4221

Az egészségről közérthetően – prózában és versben – a 19. század elején

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 9. rész

Cikksorozatunk előző részéből kiderült, hogy a 18. században kezdtek el megjelentetni különböző magyar nyelvű egészségnevelési célzattal írt munkákat. Különösen népszerűnek bizonyultak az ún. dietétikai könyvek, amelyek egyaránt érintették a helyes életvitel szokásait, az egészséges életmódot, az egészség megtartását biztosító életvitel szabályait, valamint a helyes táplálkozást. A 19. században sem csökkent a dietétikai munkák népszerűsége.

Az egyszerű nyelvezettel írt műveket továbbra is általában gyakorló orvosok írták, akik gyógyító tevékenységük és tudományos munkásságuk mellett fontosnak érezték, hogy a közemberek számára is állítsanak össze különböző egészségneveléssel foglalkozó munkákat.

Az egyik ilyen orvos volt Veszprém vármegye első tisztiorvosa, a református családból származó Zsoldos János is, aki 1767-ben született a Veszprém vármegyei Köveskálon. 1792-től a jénai egyetemen kezdte el orvosi tanulmányait, amelyeket 1794-től Bécsben folytatott. 1795-ben Bécsben avatták orvosdoktorrá. 1796-ban Pápán telepedett le, ahol egészen haláláig, 1832-ig élt. 1801-ben a pápai irgalmas barátok kórházának vezetőjévé, 1810-ben pedig Veszprém vármegye második fizikusává nevezték ki. 1823-ban lett Veszprém vármegye tiszti főorvosa. Ezeket a tisztségeket egészen haláláig viselte.

Orvosi hivatásának gyakorlása mellett Zsoldos jelentős közéleti tevékenységet és tudományos munkásságot is folytatott, például orvostudományi és nyelvészeti szakmunkákat egyaránt írt. Első orvosi szakkönyve 1802-ben Győrben jelent meg a Streibig-nyomda kiadásában Aszszonyorvos címmel, amely az első magyar nőgyógyászati könyv. Ezt a művét elsősorban gyakorló orvosoknak szánta, de úgy gondolta, hogy a nők is haszonnal forgathatják, hogy „tudják mérni bajaik kicsinységét vagy nagyságát”.

Második könyve 1814-ben jelent meg szintén a győri Streibig-nyomda kiadásában Diaetetika vagy Az egésséget fenntartó, és a’ betegségtől tartóztató rendszabások címmel. Ez az írása a korszakban különösen népszerű lehetett, mivel 1818-ban Trattner János Tamás Pesten újra megjelentette. Zsoldos Diaetetika című művében számos fontos alapgondolatot is megfogalmazott: egyrészt, hogy az embereknek kötelességük az egészségük megtartása, másrészt, hogy a különböző betegségben szenvedőknek orvoshoz kell fordulniuk, Zsoldos ugyanis úgy vélte, hogy senki „ne kuruzsoltassa magát asszonyok által, se a maga esze szerint, vagy könyvek szerint”.
 

A műve két nagy részből áll. Az első rész „az egészségesek és a betegek magatartását magába foglaló rendszabásokat” tartalmazza. Az első rész első felében Zsoldos az egészséges emberek által betartandó legfontosabb szabályokat tárgyalja. Olyan fontos témákat érint, mint a tisztaság (a ruhák és a lakások tisztasága egyaránt szóba kerül), az öltözködés, a táplálkozás, az ital (víz és víztisztítás, szeszes italok, tea, kávé, kakaó), a levegő, a test ürülései, a mozgás, az alvás, az indulatok, valamint a különböző fertőző betegségek megelőzési lehetőségei. Az első rész második fele „Az egészségeseknek korok és állapotjokhoz képest való magok tartások”-ról szól. Ebben a részben életkorok szerinti, és különböző társadalmi pozíciót betöltők szerinti felosztásban egyaránt leírja, hogyan őrizhetik meg egészségüket pl. az urak, a tisztviselők, a tanulók, a tudósok, a mesteremberek, az utazók. Külön részben ad tanácsokat azoknak, akik a betegek „körül forgolódnak”, mint például a pap, az orvos, a bába… stb. Ebben a részben Zsoldos többek között szót ejt az esetleges foglalkozási ártalmakról is. Tanácsokat ad, hogy az orvosok és a bábák hogyan viselkedjenek annak érdekében, hogy a különböző fertőzéseket elkerüljék. Különösen említésre méltók Zsoldosnak azon megállapításai, amelyekkel Semmelweis tanítását 33 évvel megelőzte: Zsoldos ugyanis „szabályként leszögezte, hogy szülés után és szülés előtt a bábáknak lúgos és szappanos vízzel meg kell mosniok kezeiket”, valamint hogy „a seborvos különösen arra vigyázzon, hogy sebes kézzel valamely rothadt, vagy ragadvány sebhez ne nyúljon, máskor is mind magát megmossa, mind borbély eszközeit megtisztítsa. Sértve lévő testünkbe egyenesen szivatik be a méreg. A seborvos mind maga, mind eszközei által elragaszthatja a nyavalyát, ha ki nem tisztítja mind magát, mind eszközeit”.

Zsoldos munkájának második része a betegek magatartásával foglalkozik. Ennek a résznek az első felében általában a betegek, a betegségből lábadozók, második felében a különböző, konkrét betegségben szenvedők magatartásáról ír. Zsoldos számos megállapítása, tanácsa a mai napig helytálló. A kötet végén egy kilenc oldalas magyar-latin szószedet is található.

A Diaetetika népszerűségének további bizonyítéka, hogy a műben található szabályokat Zsoldos János öccse, Zsoldos Jákob református lelkész 1817-ben versbe foglalta, amelyet ugyanabban az évben szintén Győrben jelentetett meg Streibig Lipót Egésség regulái címmel. Az ókortól kezdve évszázadokon keresztül nagyon népszerűek voltak az un. orvosi tanköltemények, amelyekben a szerzők a különböző orvosi ismereteket és tudnivalókat, nem titkoltan nevelő céllal, különböző versmértékekben, általában hexameterben vagy disztichonban foglalták össze. Az Egésség regulái nem tekinthető hagyományos értelemben vett orvosi tankölteménynek, mert a disztichon mellett számos egyéb versmérték is megjelenik, és az eredeti művet nem egy tankölteményként írták át, hanem több versben. A versek az 1814-es prózai változat beosztását követik. Ugyanabban a sorrendben szerepelnek egymás után a költemények, mint az egyes fejezetek a másik kötetben. A különböző versmértékben megírt alkotások ilyen címeket viselnek, a teljesség igénye nélkül: A test tisztaságáról, A növényi eledelekről, Az italról, A mozgásról, A nyavalyáktól mentő eszközökről, Különösen az egészségeseknek korok, és állapotjokhoz képest-való magok tartásokról, A halottas emberekről, A betegek magok tartásokról. A diákoknak szánt, versbe szedett változatot Fodor Gerzson készítette el, amely 1818-ban Sárospatakon jelent meg Az egészség fentartásáról való rendszabások címmel.

Zsoldosnak további tudományos művei is megjelentek. 1815-ben a bécsi Wappler et Beck kiadásában, de a győri Streibig-nyomdában látott napvilágot Historia corticis rhus cotini cum observationibus clinicis (A cserszömörce kérgének története) című tudományos szakkönyve. 1819-ben szintén a Streibig-nyomda adta ki Constituta rei sanitatis in Hungaria partibusque adnexis Tom. I. ab anno 1656-1818 című összeállítását, amely az „első magyar egészségügyi jogszabálygyűjtemény”. A kötet az 1656 és 1818 között megjelent egészségügyi törvényeket tartalmazza. Utolsó tudományos szakkönyve A choleráról címmel 1831-ben jelent meg szintén Győrben, Streibigék nyomdájában.

A tudós orvosoknak ezekkel az egészségnevelő célzatú könyvekkel sikerült „a lakosság egészségügyi ismereteit gazdagítani”. Sok tényező mellett talán a fentebb ismertetett dietétikai munkák is hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarországi népesség jobb egészségi állapotba került, magasabb lett az átlagéletkor, az egyes fertőző betegségek elterjedését sikerült meggátolni, valamint az emberek talán nagyobb bizalommal fordultak az orvosok felé. A tudományos és ismeretterjesztő műveikkel az orvosok hozzájárultak a magyar orvostudományi szaknyelv megteremtéséhez is.

Ősze Mária

 

Források: Mészárosné Varga Mária: Zsoldos János (1767–1832), Veszprém megye első tisztiorvosa; Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon; Csillag István: Újabb adatok a Semmelweis-koncepció magyarországi előzményéhez; Magyar művelődéstörténeti lexikon; Magyar nagylexikon, Új magyar életrajzi lexikon vonatkozó szócikkei.

Az Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből sorozat korábbi cikkei:
- 1. rész: Rézmetszes városképek a 17. századból
- 2. rész: Széchenyi István: Magyar játékszínrül
- 3. rész: A magyarok krónikája 1488-ból
- 4. rész: Titkos nyomdahelyű könyvek
- 5. rész: Nemzetkarakterológia a 19. század közepéről
- 6. rész: Orvosbotanikai könyvek a 18. század utolsó negyedéből
- 7. rész: A 200 éve elhunyt Sándor István emlékére
- 8. rész: Az egészségről közérthetően a 18. század végén

2015.06.26