1683

David M. Jones: Az inkák világa

Könyvajánló

Az Újvilág (azaz Amerika) egyik legnagyobb és legtöbb kérdést felvető civilizációja az Inka Birodalom volt. A korabeli építészeti megoldásokat, a kézműves tárgyakat és a régészeti feltárásokat látva egy rendkívül fejlett és jól szervezett társadalom képe körvonalazódik előttünk.

Az Északkelet-Ázsiából az Andok térségébe vándorolt törzsek utódai rengeteg izgalmas leletet hagytak az utókorra, melyekből kikövetkeztethetjük kultúrájuk alapjait. Különböző civilizációk jöttek létre, melyeket az inkák sorra a saját uralmuk alá hajtottak. Ezért, ha az Inka Birodalomra gondolunk, fontos leszögezni, hogy nem csak egy népcsoportról beszélünk. Az andoki kultúrához rengeteget adtak a nazca, moche, huari, tiahuanacó és a chimú törzsek is.

Az andoki népek kultúrája, felfogása egészen érdekes lehet egy európai ember számára. Néhány esetben hasonló szokásaik voltak, de léteztek olyan dolgok, melyekről teljesen eltérő módon gondolkodtak. Például az Inka (azaz a törzsfőnök) örökösének biztosítása egészen elképesztő módon zajlott: az uralkodó egy hivatalos feleséget jelölt ki testvérei közül, akivel közös gyermeket vállalt. Így utódjuk anyai és apai ágon is az Inti (azaz a Napisten) leszármazottja maradhatott.

Az andoki népeknél a születés nem tartozott a fontosabb családi események közé. Az inka kisgyermekek életének első jelentős eseménye nagyjából egy éves korukban volt, amikor nevet adtak nekik, és szertartásosan átestek az első hajvágáson. Az akkor kapott nevet serdülőkorig használták, amikor újabb rituális esemény során megkapták végleges nevüket.

Az inka lakosok hétköznapjai az élelemszerzés és a ruházat elkészítése körül forogtak. A férfiak fő feladata a vadászat volt, a nők eközben a háztartást vezették, gyermekeket neveltek, valamint textíliát gyártottak a ruhákhoz. Mindennapjaikat szigorú törvényekkel szabályozták, melyek betartását gondos ellenőrzésekkel biztosították. A bűnöknél és szabályszegéseknél nemcsak a kihágás súlyossága számított, hanem az illető rangja is. Ugyanazért a tettért egy kékvérű inka sokkal keményebb szankcióra számíthatott, mint egy egyszerű polgár.

Az életfelfogásuk a halál szemléletében is teljesen különbözött a miénktől. Náluk a halál nem az elmúlást jelentette, hanem az élet körforgásának egy szakaszát, egy más létállapotba való eljutást. Úgy tartották, hogy a halott visszatért a paracinába (ahonnan a lelke származott), és ott folytatta régi életét. Hitük szerint a halottaknak a túlvilágon is megvoltak a testi szükségleteik, ezért mumifikált őseiknek időnként ételt és italt vittek, nehogy megharagudjanak, és balszerencsét hozzanak az élőkre. A halottakat annyira tisztelték és szerették, hogy a fontosabb kérdésekben (például a házassági szertartás előtt) kikérték véleményüket.

A birodalom összeomlásának oka valószínűleg az volt, hogy a területe túlságosan nagyra nőtt, és így fenntarthatatlanná vált. De az Európából behozott, Dél-Amerikában addig ismeretlen himlőjárvány is megkönnyítette Pizzarró munkáját. Dél-Amerika felfedezésével nemcsak egy új kontinens tárult elénk, hanem számos, Európában addig ismeretlen növény és állat is. Innen származik például a földimogyoró, az édesburgonya, az avokádó, a quinoa és a mai ember étkezésének mindennapi alkotóelemei: a kukorica és burgonya. A tengerimalacokat és a lámákat az andoki kultúrákban különösen tisztelték, így áldozati állatként gyakori szereplői voltak a rituáléknak és jóslásoknak. A tengerimalac áldozati szerepén túl az inkáknál (és azóta is, a peruiaknál) az étrend fontos részét képezte (képezi), mely nálunk, Európában kizárólag házikedvencként ismert.

Az inkák világa című kötet ezzel a rendkívül érdekes és izgalmas kultúrával kíván minket megismertetni. A könyv forrásait régészeti feltárások, építészeti és tárgyi emlékek adták, melyekből több, mint 500 színes felvételt, rajzot és festményt kapunk illusztrációként, megkönnyítve az olvasottak megértését. Az időben és térben való eligazodást térképek és időrendi táblázatok segítik.

A kiadvány két részből áll. Az első részben az inkák történelmével, mindennapi életével, életkörülményeikkel, valamint az akkori állat- és növényvilággal ismerkedhetünk meg. A második egység fő témája pedig az őslakosok művészete. A kötet összesen 12 fejezeten át, témánként kalauzol minket az andoki civilizációk életének részleteibe. Az olvasmányos rész után pedig egy kislexikonban megtalálhatjuk az inka kultúrához köthető szavakat és azok magyarázatait.

A könyv szellemi atyja David M. Jones, aki amerikai őslakosok világát, történelmét kutatja. Szerzőként és társszerzőként kiadott műveiben eddig az aztékok, maják és az inkák történelmével és mitológiájával foglalkozott. Ez alkalommal egy olyan részletes összefoglaló dokumentumot adott ki a kezei közül, mely nyelvezetének és gazdag illusztráltságának köszönhetően az érdeklődő laikusok számára is könnyen fogyasztható.

Zsednai-Vas Erika

Köszönet a Kossuth Kiadónak a könyvért!

2015.09.11