A celluloid (cellulóz-nitrát alapú), avagy nitrofilmek legendás gyúlékonyságáról sok történet kering, porrá égett mozikról, semmivé lett filmraktárakról lehet olvasni. A katasztrófa persze megelőzhető, csak be kell tartani a biztonsági előírásokat. Tilos például a mozigépésznek dohányoznia a vetítés, vagy a filmek áttekercselése alatt, de még így is előfordulhat, hogy egy elektromos szikra miatt lángra lobbanó film rendkívül heves és magas hőfokon történő égése megállíthatatlanul átterjed az egész mozira. Ezért is Franciaországban volt idő, hogy tűzállónak gondolt fém ládába telepítették a vetítőgépet, abban bízva, hogy így megmenthetik a mozit és a nézők sem kerülnek veszélybe. A győri tűzoltók demonstrációja megmutatja, hogy mennyire nem volt igazuk.

A celluloid a legrégibb, az 1870-es években már iparilag előállított műanyag, amit sok mindenre lehet használni. Kiváló tulajdonságai (kivéve a gyúlékonyság) például remek filmalapanyaggá tették már az 1880-as évektől. És használták egészen a biztonsági, cellulóz-acetát alapú filmek ötvenes évekbeli elterjedéséig, meg aztán lőgyapotként robbantani is lehetett vele, de ez egy másik történet.

A győri tűzoltók tehát még a lőgyapottal rokon összetételű nitrofilmmel tartják meg hatásos bemutatójukat. Amelyben először szabad téren gyújtanak meg egy kisebb mennyiségű filmet, amivel sejtetik is a következő lépést. Ez pedig arról szól, hogy egy zártabb térben, egy deszkából készült, oldalán földhányással erősített és bőrrel fedett bódéba raknak le 500 kilónyi nitrofilmet. És szép óvatosan, a filmszalagot gyújtózsinórként használva, lángra lobbantják a fél mázsa celluloidot. A heves, robbanásszerű égés csak azért nem röpíti látványosan a levegőbe a bodegát, mert a tűz annak ajtaján talál magának kifelé utat. És így igaza lehet a narrációnak, téglaépületben, csukott ajtók mellett a bemutató egészen más eredményt hozott volna. A vasdobozban elszabaduló erőkről talán ne is beszéljünk.

PL
Forrás: mandarchiv.hu