A fenékpusztai ásatásokon fordította ki a múzeum régészeinek az ásója még 1970-ben ezt a leginkább szappan alakú követ. Amelyet a népvándorlás korára datáltak a keszthelyi intézmény szakemberei. Hogy aztán Krisztus utáni negyedik és nyolcadik század közötti időszakban mikor, hol és mi célból készülhetett, arról leginkább csak találgatni lehet. Annyi bizonyos, hogy a szerpentin az breccia, azaz különféle színű, fajtájú kőzetekből összeálló új minőség. Lehet ez üledékes kőzet, vulkáni működés terméke, vagy a földtörténet különböző korszakaiban bekövetkezett tektonikus mozgások eredménye, de létrejöhet például meteorok becsapódása során is. Az biztos, hogy a régi Magyarországon Dobsinán és Borostyánkő mellett volt az ilyen kövek lelőhelye, mészkőbe ágyazottan.

A szerpentint, latinosan serpentariát a római történetíró, Plinius még ophritesként emlegeti. Itáliai előfordulására legjellemzőbb a zöld szín, míg a Nagy Háború után Ausztriának és Csehszlovákiának juttatott területeken zöldes-fehér és a barnás árnyalatai találhatók. Tűzbe dobva a Pallas Nagylexikon szerint elfehéredik, és felületüket leginkább az amúgy mindent pusztító kénsavval lehet kikezdeni. A tetszetős mintázatú és színösszetételű kövekből az idők folyamán dísz- és használati tárgyakat is faragtak. Csészéket, poharakat, mozsarakat, tintatartókat, vagy éppen dominó és sakkfigurákat. A szerpentinbányászat és feldolgozás európai központja mindmáig a szászországi Zöblitzben található, amit Serpentinsteinstadtnak is szoktak nevezni. Arról pedig, hogy mire is használhatták a népvándorlás korában ezt a szabályosra csiszolt, egyik „sarkán” sérült követ, mivel teljesen tanácstalanok vagyunk, várjuk hát a kedves olvasók véleményét. Ígérjük, közzétesszük a legjobb ötleteket!

Kattintson a képre vagy ide, majd a 3D-ikonra!

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu