A beszélgetést Bajnai Zsolt, a Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégiumának vezetője moderálta, aki az életútinterjúk készítésének körülményeiről kérdezte a szerzőket: dr. Csatári Bence történészt, dr. Jávorszky Béla Szilárd zenei szakírót, Papp Máté kulturális szerkesztőt és Rozsonits Tamás zenei szakírót. A kötet legtöbb interjúját készítő dr. Jávorszky Béla Szilárd beszámolójából kiderült, hogy többségében az otthonában látogatta meg interjúalanyait, hiszen már a környezet látványából is rengeteg információt szűrt le. A szakíró előnyként értékeli, hogy nem szabtak meg terjedelmi korlátot, így akár 10 óra hasznos anyagot is fel tudott venni. „Ez nem jelenti azt, hogy csak ennyit beszéltünk” – jegyezte meg viccesen. A nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező kutató felhívta a figyelmet a fotóarchívumok feldolgozására is.

Dr. Csatári Bence a történészi és az újságírói szemlélet összeegyeztetéséről mesélt. Mint elmondta: számára nagyon fontos volt a kronológiai sorrend betartása, a hiányos részeknél igyekezett tehát visszakérdezni, és betömni ezeket a lyukakat, miközben nagyon személyes kapcsolatok alakultak ki. Az évszámokhoz is minden esetben ragaszkodott, hogy minél hűebb képet kapjunk az adott korról. „A memória szelektív, nem lehet patikamérlegen kimérni, mint egy matematikai egyenletet, súlyozni kell” – fogalmazott. A történész rámutatott: az interjúk kapcsán előkerült szálak egészen a 20-as évekig visszanyúlnak, amelyek a további kutatások szempontjából is érdekesek lehetnek.

Míg dr. Jávorszky Béla Szilárd arról számolt be, hogy az interjúk készítése közben félretette a rajongói attitűdöt, Rozsonits Tamás viszont nem kívánta mellőzni. „Én az olyan zenészek közé tartozom, akik minden magyar nyelven hozzáférhető újságot megvettek, például órákat töltöttem azzal, hogy a lemezborítók szövegeit elolvassam” – árulta el. Mint mondta: a munka során régi vágya teljesült, és olyan emberekkel találkozhatott, akiket tisztel és szeret. „A felkészülés nem napokkal, hetekkel előtte kezdődött meg, hanem már évtizedekkel korábban” – hangsúlyozta. A zenei szakíró úgy véli, az utolsó órában vagyunk az egyes hanghordozók megmentését illetően.

A könyv komoly lábjegyzet-apparátussal is rendelkezik, amelyet az internet, a tudományos szakkönyvek és a beszámolók alapján állítottak össze – ismertette Papp Máté. „Gondolkodtunk rajta, hogy Morrison nevét le kell-e hivatkozni, de úgy döntöttünk, hogy igen, mert hasznos információ lehet a jövő generációja számára” – tette hozzá. Így került bele a lábjegyzetbe a The Rolling Stones rövid leírása is.

A Hangok és ütemek – tíz életút zenével című kötetben az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése Alprogramja működésének első éve alatt készült beszélgetések szerkesztett, lábjegyzetelt változatát rendezték sajtó alá. A megkérdezettek között zenekarvezetőt, karnagyot, rádiós és televíziós szerkesztőt, „daltulajdonost”, hangmérnököt, de a zeneszerzés mellett filmrendezéssel és képzőművészettel is foglalkozó gondolkodót ugyanúgy találni, mint dzsesszkutatót és bluesszakembert.

A kötetből Bolba Lajos, Csányi Attila, Csiba Lajos, Dinnyés József, Kovács György, Módos Péter, Nemes Nagy Péter, Pentz Zsolt, Vági László és Victor Máté életútját ismerhetjük meg. Az est végén Bajnai Zsolt arra szólította fel a beszélgetés résztvevőit és a meghívott vendégeket, hogy egy táblára jegyezzék fel, kivel olvasnának még szívesen hasonló jellegű interjúkat. Többek között Presser Gábor, Dusán, Tollár Endre (Béni), Simon Géza Gábor, „Gazember”, Szántó Erzsi és Göczey Zsuzsa neve is felmerült.

Végh Nóra
Fotó: Csákvári Zsigmond
Forrás: kultura.hu