2471

Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből - 21. rész

A Győri Szemle (1930-1944)

Sorozatunk előző részeiben egy-egy rövidebb életű – a Revue esetében mindössze egyetlen számot megélt – győri időszaki kiadványról olvashattunk; most viszont egy olyan folyóiratot szeretnék röviden bemutatni, mely a két világháború közötti időszak legfontosabb győri időszaki sajtótermékei közé tartozik. Talán hozzátehetem ehhez még azt is: az egyik legismertebb, a mai kutatók által leggyakrabban forgatott, legtöbbször emlegetett és hivatkozott folyóiratról van szó. Ez pedig a Győri Szemle, mely 15 évfolyamot megérve értékes tanulmányok és közlemények százait juttatta el a korabeli olvasókhoz – és örökítette meg azokat az utókor számára.

Győri Szemle 1930 januárjában indult útjára, a Győri Szemle Társaság kiadásában. Ez az egyesülés az 1920-as évek második felében jött létre Győr Barátainak Köre néven, célul tűzve ki egy helytörténeti folyóirat elindítását, a kutatók összefogását – hosszabb távon pedig egy városmonográfia megalkotását. Miután tervükhöz megnyerték a város anyagi támogatását, alakultak át Győri Szemle Társasággá, melynek tagjai közül került ki a szerkesztő bizottság. Ez utóbbit az induláskor – és az azt követő hét évben – Valló István felelős szerkesztő, valamint Bedy Vince és Gálos Rezső társszerkesztők alkották. Ez az összetétel rendkívül szerencsésnek mondható, hiszen Valló István városi köztisztviselő személyében egy ekkor már a helytörténeti kutatásban is jártas, szociális érzékenységű íróember, Bedy Vince által egy kiváló egyház- és művelődéstörténész, míg Gálos Rezsővel egy irodalomtörténészként is nevet szerző egyetemi magántanár alkotta a szerkesztőséget, biztosítva ezzel a folyóirat által követendő tematika sokszínűségét is.

A szerkesztőség összetételében 1938-tól – Bedy Vince halálát, ill. Gálos Rezső távozását követően – következnek be változások: a felelős szerkesztői tisztet előbb Lovas Elemér bencés tanár, majd 1940-ben a jogász Csizmadia Andor veszi át, akit egy bő esztendő elteltével a fiatal irodalomtörténész – a Győri Városi Közkönyvtár munkatársa –, Jenei Ferenc követ a Győri Szemle 1944 tavaszán történt megszűnéséig. A nyolc éven keresztül havonta, majd 1938-ban félévente megjelenő folyóirat kiadója 1938 végéig a Győri Szemle Társaság marad; 1939. február 15-től viszont a Kisfaludy Irodalmi Kör lesz a kiadó, és negyedévente jelenik meg egy-egy új szám.

A 15 évfolyam gazdag tartalmát itt és most lehetetlen ismertetnünk: a folyóirat Jászberényi Ferencné által publikált repertóriuma nem kevesebb, mint 751 tételt tartalmaz (a folytatásokban megjelent terjedelmesebb tanulmányokat természetesen egy-egy tételként rögzítve). Így az alábbiakban csupán a legfontosabb témákra, ill. rovatokra utalhatunk néhány mondatban.

Győri Szemle – amint arra fentebb már utaltam – elsődlegesen helytörténeti folyóiratként indult. Főként Győr város kora-újkori történetével kapcsolatban közölt fontos tanulmányokat, de jelentősek forrásközlései is. Ez nem meglepő, hiszen maga Bedy Vince is a város múltjának e korszakát kutatta leginkább, egyház- és művelődéstörténeti tanulmányai mellett fontos kutatásokat végezve pl. a győri ipartörténet terén is. Mellette olyan jeles kutatókat említhetek, mint a győri püspökség múltjának számos szeletét feltáró Szabady Béla, vagy éppen a győri vár történetét kutató Pfannl Jenő.

Fontos szerepet kapott a folyóirat profiljában az irodalomtörténet is. Ez egyrészt Győr gazdag irodalmi múltjának, a hosszabb-rövidebb ideig itt élt, ide kötődő alkotók nagy számának köszönhető: Kisfaludy Sándor és Károly, Amade Antal és László, Révai Miklós, Fabchich József és társaik rendszeres „tárgyai” lesznek a Győri Szemle cikkeinek, tanulmányainak. Másrészt nem szabad elfelednünk, hogy ez idő tájt kiváló kutatók éltek a városban: a szerkesztők sorában már megnevezett Gálos Rezső és Jenei Ferenc, vagy a más időszaki kiadványok kapcsán már többször említett Lám Frigyes és társaik kutatásaik során gyakran bukkantak olyan forrásokra, melyekből hamarosan irodalomtörténeti tárgyú tanulmány vagy forrásközlés lett. Figyelemre méltó a folyóiratban megjelent könyv-, könyvtár- és nyomdászattörténeti tanulmányok sora is: a Streibig-nyomdával foglalkozó közlemények mellett a késő-középkori győri könyvkultúra számos szeletéhez is értékes adatokat nyerhetünk az évfolyamokat forgatva – itt jelent meg pl. Aistleitner József szorgos munkájának és hatalmas felkészültségének köszönhetően a Győri Püspöki Nagyobb Papnevelő Intézet Könyvtárában őrzött ősnyomtatványok katalógusa is.

Kortárs szerzőktől szépirodalmat a Győri Szemle az első négy évfolyamában nem közölt; 1934-től viszont már megjelennek a városban élő alkotók költeményei is a folyóiratban. Összesen mintegy 70 alkalommal tett közzé a lap verseket, egyszerre egy-egy szerzőtől nem ritkán többet is; így száznál több vers első megjelenési helye lett a folyóirat. Rendszeresen publikáltak itt a helyi pap-költők: az ekkor már országos hírű – korábban a Dunántúli Hírlap szerkesztőjeként is működő – Harsányi Lajos, a már több önálló kötettel rendelkező Mentes Mihály, vagy a Győrött más lapokban is folyamatosan jelentkező Vitnyédi Németh István; de kisebb jelentőségű, ill. ekkortájt még kevésbé ismert költők „felfedezéséhez” is hozzájárult a folyóirat.

Két területen mindenképpen fontos szerepet töltött még be a Győri Szemle. Indulásától fogva erős volt kritikai rovata: az itt közölt ismertetések nem csupán helyben kiadott vagy helyi tárgyú munkákra hívták fel a figyelmet, de kitekintettek a szomszédos megyék fontosabb kiadványaira, sőt országos jelentőségűekre is. Pedig helyben született értékekben is gazdag volt Győrött ez a korszak: a már eddig említett nevek sorát olyan szerzőkkel bővíthetem, mint pl. Mohl Adolf és Balics Lajos a „nagy öregek” közül, vagy éppen Bay Ferenc és Lengyel Alfréd a fiatalabb korosztályból …

A folyóirat másik nagy érdeme a helyi történések követése, a róluk szóló rendszeres beszámoló: a város irodalmi életéről, rendezvényeiről, a Kisfaludy Irodalmi Kör, majd 1936-tól a Kovács Pál Irodalmi és Közművelési Társaság működéséről is folyamatosan beszámolt – nemcsak a kortárs olvasóknak téve nagy szolgálatot ezzel, de a mai kutatóknak is! Ha a lapszámokat forgatjuk, meggyőződhetünk arról: volt miről beszámolniuk – hiszen a már említettek mellett ott volt pl. a Bencés Szabadegyetem, a Győri Ének és Zene Egylet, ott voltak a különböző felekezetű ifjúsági és felnőtt egyesületek, a városban felolvasó estet tartó írók és költők sora...

És végezetül: szomorú kötelezettségként a folyóirat rendszeresen elbúcsúzik az élők sorából távozóktól is. A neveket nem sorolom, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet: e nekrológok ma már fontos források lehetnek az életpályák kutatói számára.

Összegezve: a két világháború közötti időszak győri időszaki sajtójának fontos – ha ugyan nem a legfontosabb – folyóirata volt a Győri Szemle, melynek megjelenése 1944 tavaszán, Győr első bombázását követően szakadt meg. A maga korában színvonalas olvasnivalót jelentett a város múltja és jelene iránt érdeklődők számára; a későbbi korok kutatói pedig fontos forrásként használhatják. Főként ez utóbbi miatt ajánlom a Tisztelt Olvasók figyelmébe!

Horváth József

2014.06.10