Édesanyja Jung gyermekkorában mentális problémákkal küzdött, ezért Carl Gustav egy ideig az ő nővérénél lakott, majd Kleinhüningenbe, később Bázelbe költöztek. Iskolai tanulmányait is ott végezte, ezt követően az egyetemen először régészetet szeretett volna tanulni, de mivel ekkor ez nem indult, az orvosi pályát választotta.

1900-ban szerezte meg az orvosi diplomáját, doktori disszertációját az okkult jelenségek pszichológiájából írta. Ezután Eugen Bleuler svájci pszichiáter asszisztense lett a burghölzi pszichiátriai kórházban, Zürichben. 1905-ben pszichiátriai orvosprofesszorrá nevezték ki.

1903-ban feleségül vette Emma Rauschenbachot, aki Svájc második leggazdagabb családjának sarja volt, ezzel a házassággal anyagi biztonságot is szerzett. Öt gyermekük született. A házassági hűséget Jung lazán kezelte, több szeretője is akadt házassága alatt. El akart válni, de felesége ebbe nem egyezett bele, hanem inkább elviselte a kicsapongásokat.

1906-ban kezdett el levelezni Sigmund Freuddal, majd 1913-ban szakadt el tőle, mivel nem értett egyet a szexualitás túlhangsúlyozásával. Ekkortól magánpraxisának, valamint az írásnak, utazásnak, kutatásnak szentelte életét, még a Nemzetközi Pszichoanalitikus Szövetség elnöki tisztjéről is lemondott. Utazásai során járt Amerikában, Angliában, Indiában és Afrikában.

Jung más módon közelítette meg a pszichológiát. A lélektan egész területét az emberiség történelmébe, kultúrtörténetébe ágyazta. Ő volt az első, aki évtizedekig tartó munkássága során mindvégig komolyan vette és behatóan tanulmányozta az alkímiát. Megalkotta az analitikus pszichológiát, kitágította a freudi libidó fogalmát, és a vágyra tette a hangsúlyt. Az ő érdeme, hogy felfedezte a személyes tudattalan mellett, illetve alatt a kollektív tudattalant. 1916-ban adta ki összegyűjtött írásait Az analitikus pszichológia címmel.

Mélyen vizsgálta páciensei álmait. Nem álomfejtést végzett, hanem az álomban jelentkező képeknek a páciensére gyakorolt hatását vizsgálta. Összeállított egy száz szóból álló asszociációs, képzettársításokra és hívószókra alapuló tesztet – a hívószavakra adott válaszokat értékelte és feldolgozta.

Bevezette a pszichológiába az introvertált és extrovertált attitűdök fogalmát. Pszichológiai öröksége rendkívül összetett, az általa alkotott fogalmak (kollektív tudattalan, archetípusok, introvertált és extrovertált személyiségtípusok, anima és animus), valamint számos más elmélete a pszichológia nyelvezetének részeivé váltak. Számos technikája beépült a pszichoterápiás eszköztárba. A képzőművészet és az építészet terén is kimutatható a hatása (Rudolf Steiner, Makovecz Imre, Mircea Eliade).

1923-ban kezdte meg a Torony építését Bollingenben, a Zürichi-tó partján. Egy olyan lakhelyet szeretett volna magának, amely megjeleníti az ember ősi érzelmeit, legbensőbb gondolatait. A Torony csak az ő saját birodalma volt, nem engedett be oda senkit, itt élt visszavonultan. 1948-ban hozzájárult a Carl Gustav Jung Intézet megalapításához Zürichben. Két infarktust túlélve, 1961. június 6-án, 86 éves korában halt meg.

Carl Gustav Jung kötetei kölcsönözhetők a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Nagy Mária

Forrás: Jacobi, Jolande (1890‒1973): C. G. Jung pszichológiája. Budapest : Animus, 2009.; Gyökössy Endre: Az újrafelfedezett C. C. Jung. = In. Magyar Szemle, 1993 (2. évfolyam, 1‒12. szám). 659‒655. o.; kepmas.hu