2837

Homeland – A belső ellenség (I. rész)

Tévésorozatok – 17. rész

„Ez a háború nem olyan lesz, mint a tíz évvel ezelőtti iraki háború volt. Nem lesz mindent elsöprő siker és gyors befejezés… Az amerikaiaknak nem egy csatára, hanem hosszú hadjáratra kell számítaniuk, olyanra, amilyet még senki sem látott” – mondta George W. Bush elnök nem sokkal a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után. A The Department of Homeland Security intézménye ekkortól datálható, az USA terrorizmusellenes háborúja részletesen megfogalmazódott, s hogy tulajdonképpen hogyan nézhet ki ez a harc a valóságban, arra pedig a Homeland – A belső ellenség című tévésorozat szakosodott.

Az amerikai politikai thriller szériája Gideon Raff Hatufim című izraeli sorozatán alapul, amely „elrablást”, „emberrablást” jelent héberül (angol title-ként a Prisoners of War-t kapta). Raff 2 évadot megért (2009 és 2012), összesen 24 (10+14) részes tévéfilmje azon izraeli katonák – többnyire elhallgatott – sorsára próbált rávilágítani, akik tömegesen estek az ellenség fogságába, szörnyű kínokat kellett átélniük, majd hazatértük után roppant nehézségeket okozott számukra a visszailleszkedés. A Hatufim-re, hogy saját arcmásukra formálják, 2010 elején csapott le az amerikai Howard Gordon és Alex Gansa, akik nem nyeretlen kétévesek a tárgyban és műfajban, hiszen közösen dolgoztak a hasonló témájú 24-en is. Az egyik legnagyobb, húsbavágó különbség (szó szerint is) az alapanyag izraeli és a „feldolgozás” amerikai koncepciója között, hogy míg utóbbiban nyilvánvalóan kiszabadítják (vagy kiszabadul: erről később), megmentik a kulcsfigurát, addig előbbiben „cserekereskednek” a sorstársaival. A Showtime 2010 szeptemberében berendelte a pilot-ot a Homeland-ből Gordon, Gansa és Raff tollából, Michael Cuesta rendezésével, valamint az izraeli Avi Nir és Ran Telem executive producerkedésével. 2011 áprilisában zöld utat kapott az első évad 12 résszel a Fox 21 producelése alatt, majd a projekthez csatlakozott Chip Johannessen (szintén 24 veterán) is.

A szereplőválogatás 2010 novemberében indult. Elsősorban a két kulcsszereplő személye került előtérbe, hiszen kardinálisan kettejük kapcsolata adta meg minden síkon a Homeland első három évadának dinamikáját. A női CIA-ügynök, Carrie Mathison (az első tervekben még Carrie Anderson) szerepére, aki a külső ellenség mellett saját belső, pszichés démonaival is küzdelmet folytat, Halle Berry volt az eredeti alternatíva, az ő elutasítása után került képbe a tökéletes választás, Claire Danes (Rómeó + Júlia, Terminator 3). Carrie történet szerinti bipoláris zavara (mániás depresszió) kezdetben nem szerepelt a tervekben, Danes kiválasztása után adták csak hozzá a karakterhez, megteremtvén ezzel a sztori atmoszféráját befolyásoló folytonos bizonytalanságot és diszharmóniát. A szerepre készülvén Claire többször találkozott valódi CIA-ügynökökkel, felvételeket nézett bipoláris betegségben szenvedő betegekről, valamint konzultált Julie A. Fast bestsellerszerzővel, aki hasonló betegségben szenved. A defektus megjelenítésének hitelessége az írói stáb egyetlen női tagjának, Meredith Stiehm-nek is erősen köszönhető, akinek a testvére szintén mániás depresszióval küzd. Kicsit morbid érdekesség amúgy, hogy Claire Danes férje, a szintén színész Hugh Dancy egy másik sorozatban, a Hannibal-ban kénytelen harcot folytatni a saját pszichéjével, így nem biztos, hogy repesve fogadnék tőlük családi vacsorameghívást…

A dinamikai tényező másik fele, Nicholas Brody (az első tervekben még Scott Brody) egyáltalán nem sokáig kereste a gazdáját: a szerep meghallgatás nélkül a brit Damian Lewis-nál (Az elit alakulat, Életfogytig zsaru) landolt. Mivel a két showrunnert, Gordont és Ganzat annyira lenyűgözte a 2004-es Keane című thriller-drámában nyújtott alakítása, egyetlen szimpla telefonhívás után felajánlották neki a Bagdadból 8 év után kiszabadult, megkínzott tengerészgyalogos katona szerepét. A történet szempontjából további kulcsszereppel bíró, látványosan összetett Saul Berenson figurájának megszemélyesítésére arra a Mandy Patinkin-re esett a választás, akit jobbára csak a Chicago Hope kórházból (1994-2000), vagy a Gyilkos elmékből (2005-2007) ismerhetünk (ha egyáltalán). A rendkívül tapasztalt, rutinos, okos és politikai manőverezésre képes CIA osztályvezető bőrében – aki gyakorlatilag Carrie mentora – azonban olyan alakítást láthatunk, amelyet Golden Globe- és Emmy-jelölésekkel ismertek el.

Az amerikaiak szemében hősként ünnepelt, fogságból kiszabadított Brody feleségét, Jessica-t eredetileg Laura Fraser játszotta volna, ám a pilot után (véglegesen) Morena Baccarin került a helyére, hogy okos, erős és kétségek között vergődő figuraként keltse életre Nicholas nejét. A további szerepekben David Harewood-ot (David Estes, Carrie főnöke, a legfiatalabb igazgató a CIA történetében); Diego Klattenhoff-ot (Mike Faber, Brody katonatársa és közeli barátja, aki Nicholas feltételezett halála után összemelegedett Jessica-val); Morgan Saylor-t (Dana Brody, Nicholas „identitászavarban” szenvedő tinilánya – zseniális alakítás!); Jackson Pace-t (Chris Brody, Nicholas Dana-nal kisebbik fia); F. Murray Abraham-et (Dar Adal, a titkos állami megbízásokat teljesítő, kiismerhetetlen érdekek és motivációk mentén manipuláló tisztviselőt) láthattuk. Ütőkártyának pedig direkt a végére hagytam a szintén brit Rupert Friend-et (Emmy-jelölés, mi más), aki a második évadtól játszik egyre nagyobb szerepet. Olyan karakteres ügynököt személyesít meg, aki a „végére”, a negyedik évadra gyakorlatilag uralma alá hajtja a sorozat egész atmoszféráját; ha valakivel, vele kétségek nélkül végignéznék egy spin-off-ot, ha majd egyszer véget ér a Homeland!

A forgatás az észak-carolinai Charlotte-ban és környékén zajlott, miután a helyszín légköre nagyjából megegyezett a történetbeli Virginiával és Washington D.C.-vel, nem mellékesen pedig adózási szempontból is ideálisabbnak bizonyult. Sok jelenetet vettek fel továbbá Mooresville-ben is, amely „egy tipikus vidéki, egy jelzőlámpás kisvárostípus”, mondta el Michael Cuesta. A Brody család házának Mountainbrook adott otthont; Morgan iskolájának a charlotte-i Queens University; a CIA főhadiszállásának a Cambridge Corporate Center; de a huntersville-i Rural Hill-ben és a Lake Norman-nél szintén forgott a kamera. Nagyjából ezeken a helyszíneken csattant a csapó az első és a második évad során, s ahogyan egy „normális”, komoly sorozat esetében, a dobozba került megszerkesztett anyaghoz már csak egy ütős főcímet kellett kreálni, amely egyszerre adja meg a show hangulatát, irányvonalát és érzelmi töltetét. A headline kompozíciója sorozatbeli, valamint valódi archív felvételek montázsából állt össze, amely alatt öt egykori amerikai elnök hangjait hallhatjuk kronológiai sorrendben: Ronald Reagan (40.), George Bush (41.), Bill Clinton (42.), George W. Bush (43.) és Barack Obama (44.). W. Bush-t kivéve mindegyiküket felvételrészleteken is láthatjuk, valamint mellettük feltűnik Louis Armstrong és Colin Powell is. Az évadonként nem fix főcím még a negyedik szezonra is átörökítette Brody figuráját, aki a headline végén bocsánatot kér Carrie-től, és elbúcsúzik: „I have to say Goodbye…”. Szomorú.

Folytatódik.


Eredeti cím: Homeland
Műfaj: dráma, thriller
Forgalmazó tévécsatorna: Showtime
Amerikai adásba kerülés: 2011-
Eddigi évadok száma: 4
Eddigi részek száma összesen: 48

Szilvási Krisztián

A Tévésorozatok korábbi cikkei:
- 1. rész: Befutó (Luck)
- 2. rész: Jim szerint a világ (According to Jim)
- 3. rész: Gyilkosság (The killing)
- 4. rész: Sikersorozat (Episodes)
- 5. rész: The Walking Dead
-
6. rész: Amerikai Horror Story (American Horror Story)
-
7. rész: Helix
- 8. rész: Gyilkos hajsza (The Following)
- 9. rész: Bates Motel: Psycho a kezdetektől (Bates Motel)
- 10. rész: Hannibal
- 11. rész: Orphan Black
- 12. rész: Hemlock Grove
- 13. rész: A törvény nevében
- 14. rész: Legends – Beépülve
- 15. rész: Cheers (I. rész)
- 16. rész: Cheers (II. rész)

2015.08.25