Ma divatos önismerettel, önfejlesztéssel foglalkozni. Mit gondol, mi ennek az oka? Miért jó tudatosnak lenni?

Szerintem megérett az emberek egy része arra, hogy értékként tudjon az önmagával való foglalkozásra, kapcsolódásra tekinteni. Szerencsére ma már számos könyv, videó és egyéb kiadvány elérhető azok számára, akik szeretnének fejlődni, a belső gyermek részükkel kapcsolódni – mert több módszer, mint például a sématerápiás gondolkodási rendszer használata is ezt tekinti a gyógyulás, önfejlesztés, önismeret egyik legfontosabb lépésének. Amint a segítő könyveket úgy tudjuk olvasni, hogy azok tartalmát önmagunkra vonatkoztatjuk, megismerhetjük saját egyéni történetünket, ráláthatunk arra a kisgyermekre, aki mi magunk voltunk. Ezzel immár egy felnőtt szemén keresztül látjuk, hogy mi sebezte meg, mire lett volna szüksége, és ehhez megtanulunk érző módon kapcsolódni. Szerintem a tudatosság, a pszichoedukáció, azaz, hogy egyfajta pszichológiai tudással felvérteződjünk, csak a kezdet. Ez a tudás az önmagunkhoz való érzelmi kapcsolódás nélkül nem hozza meg a várt mozdulást az elakadt életterületeken. A tudatosság kijelöli a lélek útját, amihez mindig nehezebb kapcsolódni.

Önmagunk megismerése sokféleképpen történhet, ezek között a sémakutatás, a sémák felismerése, korrigálása mintha markánsabb helyet foglalna el. Mennyire igaz ez? Miért fontos felismerni?

A sémák gyermekkorban alakulnak ki, és mindig egy erős torzító hatással bírnak. Ezek olyan hiedelmek, meggyőződések önmagunkról, másokról, a kapcsolatokról, amelyek nagyon erőteljes tudattalan elvárásként jelennek meg. Sokan használják a szemüveg szimbólumot erre: gondoljunk a sémákra úgy, mintha egy olyan szemüveget kaptunk volna gyerekkorunkban a szüleinktől, amely torzítja a képet, a színeket, a távolságokat és a szándékokat vagy veszélyességet. Mivel ezzel a szemüveggel éltünk mindig, nem is tudjuk, hogy a szemüveg torzít, miközben meg nem értjük, hogy miért ütközünk bizonyos dolgoknak neki, miért nem tudunk megfogni tárgyakat / embereket, vagy miért látjuk őket más színűnek, szándékúnak, veszélyességűnek, mint ahogy azt magukról mondják. Minél nagyobb a torzító hatás és minél több dologban torzít, annál nagyobb problémákat okoz. Az előbb kérdezett tudatosság ezek felismerésében segíthet. Ha felfedezzük ezeket a jellemzően fájdalmas, szorongást, rossz érzéseket okozó, ismétlődő mintázatokat, ahol hasonlóan szoktunk reagálni, érezni és gondolkodni, akkor éppen egy ilyen torzító sémát figyelünk meg. A sémáktól való szabadulás első lépése ezek felismerése, majd ezt követi mindazoknak a dolgoknak a megértése és átérzése, hogy miért alakultak ezek ki, melyek voltak akkor és ott a gyermek valódi szükségletei és a szülei törődése, viszonyulása közti elcsúszás. Ami akkor és ott nem történt meg, azaz, hogy egy felnőtt érzékenyen kapcsolódjon azzal a gyermekkel, és lássa őt szerethetőnek és alkalmasnak úgy, ahogyan van, ez lesz a terápia célja, a gyógyulás kulcsa. Megtanuljuk megadni magunknak, amit nem kaptunk meg.

Mennyire lehet generációs sémákról beszélni? Mennyire jellemzők egy-egy generáció berögzülései?

Nagyon jó kérdés, bár a sématerápia nem a generációs perspektívából közelít. Ennek úgy van létjogosultsága mégis, hogy a legtöbb szülő nem azért sebzett, mert rossz, érzéketlen ember lett volna, hanem mert valamikor gyermekként megsebződött emberek voltak ők is. Az ő korszakukban azonban a pszichológia inkább valami betegséghez kötött, nem normális dolognak számított, és nem volt hozzáférhető annyi tudás, tréning, magyarázat, mint ma. Így sok ember tudattalanul a saját torzításait, félelmeit, veszteségeit, elvárásait stb., azaz sémáit adta át a gyermekének, a saját megküzdési stratégiáival, amelyek neki segítettek valamelyest a sémás torzítások tompítása érdekében. Sok embernek segít, ha meglátja a sémái mögött a szüleit, a saját sebzett szükségleteit és hiányait, majd a terápia egy másik része a szülei viszonyulására, reakcióira ad egy másik magyarázatot, immár az egészet egy képbe foglalva. Ezt szoktuk úgy megfogalmazni, hogy „nem azért volt ilyen veled a szülőd, mert te ne lettél volna elég valamilyen, hanem neki volt egy olyan sebzettsége, ami miatt a benne lévő hiányokat mindenki mástól várta volna, és ez jöhetett úgy át, hogy te nem vagy elég számára.”

A pandémia sokak számára fontos felismerést hozott: akkor nyersz, ha rugalmasan tudsz változtatni. Ennek lehet az egyik akadálya éppen a sémába rögzülés. Hogyan ismerhetjük fel a „hibát”?

A rugalmasság, alkalmazkodóképesség, megérteni vágyás, nyitottság az egészséges felnőtt sémamód képességei, melyek mind fejleszthetők. A bennünk lévő kritikus vagy félelemkeltő, vagy bántó és elégedetlen hang ezzel szemben merev, fekete-fehér gondolkodású, és nagyon erős rossz érzéseket tud kelteni. Ez a rész sémák által meghatározott, és nem engedi az ő vonatkoztatási rendszerétől való eltérést, ezzel fenntartja a sémás gondolkodást és a sebzett gyermek rész rossz érzéseit. Olyan kicsit a sémás működés, mint amikor egy diktátor a nyomás, vagy például a félelemkeltés eszközével tartja fent hatalmát. Amíg nem enged teret más hangoknak, addig ő az úr. Ezért amikor a terápiában az egészséges felnőtt módot erősítjük, akkor ezzel kilépünk a sémás mintázatból, és megtörjük a berögzülést. Mindig ez a változás és a fejlődés útja, ha le tudunk térni a sémás ismétlődő körökről. Onnantól végre saját életünket kezdhetjük élni és „rendezni”.

Mit tanácsol azok számára, akik úgy érzik, megrekedtek, esetleg sejtik, hogy valamilyen séma fogságába estek? Lehetséges-e, hogy segítő könyvek által orvosoljuk a problémát? Mikor érdemes szakemberhez fordulni? Miben tud segíteni a sématerápia?

Az első könyvem – Sémáink fogságában címmel 2021-ben jelent meg – éppen abban adhat segítséget, hogy felismerjük a saját sémákat, saját szükségleteinket, a „hibát”, de semmiképp nem a hibást keresve. A mintázat, a személyiség sémákban ragadt részeinek felismerése, vagy a sémák és sémamódok dinamikus táncát megpillantani sokaknak évtizedek óta bennünk ragadt kérdésekre ad válaszokat és mutat új irányokat. A Győri Könyvszalon meghívása apropóján éppen erről fogok majd beszélni az érdeklődőknek, de arra is vállalkozom majd, hogy az, ahogyan erről beszélek, megjelenítse ezt működés közben, amire egy könyv sokszor nem képes, még ha sok-sok példával is illusztráljuk a leírtakat. A szakember, képzett sématerapeuta vagy sématerápiás konzultáns segítségével ez az út rövidebbé válhat és mélyebbé. Mintha egy új helyre akarnánk költözni, és erre úgy készülnénk (terapeuta nélküli út), hogy egy útikönyvet olvasgatnánk olykor-olykor. A terapeuta segítsége viszont olyan, mintha egy ott élővel kezdenénk rendszeresen beszélni a helyről, és vele kirándulásokat is tennénk, olyan részekre is, ami félelmetes, amiről teljesen mást gondoltunk volna, vagy nem is volt róla semmi a könyvekben, de az úti kalauzunk segítségével mégis megyünk. Melyik módon tudjuk a helyet „magunkévá tenni” és valójában igaziból megismerni? Amikor ezek a sémák és torzításaik már bosszantóan sok kárt okoznak, vagy értékes dolgokat vesznek el az életünkből, és ezeket elkezdjük egyre jobban látni, akkor szoktunk úgy dönteni, hogy ebből elég, és ilyenkor keresnek az emberek segítséget. Fontos azonban tudni, hogy egy terápiának minimum fél-egy évre van szüksége ahhoz, hogy észrevehető, az egyén számára is nyilvánvaló változásokat hozzon. A sémás működés tizen-huszon-harminc éve ismételt köreinek megtörése, felülírása minimum ennyi időt igényel.

Vágyi Petrával a 23. Győri Könyvszalonon 2024. november 17-én, vasárnap, 16 órakor találkozhatnak az érdeklődők a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében.

SzaSzi