4062

Képek egy eltűnt világból

Batthyány Gyula csaknem-életmű kiállítása

Az év kiállításaként többszörösen beharangozott Batthyány-kiállítás május 8-i, péntek esti nagyon zártkörű megnyitója után szombaton egy kevésbé zártkörű tárlatvezetésen vehetett részt a győri művészetkedvelő közönség – köztük én is – az Esterházy-palotában.

Gróf Batthyány Gyulának (1887-1952), a XX. század első felében élő és alkotó, majd a szocialista érában méltatlanul agyonhallgatott, sőt bebörtönzött kiváló festőművésznek kívánt a város tisztelegni az eddig fellelt képeinek legteljesebb kiállításával.

Grászli Bernadett, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatója vezette végig a meghívottakat a kiállítás tematikusan berendezett helyiségein. Az Ősök nyomában c. teremben beszélt az alkotó dédapjáról, Batthyány Lajos első magyar miniszterelnökről (Barabás Miklós festménye), annak édesapjáról, Batthyány Lajosról (Győr megye és város főispánja) és édesanyjáról, gróf Andrássy Ilonáról (portréját Vaszary János, egyben Batthyány Gyula mestere festette meg). Itt látható a művész önarcképe is.

Továbbhaladva a végóráit élő magyar arisztokrácia csillogó, örömmámorban dőzsölő világát ironikusan bemutató képeket láthattunk kecsesen megnyúlt női alakokkal, álomszerűen tekergőző formákkal. Kiemelkedően érdekes volt ezek közt a kiállításra Amerikából érkezett – s talán egy 101 évvel ezelőtt Győrött egyszer már kiállított – Lóverseny c. kép.

Kivetített videón lehetett megszemlélni a Batthyány család birtokairól, a tiszadobi és az ikervári kastélyról készített összeállítást. A további termekben a gróf életében jelentős szerepet játszó földközi-tengeri, olasz, portugál, spanyol, kanári-szigeteki, afrikai utazásokon szerzett élmények alapján festett képek gyönyörködtették a látogatókat.

Két teremben az éjszakai mulatók, bordélyházak életét bemutató festményekkel találkozhattunk, melyeken félvilági nők a főszereplők. Különleges, kétoldalú alkotás a szintén Amerikából érkezett Éjjeli mulató, melynek hátoldalán a művész két ifjúkori festménye maradt meg.

Egy lila teremben a szépasszonyok festőjének arisztokrata hölgyekről, művésznőkről készített portréit csodálhattuk meg. Ezeket a főleg felkérésre festett képeket – az igazgatónő elmondása szerint – kevesebb lelkesedéssel festette a művész.

Elképedtünk az Ezer év küzdelme c. festmény óriási méretein (melyet a kiállítótérbe csak daru segítségével, a múzeum udvarán keresztül tudtak bevinni), mely a magyar történelem különleges pillanatait a honfoglalástól a második világháború kezdetéig ábrázolja. Továbbmenve egy szürke falú és hangulatú terem falaira a művész történelmi témájú képei kerültek.

A kiállítás legszomorúbb helyiségébe egy fekete alagúton keresztül vezetett az út. A Kizökkent világban c. tabló ismertette meg a látogatókkal Batthyány kálváriáját. 1952-ben egy koncepciós perben megkínozták, börtönbüntetésre ítélték a kizsákmányoló bűnös úri osztály egyik tagjaként, és vagyonát elkobozták. Márianosztrán tartották fogva öt évig.

Tisztelt jövőbeli tárlatlátogató! Miután végignézted az itt felvonultatott csodás festménykavalkádot, gondolkozz el azon, hogy aki ezeket a műveket megalkotta, a börtönből való szabadulását követően, 1959. január 20-án bekövetkezett haláláig Polgárdiban élt visszavonultan egykori tiszttartója lakásában, akire még akkor íratta rá az ingatlant, amikor már előre látta bekövetkezni meghurcoltatását!

Miért írtam a címben, hogy „csaknem-életmű” kiállítás? Mert a múzeum egyik terének nagy falát elárasztják a Batthyány valahol létező, de jelenleg még lappangó képeiről talált fotók. Kívánom azoknak, akik szeretik ezt a különleges festőművészt, hogy találjanak meg ezek közül minél több eredeti alkotást mindannyiunk örömére! 

Molnár György művészetbarát,
a Győri Fotóklub Egyesület, valamint
a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség tagja


2015.05.12