresztesek vereségével végződött, és megnyitotta az utat Szaladin szultán számára Jeruzsálem felé.