Miből is táplálkozik a biztonságérzetünk?

A szerző felmérése alapján a kapcsolódás a szeretteinkhez sokak számára jelenti a biztonság forrását, a szeretet, az elfogadás, a bizalom, az őszinteség érzése. Emellett az otthon, az egészség, az anyagi biztonság, a szabadság, a béke, a csend és a boldogság is szerepelt az asszociációkban.

De csak elég kevesen, körülbelül a válaszadók 8 százaléka mondta azt, hogy számára a biztonság az önmagunkkal való kapcsolódásból táplálkozik. Pedig ez az, ami csak tőlünk függ, ez az, ami a legközelebb van hozzánk. Igaz, a megteremtése sok-sok erőfeszítéssel jár. Nehéz, kitartó és következetes belső munkáról van szó, de így áshatjuk elő azokat a biztonsághoz kapcsolt értékeket, amelyeket általában kívül keresünk – úgy tűnik, hosszú távon hiába. Ehhez a komoly kihívást jelentő feladathoz nyújt támpontokat és gyakorlati módszereket Mogyorósy-Révész Zsuzsanna kötete, amely felhívja a figyelmünket, hogy a belső biztonságérzetünk kialakításának alapvető tényezője az érzelmeink szabályozásának képessége.

Természetesen nélkülözhetetlenek a másokkal való kapcsolataink is, olyannyira, hogy ennek hiányát tartják ma a mentális betegségek egyik legfőbb okának. Társas lények vagyunk, a valakihez tartozás érzésének és az érintésnek a hiánya konkrét stresszként jelentkezik a szervezetünkben, mert a közösségen kívüli létet veszélyként értelmezi. Tehát nem egyedül kell megteremtenünk a belső biztonságérzetünket és jóllétünket, de van, ami a mi felelősségünk: a saját testi-lelki állapotunk. Ez tulajdonképpen a felnőtté válás része.

„Felnőttnek akkor nevezhetjük magunkat, ha már nem pusztán másoktól várjuk el saját biztonságérzetünk létrehozását, hanem mi magunk is aktívan részt vállalunk annak megteremtésében, természetesen a külvilág lehetőségeinek, korlátainak figyelembevételével. Ehhez viszont tudatosság szükséges.”

Ha tudatosan megfigyeljük a viselkedésünket, működésünket, akkor ismerhetjük meg önmagunkat. Ennek szükséges lépése, hogy képesek legyünk megtapasztalni a belső állapotainkat, miközben kívülről, objektíven is rá tudunk tekinteni magunkra, mint a világ egy részére.

„A »felnőtt« biztonságérzet egy kiegyensúlyozott állapot (testi-lelki homeosztázis), a belső stabilitás, béke, nyitottság megélése azzal a tudattal, hogy mi magunk is felelősek vagyunk a saját állapotunkért, és képesek is vagyunk tenni azért, hogy kiegyensúlyozottá váljunk. Egyszerűen úgy is mondhatnánk, hogy jó kapcsolatban vagyunk, »jól megvagyunk« önmagunkkal és hasonlóan viszonyulunk a világhoz is.”

Az érzelmek szabályozása

A szerző 4+1 pontban szedi össze, hogy mit is érdemes kezdenünk az indulatainkkal, félelmeinkkel, az időnként bennünket ide-oda ráncigáló érzéseinkkel, amelyek azonnal reagálnak a környezetünk hatásaira is.

1. „Az érzelmek olyanok, mint a tenger hullámai: jönnek és mennek.” Néha elég csak annyi, hogy megvárjuk, hogy elmúljanak.

2. Sikeresebben boldogulunk velük, ha képesek vagyunk tudatosan feltérképezni az érzelmi állapotainkat és a hozzájuk kapcsolódó testérzeteinket és gondolatainkat.

3. Fontos felismerésekhez vezethet, ha ki tudjuk mondani, mi is van bennünk, főleg, ha ehhez együttérző hallgatóságra is találunk.

4. Az érzelemszabályozási képességünk fejleszthető. A cél, hogy a rezilienciánkat rugalmasabbá és hatékonyabbá tegyük, amihez a könyvben található különböző gyakorlatok is hozzájárulhatnak.

+1 „Életvezetésünk minőségében már pár hónapnyi rendszeres odafigyelés és gyakorlás látványos eredményt hozhat.”

Az érzelmek szabályozása mentális immunitást eredményez. A szerző ismét a dalai lámát idézi: „Ahogy egy egészséges immunrendszer képes megvédeni a testet a veszélyes vírusoktól és baktériumoktól, hasonlóan a mentális immunitás is olyan tudatállapotot idéz elő, amely kevésbé fogékony a negatív gondolatokra és érzelmekre…”

Természetesen ahhoz, hogy megtanuljuk kerülni a destruktív érzelmeket és fejleszteni a pozitívakat, idő és gyakorlás szükséges, de így nagyon sok szenvedéstől megszabadulhatunk, és gyakrabban elérhetjük a belső békét. Ennek egyik kulcsa az önszabályozásunk irányító centruma, a belső mag, amit szelfnek nevez a pszichológia. A szerző megfogalmazásában: „...önvaló, mindaz, ami vagyok, teljes, »igazi«, egyedi mivoltomban.” Hogy ez kinek mit jelent pontosan, világképi kérdés is, mindenesetre érdemes keresni az önazonosságunkat. Minél érettebb, kimunkáltabb a szelf, az önkép, annál inkább önálló felnőttnek érezhetjük magunkat, aki autonóm döntéseket képes hozni. Ehhez hozzájárul, hogy egyre könnyebben tud harmóniát teremteni az érzelmei és a gondolkodása között.

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna remek összefoglaló munkája még további lépéseken vezeti végig az olvasót, kiváló támpontokat adva az önismeretünk mélyítéséhez. Ráláthatunk az életutunkra a pszichológus szemével, aki többek között azt is segít tudatosítani, hogy milyen múltbéli tapasztalások, minták, traumák befolyásolhatnak bennünket a jelenben. Egy olyan eszköztárat kapunk a kezünkbe, amely hathatós segítséget jelenthet, és nemcsak érzelmi nehézségeink megoldásában.

Végezetül hadd emeljek ki két gyakorlatot, nem teljesen kifejtve, amelyek ízelítőt adnak a könyv Itt az idő a gyakorlásra! című VII. fejezetéből.

„Énállapot »játék«

Ez a gyakorlat olyan, mintha megszemélyesítenénk, kihangosítanánk a belső monológjainkat…
Vegyük észre, hogy milyen »párbeszéd« folyik bennünk: hallgassuk meg az önmagunkat elítélő, negatív gondolatainkat…, és figyeljük meg azt a hangot, »aki« ezt mondja bennünk – ő a mi belső kritikusunk…
Most figyeljünk arra a »a részünkre«, akinek fáj ez a kritika, aki ettől úgy érzi magát, mint egy gyerek…
Harmadjára pedig tudatosítsuk, hogy az, aki ezt a két énrészt észrevette, valójában a saját megfigyelő részünk. Ő az, aki képes egy lépés távolságból rátekinteni arra a belső »drámára«, konfliktusra, amely ki tudja hányadszor játszódik le bennünk…”

„Inspirációs napló készítése

Ami inspirál, az feltölt energiával, motivál, muníciót biztosít a cselekvéshez. Vajon mi köze ennek a stresszkezeléshez? Az önmagunkkal kapcsolatos szeretetteljes figyelem egyúttal jó önismereti gyakorlat is.”

A szerző József Attila sorait választotta kötete egyik mottójául, amely újra rámutat: útonjárók vagyunk. Változtathatunk, fejlődhetünk, ha időt szánunk rá. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna írását pedig nagyon jó inspirációnak látom ehhez a belső kalandhoz.

„Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem.”

József Attila: Ars poetica

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna Érzelemszabályozás a gyakorlatban című kötete megtalálható a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményében.

Szabados Éva