1929. július 25-én arról olvashatunk a Győri Hírlap hasábjain, hogy „Orvosolták a fürdőző közönség panaszát”. A cikkből kiderül, hogy a strandfürdőn már olyan alacsony volt a vízállás, hogy az úszni vágyók kénytelenek voltak lemondani a vízi sport öröméről, hiszen a kijelölt helyen csupán térdig ért a folyó vize. A város vezetése kérte hát az üzemeltetőt, hogy ne csak a zátonyig lehessen fürdeni, hanem azon túl is, egészen a pinnyédi oldalig – no persze, csak a valóban jó úszóknak.

A városi bizottság a rendőrség képviselőinek jelenlétében a helyszínen intézkedett: kibővítették a fürdőterületet, a dunai nagy zátonyra mentőcsónakokat és figyelmeztető táblákat helyeztek ki. Ezenkívül pedig arra is felhívták a figyelmet, hogy ezen a szakaszon az evezősök és motorcsónakosok egyébként is csak igen lassan haladhatnak, nem veszélyeztetve az úszókat.

A dunai fürdő „bővítése” természetesen elnyerte a győriek tetszését. A cikk befejezése szerint „a közönség hálával fogadja a városi és rendőri hatóságoknak gyors, a bürokratikus formákat megelőző intézkedését”.

A két világháború közötti győri fürdőéletet Glück József örökítette meg fotóin.

A folyóirat és a fotók a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak. A Győri Hírlap 1929. július 25-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális könyvtárból.

Borbély Tamás