Pál Ferenc, vagy ahogy mindenki ismeri, Pál Feri atya november 7-én szombaton mesélt életútjáról, a magány gyógyírjáról és a népszerűséghez való viszonyáról. Simon Róbert Balázs kérdései nyomán a közönség közelről is megismerkedhetett a nyíltszívű, rendkívül energikus és szerény emberrel, aki felnőttként tért meg, és választotta a papi hivatást. Pál Feri atya elmondta, hogy előbb tudott a hinduizmusról, a buddhizmusról és az iszlámról, mint a kereszténységről, mert amikor 16 évesen a családi problémák miatt elindult az útkeresése, ezekkel a vallásokkal találkozott először. Végül a kereszténységgel kötelezte el magát, amiben hatalmas szerepe van Kozma Imre atyának.

A jó hangulatú beszélgetésből a közönség számára egyértelművé válhatott, hogy Pál Feri atya hivatását példaértékűen komolyan veszi. Amikor az emberek életvezetési kérdésekkel fordultak hozzá, akkor tanulni kezdett, hogy valóban segíteni tudjon. Mentálhigiénés szakemberré képezte magát, tanult pszichodrámát és bibliodrámát, családsegítőként is végzett. Rendszeresen szakkönyveket tanulmányoz, tanul, olvas, mert érdeklik az emberek, mert felelősségteljesen szeretne tanácsokat adni. Egy ideje könyveket is ír; megkérték, hogy az előadásait milyen jó lenne újraolvasni, hát írni kezdett. A magánytól az összetartozásig című kötetében sok szakirodalmat dolgoz fel, és a saját élményeit, tapasztalatait is belefűzi. Egy gondolat, amit kiemelt belőle, hogy aki jóban van önmagával, az akkor sem lesz magányos, ha épp egyedül van. Sőt, egyedüllétre mindenkinek szüksége lenne. Pál Feri atya inkább befelé forduló, töprengő alkatként mesélt magáról, és épp ez az, ami megvédi a népszerűség negatív hatásaival szemben.

Útravalónak szánt zárószavai a magány feloldásáról és a közeledő ünnepről is szóltak: Ki él sötétségben? Aki csak magával foglalkozik, mert az csak az orra hegyéig lát. Az adventi fények, melyek mindenhol kigyúlnak, segítenek látni, hogy van kit szeretnünk.

November 7-én Tari Annamária pszichológussal és Horváth Gergellyel, a Petőfi Rádió felelős szerkesztőjével Szabó Tibor Benjámin beszélgetett a Rád találni – 2x33 gondolat a párkapcsolatról és a romantikaképünkről című könyvükről. Az izgalmas téma, melyet férfi és női nézőpontból is körüljártak a szerzők, rengeteg érdeklődőt vonzott. Tari Annamária, aki a kérdéskör szakértője, a párkapcsolatokkal kapcsolatos nehézségek okai között kiemelte, hogy egy nagyon felgyorsult világban élünk, ahol az emberek, főként a fiatalok nem élik meg az érzelmeiket, gyorsan túllépnek mindenen, mert „nincs idő”. Minden fontos dolgot szeretnének fél éven belül megszerezni, boldog szerelem, biztonságos családi háttér, de ez így nem megy. A mélyebb kapcsolatokhoz időre van szükség. A másik erős gátja a boldog szerelemnek a nárcisztikusság. Ez egy nagyon jellemző tünet ma, ismertetőjelei a kötődési nehézségek, az énközpontúság és az önimádat. Ugyanakkor óriási a vágy az emberekben az ideális párkapcsolatra. A kérdésre, hogy lehetséges-e egyetlen emberrel meglelni a boldogságot, mindkét szerző igennel válaszolt, de hozzátették, meg kell érte küzdeni. Lassítani kell, tudni választani, mi az, ami számunkra igazán fontos, hosszútávon értékes. Horváth Gergely szerint, akinek életében fontos helyet tölt be keresztény identitása, helyére kellene kerülni a szerepeknek, és ebben segítségünkre lehetnek a hagyományok. Egy jól működő párkapcsolatban az egyiknek is és a másiknak is tudnia kell engedni, de azzal együtt, hogy megmarad a férfi vezető szerepe. A tisztelet és a szeretet az alapja az életre szóló házasságnak.

A tartalmas beszélgetés valószínűleg elgondolkodtatta a jelenlévőket saját életükről, és segítséget nyújtott a megoldások keresésében, hogy a különálló „én + te”  „boldog mi”-vé változhasson.

Szabados Éva
Fotó: Pollreisz Balázs