Három évvel korábban, 1907. szeptember 9-én nemcsak gyakorlatot tartottak, hanem valóban olyan hatalmas tűvész pusztított a malomban, melyhez hasonlóval a tűzőrség még nem találkozott. A tűzkatasztrófa miatt a helyi és a fővárosi sajtó által is nagy támadások érték a győri tűzoltóságot. A város törvényhatósági bizottsága a katasztrófa után komoly lépésre szánta el magát, és bizottságot küldött ki a reformok kidolgozására. Tizenegy pontban fogalmazták meg a tűzoltóság megreformálására és korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseiket. Megválasztották a város első hivatásos tűzoltó parancsnokát, Erdély Ernőt, akit 1908-ban az önkéntes testület is parancsnokául választott. Miután Erdélyit megválasztották a város hivatásos tűzoltóságának és az önkéntes tűzoltó testület parancsnokának, rohamos mértékben megindult a győri tűzoltóság fejlődése. Az önkéntes és hivatásos tűzoltóságot mintaszerű, fegyelmezett, egymást kiegészítő, tökéletes intézménnyé fejlesztette, amely rövid időn belül nagy hírnévre tett szert az egész országban, és még azon túl is.

1910-ben megkezdődött a tűzoltószerek komoly gyarapítása, gőzfecskendőt szereztek be, illetve a tűzbiztonság fokozása érdekében teljesen kiépítették a tűzcsaphálózatot. Ebben az évben kezdte meg a testület a gyakorlatait, azonban nem csak a tűzoltóság udvarán, hanem kimentek a veszélyesebb gyárakhoz is, hogy a tűzoltók a helyi viszonyokkal alaposabban megismerkedjenek és vészhelyzet esetén hatékonyabban tudjanak működni.

1910. augusztus 2-án a Back-malom emeleti raktárhelyiségében pusztító tűz is ennek a gyakorlatnak a része volt, hogy ha egy esetleges újabb tűz ütne ki a malomban, akkor eredményesen tudjanak fellépni. A gyakorlat azzal kezdődött, hogy tíz óra előtt két perccel dr. Szauter Ferenc tanácsos összeköttetést kért telefonon Erdély Ernő tűzoltóparancsnokkal. Wennes Jenő polgármester úr éjjeli riasztást rendelt el, miszerint ég a Back-malom. A tűzoltóságon végigsivított a riasztó csengő, és néhány pillanat alatt talpon volt az egész őrség. Alig két perc alatt útnak is indultak, begyújtottak a gőzfecskendőbe és a Magirus létrával már száguldottak is a lovak. A riasztástól számított hatodik percben megálltak az utcán a Back-malom előtti hidránsnál, és Erdély parancsnok rövid, erélyes vezényszavakkal utasította a tűzoltókat a mentésre. A nyolcadik percben már készen álltak az első emeletnél, és a tizedik percben már kilövelt az első vízsugár. Mivel nyugati szél fújt, újabb két sugarat szereltetett a parancsnok és azzal részben védte a szomszédos épületeket, részben támadta a jelzett tűzfészket. A gőzfecskendőt beállították az udvarra, de az csak a harmincadik percben adott sugarat. Először egy, majd kettő, végül három sugárral dolgozott, a víz utánpótlását a gyár hidránsai biztosították. A tűzoltók feladatát azzal kombinálták, hogy találjanak megoldást arra, hogy hogyan tudják táplálni a gőzfecskendőt, ha a malom vizét valamilyen oknál fogva nem tudják használni. A legénység rövid vezényszavak után a gőzfecskendőt az utcára tolta a legközelebbi városi hidránshoz, és már az onnan nyert vízből oltották a tüzet.
A riasztáson a hivatásos és az önkéntes tűzoltók, valamint az éjjeli őrséget teljesítő állandó napszámosok vettek részt. Az önkéntes tűzoltók többsége a tűzoltókocsik kivonulásáról tudta meg, hogy munka várj rájuk.
A lelkiismeretes munkát végül a polgármester szüntette be, és elismerését fejezte ki Erdély parancsnoknak a látottakért, a gyors kivonulásért és a teljes csendben végzett pedáns munkáért.

Wennes Jenő polgármester másnap, augusztus 3-án a tűzőrséget tekintette meg, ahol a következőket mondta: „Szép, üdvös és tanulságos volt az éjjeli riasztás, mely míg egyrészt bizonyosságot tett arról, hogy a tűzoltóság vezetése avatott kezekben van letéve, s hogy meglevő tűzoltóságunk nívós, másrészt bizonyosságot tett arról is, hogy a tűzoltóságot nagyobbítani kell, s költségmegtakarítási szempontból is, a meglevő szerek fenntartására kisebb áldozatokat – melyek azonban csak befektetésül szolgálnak – megtagadni nem szabad.” 

Kiss Kitti

Felhasznált irodalom: 
Dr. Salgó Károly: A Győri Önkéntes Tűzoltó-testület története, Győr, 1920.
Győri Hírlap, 54. évf., 167. sz. (1910. 08. 03.) 2.o.

A folyóirat és a képeslap a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Dunántúli Hírlap 1910. augusztus 4-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.