4892

A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története

Várostörténeti puzzle – 30. rész

1971. augusztus 19-én grandiózus ünnepségen avatták fel a megyei jogú várossá nyilvánított Győr új városközpontját és vele együtt Mikus Sándor szobrász bronzból készült „700 éves Győr emlékmű” című, szökőkúttal kombinált domborművét. Győr ugyanis 1271-ben kapott városi kiváltságokat V. István királytól, amely akkor hozzájárult a település gazdasági és kulturális fejlődéséhez.

Az eseményt többéves szervezőmunka előzte meg. 1964-ben előzetes felmérést kezdeményezett a városi tanács, hogy felderítse, milyen adottságokkal rendelkezik Győr, milyen rendezvényekkel lehet országosan is figyelemfelkeltő, sokrétű programsorozatot szervezni.

A közelgő 700 éves jubileum kiváló alkalomnak tűnt arra, hogy a település vezetése országos szinten is felhívja a figyelmet Győrre, amely az 1960-as évekre az ország harmadik legerősebb ipari városává vált. Ezért még 1964-ben eldöntötték a méltó jubileumi ünnepség megtartását, és a rendezvénysorozat előkészítésére külön munkabizottságot hoztak létre.

1968-ban elkészült „Győr 700 éves évfordulójának programterve”, amelyet 1969 márciusában a Győr Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága jóváhagyott. A 30 oldalas gépirat első része a kulturális programok tervezett idejét, felelősét jelölte meg, a második része pedig a szándékba vett építkezések felsorolásával foglalkozott. Ugyanebben a műben a 25. oldalon olvashatjuk a legfontosabb célt: „Győr város pezsgő élete, nagyarányú fejlődése, de nem kevésbé történelmi múltja szükségessé teszi, hogy kiemelkedjen a járási jogú szintről. Ezért a megyei és városi pártbizottságok határozatot hoztak, hogy jubileumi évre kérik a kormányzattól Győr város megyei jogúsítását. Ennek előkészítő munkálatai folynak. Úgy gondoljuk, hogy városunk 700 éves évfordulója megünneplésének egyik jelentős tényezője lesz annak elismerése, hogy a város megérett a megyei jogra.”

Az 1971-es eseménysorozatot gondosan megtervezett arculat, propaganda kísérte. Elkészült a jubileum emblémája, amely minden meghívón, prospektuson, kiadványon szerepelt. Alkalmi záróbélyegek, „Hétszázéves” címkéjű bor, illetve „700 éves Győr” elnevezésű cigaretta került forgalomba.

Népszava, 1971. március 3.:

Folyamatosan hírt adott a rádió, a televízió, az országos és helyi lapok Győrről, az építkezésekről és a programokról. Az évfordulóra a propaganda kiadványok mellett két fotóalbum, valamint az összegző „Győr várostörténeti tanulmányok” kötet is megjelent. Elkészült a Xántus János Múzeum új, állandó kiállítása. A képzőművészeti-, művészeti- és sport rendezvények mellett vetélkedőket és várostörténeti konferenciát is rendeztek. Az 1972-ben született „Jelentés Győr megyei jogú város 700 éves jubileumi ünnepségeiről” című kiadvány szerint 90 rendezvényt szerveztek erre az évfordulóra.

A Szabadság téren a régi épületeket 1968 végéig elbontották, és ekkor kezdték meg a modern épületek építését.

A Szabadság tér 1968-ban, az elbontás előtt:

A 700 éves jubileum központi ünnepségét 1971. augusztus 19-ére időzítették, és e napon adta át először Győr városa a lokálpatriotizmus erősítésére alapított Pro Urbe- és a város Díszpolgára címet is.

Ekkor avatták fel az elkészült új városközpontot, a megyei tanács és a vízügyi igazgatóság épületét, valamint leleplezték Mikus Sándor domborművét.

A Megyei Tanács és az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság székháza előtti tér alatt az ország első föld alatti parkolóját építették meg, ahol mintegy ötven autót lehetett elhelyezni. A parkoló fölé került a 700 éves emlékmű, amelyet szökőkút-rendszer vett körül. A négy folyó városát jelképezte a négy vízmedence. A szökőkút és a vízmedencék tervét a Győri Tervező Vállalat készítette. A nyolc függőleges, egyforma vízoszlopot 16 színváltós reflektorral lehetett megvilágítani.

A Kisalföld 1971. augusztus 19. száma a megújult Szabadság tér szépségét emelte ki, valamint fényképet közölt a szökőkúttal kombinált emlékműről:

Az 1971. augusztus 19-iki épület- és emlékműavatásról készült fényképek:

Mikus Sándor (1903-1982) Kossuth-díjas szobrászművész kapott megbízást arra, hogy a város kimagasló jelentőségű eseményeit domborművön örökítse meg. A város Végrehajtó Bizottsága 1970. februárjában tárgyalta a felállítandó emlékművel kapcsolatos elképzeléseket, és kikötötte, hogy a korábban megjelölt hat, általuk kulcsfontosságú esemény ábrázolásából három mindenképpen szerepeljen az új városcímerrel és az 1271-1971 évszámokkal együtt a jubileumi alkotáson. Kívánságuk volt továbbá az is, hogy a jelenetek könnyen érthetőek, átláthatóak legyenek.

Az ünnepélyes átadás előtt augusztus 15-én riportot közölt a Kisalföld az alkotó szobrásszal.

A felső vízmedence elé került a mintegy 6 méter hosszan elnyúló, 80 cm magasságú gerendaszerű kőtömbre erősített bronzrelief. Az emlékmű az utca járószintje alá került, néhány lépcsőn lehetett megközelíteni. Salamon Nándor művészettörténész a Győri Műsor 1979. júniusi számában a domborművet így értékeli: „Az egyes, kiragadott jelenetek egymástól függetlenek, s nem a lényeget tárják fel. A szobrász is érezhetett valami zavart, mert látszólag gondosan alá is írta mindegyiket. Könnyű belátni, hogy a szöveg és a kép nincs szinkronban ... Némi ritmus ugyan megbújik a figurák rendezésében, a léptek, pózok, de az ábrázolt események is, bevált, elgyötört sémákat ismételnek. Mindezekhez hozzájárul, hogy a mintázás egyszerre törekszik nagyvonalúságra és részletgazdagságra. Zavart okoz a térábrázolás tisztázatlansága is (takarás, mélység, alapvonal) ... Minden együttható léte biztos volt, csak a legfontosabbat, az alkotó, teremteni tudó művészi fantáziát nem sikerült biztosítani. Mikus Sándor számára megoldhatatlan feladatot jelentett a neki ’juttatott’ megbízás. Mi, győriek szomorkodhatunk az elszalasztott alkalmon.”

Nézzük meg közelről az időrendben sorba rendezett, ám egymástól függetlenül, élesen elkülönült részeket!

Az első rész azt a jelenetet ábrázolja, amikor V. István király 1271-ben átadja Győr város képviselőinek a kiváltságlevelet. A témát hét személy szerepeltetésével oldotta meg a szobrászművész.

A második rész egy csatajelent. A művész ezzel jelképezte, hogy 1598. március 28-án a császári seregek gróf Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf vezetésével visszafoglalták Győrt a négy évig tartó török megszállás alól.

A harmadik résszel Mikus arra utal, hogy az 1848-as szabadságharcból is kivették részüket Győr polgárai.

A negyedik rész az 1919-es Tanácsköztársaság eseményeit ábrázolja.

Az ötödik rész a „felszabadítás” pillanatát örökítette meg. 1945. március 28-án a németeket a szovjet hadsereg elűzte a városból, és a háborút felváltotta a béke időszaka. A jelenetben egy család üdvözli a szovjet katonák egy csoportját, és az egyik katona baráti közeledése jeleként karjában egy gyermeket tart.

Záróképként a kötelező elem, a város új címere és a jubileumi 700 év kezdő és záró évszáma került a domborműre.

Győr 1971. április 25-től kapta meg a megyei jogú város rangját az Elnöki Tanácstól. Ezzel Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged mellett ötödikként lépett a megyei jogú városok közé, és 1990-ig ez a kör nem is bővült tovább.

1992-ben a győri képviselőtestület döntött a 700 éves Győr emlékére felállított dombormű és tartószerkezete, valamint a három zászlótartó rúd elbontásáról. 1992. június 30-án délelőtt lángvágók és nagy teherbírású daru segítségével szerelték le őket. Az emlékművet a városgondnokság raktárában helyezték el.

1998-ban a Megyeház téren felújították a szökőkutat. A nagymedence hat függőleges vízsugarát felváltotta a negyven csőből szökellő vízsugarakból képződő félgömb forma, mellette kis csobogók élénkítették a látványt. Augusztusban helyezték el a térre Mészáros Dezső Munkácsy-díjas szobrászművész három kőből készült alkotását, és a teret is parkosították.

2009-ben a megyeház melletti szökőkutat újra felújították, hogy gazdaságosan működtetni lehessen. 2009. július 10-én avatták fel. A három kismedencében az eddig feszített víztükröt felváltották a csobogók, a nagymedencében a két kisebb és egy nagy pálmasugár, valamint az oldalvízköpők mozgalmas látványt nyújtanak.

A tér 2009-ben:

2011-ben a tér kövezetét cserélték le, amely a szökőkúttal, a kőszobrokkal és a parkosítással így fest ma (2015):

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Salamon Nándor: Szobornézőben: a 700 éves emlékmű – 1971. In: Győri Műsor, 1979. jún. p. 13-14.
Perger Gyula: Időutazás a győri Időoszlop körül. In: Kép-író: Almási Tibor és Belovitz Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére. Győr, 2015. p. 141-154.
Győr fejlődése az 1970-72. években. Szerk. Szabó Zsigmond és Z. Szabó László. Győr, 1972.
Győr 700 éves évfordulójának programterve. Győr, 1969.
Jelentés Győr megyei jogú város 700 éves jubileumi ünnepségeiről. Győr, 1972.
Kubinszky Mihály: A Megyei Tanács új székháza Győrött. Magyar Építőművészet, 1973. 1. sz. p. 63.
Vámossy Ferenc: Megyei Tanács irodaháza, Győr, Városközpont. Építészek: Cserhalmy József, Fátay Tamás. Magyar Építőművészet, 1973. 1. sz. p. 22-29.

Az illusztrációk az elbontás kivételével a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának helyismereti gyűjteményéből, korabeli újságokból és fényképgyűjteményéből származnak, illetve a szerző saját felvételei.

Az emlékmű elbontásáról szóló fényképeket Kozma Endre, a Régi Győr Facebook-oldal működtetője bocsátotta könyvtárunk rendelkezésére, melyeket ezúton is hálásan köszönünk!

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom  a Győri Hengermalom

2015.09.24
32