1954 júliusában szinte az egész ország megmozdult, hogy megfékezze, vagy legalább a legkisebbre szorítsa a Duna pusztító áradatát. A rajkai gátnál folyó erőfeszítések ellenére a víz betört a Szigetközre. A gátat a Duna július 15-én Ásványrárónál, Kisbodakon és Dunakilitinél átszakította, így elkerülhetetlenné vált a Szigetköz lakosságának ideiglenes kitelepítése. Az áradó Duna megfékezésén hősiesen dolgozó szigetközi lakosság megsegítésére érkezett ötezer vasutas, több ezer munkás Győr és Mosonmagyaróvár üzemeiből a katasztrófa sújtotta területek megmentésére. A védekezésben részt vettek még diákok is, akik ásókat és lapátokat készítettek.

A Vízügyi Igazgatóság épületéből futottak szét az utasítások, parancsok, amelyeket egyformán végrehajtottak a mentésben résztvevő honvédségi alakulatok és a falvak lakói. Teherautók százai vonultak végig a Duna töltése mellett követ és homokzsákokat szállítva, majd visszafelé a női lakosokat és gyerekeket vitték védett helyre. A falvakban maradó férfi lakosság pedig kivette a részét a védekezési munkálatokból.

A vízállás egy hét elteltével némi apadást mutatott, de a veszély még közel sem múlt el, amelyről a Győr-Sopronmegyei Hírlap a következőképpen számolt be: „A dunai árvíz legveszélyeztetettebb pontja továbbra is Győr városa. A révfalui körtöltés megszakadásával víz alá került a város egyik kerülete, és bár a Kis-Duna vízállása szerda reggel óta apadó irányzatot mutat, ez olyan csekély mértékű, hogy még huzamosabb időn keresztül hatalmas nyomás nehezedik a városban a Duna, a Rába és a Rábca erősen átázott töltéseire. Ez a tény komoly figyelmeztetés mindenki számára, hogy még nem múlt el a veszély és minden pillanatban résen kell állni a töltések megfelelő helyen való megerősítésére. Ebben a helyzetben az előző napok munkájától eltérően, új módon folytatódik a védelem az áradat ellen. Míg eddig a töltések magasítása, illetőleg vastagítása volt a fő feladat, a védelem új szakaszában az állandó készenlét és bárhol jelentkező szivárgás vagy csurgás azonnali megállítása a legfőbb teendő. Ennek érdekében a védelmet irányító szervek pontos tervet dolgoztak ki, melynek alapján a város töltés-rendszerét öt szakaszra osztották. A megfelelő pontokon, a töltések mögötti tereken nagy mennyiségű homokot és sok ezer homokzsákot helyeznek készenlétbe, hogy ezeket ha szükség lenne rá, a megfelelő gyors szállítóeszközökkel azonnal a veszélyeztetett helyekre szállíthassák. Ugyancsak állandó készenlétben áll a védelemhez szükséges megfelelő munkaerő is, több ezer honvéd és munkás, hogy erős karjukkal tovább harcoljanak a pusztító ár ellen. Összefoglalva Győr város árvízvédelmi helyzetét, elmondhatjuk: a veszély még nem múlott el, de minden erő készenlétben áll, hogy megakadályozza a víz további pusztítását.”

Az árvízi emlékmű helyén Révfaluban 2,72 méter volt a víz magassága. A Szigetközben összedőlt vagy megrongálódott 3305 ház újjáépítésében részt vett szakmunkások kezdeményezték az emlékmű felállítását. A csiszolt kőoszlop és kő dombormű Grandtner Jenő szobrász és Ránki Jenő mérnök alkotása. A rajta olvasható szöveg: „1954. VII. 19. szigetközi árvíz emlékére. Az önfeláldozó hősies mentés és helyreállítási munka emlékére. Hirdesse a szocializmust építő magyar nép összefogását, erejét és a párt és kormányunknak az emberről való gondoskodását. Emeltette: Győr Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, Győr‒Sopron Megyei Tanács Végrehajtó Bizottság, a helyreállításon dolgozó szakiparosok.”

Az emlékmű oszlopán szerepel a katasztrófa dátuma. A kő dombormű felirata: „Szigetközi árvíz emlékére”. A dombormű hátoldalára írták fel a mentésben résztvevők dicséretét.

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győr-Sopronmegyei Hírlap 1956. július 29-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Kiss Kitti
Fotók: Szabó Béla

Felhasznált irodalom:
Orbánné Horváth Márta, Galambos Krisztina, Szabó Béla: Győri képeskönyv, Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, 2021. 119. o.
Győr-Sopronmegyei Hírlap, 10. évf., 167. sz. (1954. július 16.) 1. o.
Győr-Sopronmegyei Hírlap, 10. évf., 173. sz. (1954. július 22.) 1. o.
Győr-Sopronmegyei Hírlap, 12. évf., 178. sz. (1956. július 29.) 1. o.