Ki Erzsi, és hogyan lett egy darab főszereplője?

Erzsi, Borsodi Erzsébet (címlapképen első sor jobbra) egy látássérült hölgy, a darab az ő életébe nyújt bepillantást. A nevét tudatosan fordítottuk meg, hiszen most egy kicsit kifordítjuk a világunkat a megszokottból, és az ő szemén keresztül próbálunk tájékozódni, hogyan is működik a világ. A Széchenyi István Egyetemen tanult, több szakon is volt szerencsém együtt dolgozni vele, többször találkoztunk, végül összekapcsolódott az ő története az egyetemi színjátszó társulattal. Csapatunkkal a produkciók egy részét tudományos diákköri konferenciára készítjük, amelyek egy picit eltérőek a hagyományos színházi előadásoktól. Főhőseit általában a környezetünkből választjuk, olyan emberekről mesélünk, akik itt élnek köztük. Ezzel a szemponttal találkozott össze Erzsi története. Ő nyitott volt erre a feladatra, amelynek több célja is van. A legfontosabb, hogy nem érzékenyíteni, hanem szemléletet formálni szeretnénk, megmutatni azt, hogy milyen a világ egy látássérült nő szemén keresztül. Hogyan éli meg az életet? Hogyan boldogul? Az előadásba szeretnénk egy kicsit a nézőket is bevonni, van olyan rész, ahol a néző választhat, feltehet olyan szemüveget menet közben, amely a látássérültségnek a különböző fokozatait szimulálja, tehát részben interaktív. A néző belecsöppen ebbe a számára ismeretlen világba, ahol kipróbálhatja, hogyan lát egy látássérült ember, mondjuk egy színházi előadást.

Az előadásnak Erzsi is a szereplője. Milyen fontosabb epizódokra koncentrál a darab az ő életéből?

Az előadás során Erzsi életét kísérjük végig. A próbák során leültünk vele, és rengeteget beszélgettünk, mesélt a gyerekkoráról, a fiatalkoráról, a tanulmányairól, arról, hogy őneki miben volt más az élete, mint látótársainak. Ezeket az élményeit gyúrtuk össze egy történetté, és mutatjuk be különböző dramatikus eszközökkel: énekes, prózai, verses, sőt mozgásszínházi elemekkel. Erzsi nemcsak jelen van, hanem ő a főszereplő, mi pedig az életének narrációját támogatjuk színháztechnikai eszközökkel. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a darab végén nem hagyjuk el a színpadot, hanem a szereplők Erzsivel együtt leülnek a színpad szélére, és egy beszélgetést kezdeményezünk a nézőkkel, akik bátran tehetnek fel kérdéseket. Van lehetőség arra, hogy egyenesen és nyíltan beszéljünk olyan nehézségekről, problémákról, helyzetekről, amelyek egy tőlünk különböző életminőségű embert érintenek, ettől válik igazán szemléletformálóvá az előadás.

Mikor került először bemutatásra az ISZRE? Milyen volt a fogadtatása?

Másfél éve debütált a tudományos diákköri konferencián, ahol első díjat nyertünk vele. Azóta többfelé elvittük a társulattal, közép- és általános iskolákba, és felnőttekhez egyaránt, különböző rendezvényekre. Abszolút pozitív a fogadtatása. Ez egyrészt abból ered, hogy az egész előadásnak van egy nagyon bensőséges, szívhez szóló hangulata, egy nagyon jó és izgalmas témát vetünk fel, amiről úgy gondolom, beszélni kell. Másrészt többször előfordul, hogy a nézők soraiban is előkerülnek különböző érintettségek, melyeket jó kibeszélni, mert nyilván nem hagyunk a végén elvarratlan szálakat. Volt, aki könnyezve mesélte például, hogy a rokonságában van látássérült, nagyon érdekes volt szembesülnie ezzel a jelenséggel, és mennyire megváltozott a gondolkodása azáltal, hogy bepillantott Erzsi életébe.

Az ISZRE mellett milyen előadások futnak? Mi mindenen dolgoznak mostanában?

Tulajdonképpen két, sőt most már három körre lehet bontani a tevékenységünket. Egyrészt hagyományos színházi előadásokkal készülünk, ezek általában vígjátékok, mint például a Győri Könyvszalonon bemutatott Rejtő Jenő-komédia, illetve Vörösmartynak A fátyol titkai című darabja (a lenti képen). Ezekkel főként az a célunk, hogy a nézőket egy kicsit kizökkentsük a mindennapok körforgásából, leüljünk, és nevessünk egy kicsit. Ezek a művek nemcsak megnevettetnek, hanem számos fricskát is tartogatnak a mai világnak, ezeken érdemes elgondolkodni. Másrészt készítünk speciális performanszokat, amelyekben mindig valami különleges módszertannal dolgozunk, és olyan témákat választunk, melyek talán egy picit mélyebben érintik a közönséget. A legutóbbi előadásunk a Child (a jobb oldali / fenti képen) címet viselte, ez egy mozgásszínházi produkció volt, ahol a családon belüli bántalmazásnak egy formáját dolgoztuk fel, a gyerekek elhanyagolásáról szólt a történet. Számos hasonló előadásunk van, ezek 30–40 percesek, és kapcsolódik hozzájuk egy beszélgetés.

Másfél hónapja indítottunk el Győrben egy pinceszínházi sorozatot a Rómer Ház pincéjében, ez tulajdonképpen a harmadik tevékenységi körünk, amelynek a kultúraközvetítés mellett közösségépítő szerepet is szánunk, ezért teljes egészében ingyenesek az előadásaink. A repertoárunk jelentős részét elvisszük ide, egy kb. 50–60 fős közönség előtt játszunk, és az előadásokat követően megvendégeljük a nézőinket egy pohár borral. Kezd bejáratódni, rendre telt házzal zajlanak. Ezen a pinceszínházi vonalon most nagyon aktivizáljuk magunkat, van egy Kultúrtúra című izgalmas, interaktív előadásunk, ahol egy aktuális témához igazodva tíz színészünk, véletlenszerűen kihúzva egy kalapból, előadnak különböző verseket, prózákat, dalokat, és a néző megpróbálja őket meghatározott sorrendben leültetni egy tízes széksorba, tehát ez egy közös játék a nézőkkel. A programjainkat a Facebook-oldalunkon hirdetjük.

Kikből áll a társulat? Meséljen egy kicsit róluk!

Tulajdonképpen 20 éve foglalkozom a színjátszással, ezt a csapatot 2018-ban indítottuk. 2017-ben, amikor a Széchenyi-egyetemre kerültem, meglepődve tapasztaltam, hogy itt nem működött aktív színjátszó csoport. Akkor létrehoztunk egy 5–6 fővel felálló csapatot, amely egyre erősödött. Immáron több mint 6 éve működünk, jelenleg 32 főt számlálunk a társulatban, akik már nemcsak az egyetemisták közül érkeznek, hanem a városból is jönnek hozzánk fiatalabbak, idősebbek. Van olyan, aki nálunk végzett az egyetemen, itt kapott kedvet a színházi pályához, és ma már egy kőszínház társulatának a tagja, de visszajár hozzánk vendégszerepelni. Nagyon sokszínűek vagyunk, a legfiatalabb általános iskolás, a legidősebb ötvenéves, az amatőrtől a félprofin át a profiig jellemezhetők tagjaink. Ami közös bennünk, hogy itt mindenki azért jön el és dolgozik, mert szeretne valamit magából megmutatni, szeretné magát is jobban megismerni, vagy a színház világában jobban elmélyülni. Erre van lehetőség minden szerdán és csütörtökön, a Rómer Ház pincéjében. Jelenleg nonprofit alkotóközösségként működünk, de szeretnénk egyesületté válni. A pinceszínházunk egyre otthonosabb, érdemes eljönni és megnézni bennünket!

2025. május 5-én a SzeSosemArt Egyetemi Színjátszó Társulat ISZRE című, szemléletformáló, egyfelvonásos performanszát láthatják az érdeklődők a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (9021 Győr, Baross Gábor út 4.).

SzaSzi
Fotók: a SosemArt engedélyével

Fotógaléria: SosemArt pillanatok

3 kép