Eper, puncs, háború, csokoládé
Remény Suliszínház (Szombathely): A magunk megvalósításának néhány változata

Mikor beléptünk a nézőtérre, újságtengerrel fogadott minket a szombathelyi csoport. Az izgalmas kezdőkép szerintem mindenki fantáziáját egyaránt beindította. A hatodik éve együtt játszó csapat Örkény István válogatott egyperceseit hozta nekünk színpadra, nem akármilyen alakításokkal.

Nem kell fejjel lefelé nézni lábunk között ahhoz, hogy groteszknek lássuk a darabot. Örkény bácsi valószínű örömére egy teljesen abszurd előadást tekinthettünk meg műveiből. A novellák az egyperces jelzőt érdemelték ki, ez azonban a terjedelmére utal, hiszen rövidek, de kevés szóval sokat akarnak mondani.

A történetek párhuzamosan zajlanak egymás mellett. Az Egy meghasonlott tulipán tragédiájától kezdve az Egy pocsolya emlékiratait is halhattuk, láthattuk. A pergő események mellett akaratlanul is magára vonzza a figyelmet a sarokban ülő fiú, akinek a szerepe csak a darab utolsó perceiben derül ki. A fejére húzott doboz állítása szerint egy „Hazádnak rendületlenül” feliratú kombinált spórkasszával van dolgunk. Az apa elmagyarázza a fiának, hogy mit is jelent ez: bár a doboz nem működik, a takarékosságon kívül hazafiasságra is nevel.

A jelenetek humora mögött igen mély tartalom figyelhető meg. A nevetőizmok mellett az agyunkat is dolgoztatják a súlyos szavak. A novellák másodperc pontossággal követik egymást, hála az előadóknak. De vajon belül mosolyogtunk, amikor rájöttünk a keserű valóságra, hogy mit is akar igazából közölni az előadó? Egy biztos: feszült és gyönyörű pillanatokat okoztak nekünk a színjátszók, akiken érződött, hogy nem először lépnek porondra, és remek összhang van közöttük. Fegyelmezett játékuknak és Németh Gyöngyi csoportvezetőjüknek köszönhetően tovább is jutottak az Országos Diákszínjátszó Találkozóra, ahol méltón képviselik régiónkat. A játszók a színpadon mintha új életre kaptak volna; s bizonyos, hogy szerepbe lépve mindenkinek sikerült megvalósítania magát, más-más változatban.

Meghökkentő, tragikus, igaz
NewNew: .!?

Adott két fiatal, akik úgy döntöttek, maguk írnak, rendeznek, alkotnak egy darabot. A szóban forgó tizenévesek voltak olyan elvetemültek, hogy sokszor hajnali négykor keltek, hogy próbálhassanak. Egy fiú és egy lány, akik maguk játszanak el minden szerepet.

A darabban elhangzott összes szöveget maguk írták, akárcsak a történetet. Kettejük között észlelhető az összhang, köszönhetően annak, hogy már régebb óta együtt játszanak a Nameless csoportban. Minden egyes karakter jól kidolgozott volt, az őket alakító színészek probléma nélkül megállták a helyüket.

Történetünk kezdetén megismerkedhetünk Sophie-val és Will-lel, akik szerelme közé beférkőzött a kábszer és az önzés. A szereplők egyikét Csernó Tibor alakítja, akit művészi sokoldalúságáért díjazott a zsűri, és több karakterként is feltűnik a színpadon. Első megszólalásakor egy alkoholistából lett terapeutát visz színre, majd a főszereplővé váló Willt játssza. Egy-egy jelenet erejéig egy pszichológus bőrébe is belebújik, kinek szavai és tettei ellentmondásosak, hiszen a drog és egyéb problémákkal küzdő Sophie-t kezeli, miközben alkoholt fogyaszt. A főszereplő lányt Baracskai Noémi alakítja, akitől érzelemdús játékot láthattunk. A két szerelmes felhőtlen viszonyából egy sivár kapcsolat lesz, hiszen a drog nélkül már nem is tudják élvezni egymás társaságát. Sophie, felismerve a problémát, változtatni akar, ám úgy tűnik, Will már csak a drogoknak él.

A zárójelenet megrázó és elgondolkodtató volt. „Szeretjük mi egymást?” „Igen, de ez néha nagyon nehéz.” Felkavaró előadást láthattunk, hiszen nem volt alaptalan a történések sora. Sajnos a való életben is elképzelhető szituációt vittek színpadra a színészek nagyon eredeti módon.

„Csak” ketten léptek színre, mégis az egész porondot feltöltötték feszültséggel és gondolatokkal. Érezhető volt, hogy ez a darab igazán csak az övék, akárcsak a vastaps a finálé után.

Kövesi Csenge
Fotók: Már Bálint

A XXVI. Nyugat-Dunántúli Diákszínjátszó Találkozó (RDT) további beszámolói:
- Karácsonyi ének, A stég – Labanc Dániel
- Indul a görög aludni, Vérnász – Lőrincz Marianna