1073

A mindenséget vágyom versbe venni

Hangraforgó Klub a megyei könyvtárban

Saint-Exupéry A kis herceg című regényében, miközben a róka a kis herceg érkeztét várja, öröm költözik a szívébe. Hasonlóan az öröm érzése kerítette hatalmába mindazokat, akik – a korábbi előadásokhoz hasonlóan – a zenei csemege biztos tudatában tisztelték meg a Hangraforgó együttest odaadó figyelmükkel november 14-én, a megyei könyvtár Klubjában.

Mit is kaphattak a Hangraforgó Klub színvonalas estjén a résztvevők? Mindenekelőtt felejthetetlen szórakozásban volt részük, s a Sipos Bea, valamint Faggyas László alkotta énekes-hangszeres-zenés duó produkciójának tartalmát gyűjthették szellemi poggyászukba. A házaspár már huzamosabb ideje hívja fel magára a figyelmet, a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér állandó otthont nyújt programjuknak. A Hangraforgó Klub verses-zenei előadása számottevő érdeklődés közepette zajlott, az együttes híre és hatóköre messze túlnyúlt már a könyvtár keretein.

Napjaink elgépiesedett világában a költőkre, művészekre vátesz-szerep vár, mintegy szellemileg újítván meg az emberiséget. „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted / Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.” – írta Kazinczy Ferenc. Mindehhez hiteles művész egyéniségekre van szükség, s ezt fellelhetjük a Hangraforgó együttes házaspárjában. Művészi elhivatottságuk, hitük a művészet igazában – József Attila szavaival az igazat mondják, nemcsak a valódit – predesztinálja erre őket.

A mindenséget vágyom versbe venni címet kapott est a művészet ünnepévé vált november 14-én. Az előadók felidézték a Nyugat egymást váltó nemzedékeinek költőit, ízelítőt kaptunk az elkötelezettségében egységes, de mégis sokszínű költői pályákból. Átélt előadás, hangszerek kavalkádja, virtuóz hangszertudás, szellemi frissesség áradt szét a Közösségi Térben.

Az est programját vendégművészek bekapcsolódása is fűszerezte: Radványi Balázs Kossuth-díjas zeneszerző, kiváló előadóművész és zenepedagógus örvendeztette meg a hálás hallgatóságot. Elsőrangú hangszer- és énektudásával, finom humorával – a művész házaspárhoz hasonlóan – utat talált a közönség szívébe. A konzervatóriumba járó hölgyvendég fuvolakísérete tette még gazdagabbá vendégszereplésüket.

A művészet zászlóvivői afféle Herkulesként, embert próbáló feladatra vállalkozva, nehéz fába vágják fejszéjüket. Napjaink embere keveset olvas, a szépirodalom prózai oldala is mintha mostohagyermek lenne, de a líra szorult leginkább az érdeklődés peremére, hogy lehessen olyan hely, „ahol értik e hexametert is” – ezért kell fáradni. A költő hisz abban, hogy az ember alapvetően jó – Csokonai szavaival élve – „...Mert gonosz erkőlccsel senki sem született...”. Az ideálisnak mondott „aetás aurea” aranykor természetesen az utópiák világába tartozik, de törekedni kell arra, hogy a „szellem napvilága ragyogjon be minden ház ablakán”.

Napjaink változó világában újszerűen kell a költészethez nyúlni. A Gutenberg-galaxis létjogosultságát a kor követelményeinek megfelelően kell biztosítani. Pallasz Athéné istennő lándzsáját megerősítve kell harcolni a művészi szép jogaiért, az irodalom segítségére kell a többi művészeti ághoz nyúlni, mert bár az irodalom önálló, de más művészeti ágakkal, zenével megtermékenyítve felerősödik a hatása.

A művészettudományok szakemberei a művészetet a tudományos vizsgálat tárgyává teszik. Számos művészeti tudományág létezik, amely ezen ágak tüzetes elemzésével a művészetek számtalan feladatát tárja elénk. Néhány funkció nem csupán a szakemberek, de a laikus műértő és -élvező közönség számára is fontos. A művészet többek között játékfunkciót is betölt, hisz az ember homo ludens, azaz játszó lény, de tanítva-nevelve szórakoztat, szellemi kalandokra hív, és mindig új és új világot fedeztet fel, kanalizálja – elfogadott csatornákba tereli, szublimálja az ösztönöket, lelki erkölcsi megtisztulást hoz katartikus élmény nyújtásával. A művész a lélek iránytűje is egyben.

Ahhoz, hogy a szemek az esztétikum meglátására, a fülek a zene és a költészet befogadására megnyíljanak, a művészeknek kell missziós szerepet vállalniuk. Ehhez kívánok a művész házaspárnak erőt, egészséget, töretlen hitet ügyük nemes voltában, szakadatlan megújuló képességet, hogy átérezzék munkálkodásuk értelmét, s folyamatosan gyarapodó közönségük pedig az élmények gyümölcsét gyűjthesse szellemi kosarába.

Kis ország vagyunk, nyelvünket kevesen beszélik. Ahhoz, hogy kultúránk tartósan az egyetemes szellemi kincs része legyen, hatékony közvetítőkre, a kultúra elhivatott követeire van szükség. Egy-egy művészeti előadás arra hivatott, hogy a beavatottaknak felpattintsa kultúr-kincsesházunk lakatját, és kedvünkre gyönyörködhessünk ezekben a szellemi értékekben.

Csiszár Antal

2014.11.20
26