5450

A Győri Gyufagyár

Várostörténeti puzzle – 8. rész

A Győri Gyufagyár megalapítása Neubauer Károly nevéhez fűződik, aki Tatáról költözött Győrbe azért, hogy itt „gyuszergyárat” létesítsen. A gyufa előállítása veszélyes üzemnek számított akkoriban is, ezért 1860-ban az első kérelmét elutasították. A haláláig arra hivatkozott, hogy a tervezett helyszín egy szűk utcában álló épület, nádfedeles házakkal körülvéve, a gyártáshoz szükséges foszfor kipárolgása pedig egészségre káros. Az elbíráló bizottság egy másik telephely kiválasztását javasolta.

Neubauer Károly 1867-ben ismét benyújtott egy kérelmet a győri tanácshoz „Gyufa készítő Gyár” felállításához. Ez a telep már a városon kívül esett, Nádorvárosban volt. Kérelmének indokai szerint az adók befizetésén kívül célja még, hogy szegény sorsú munkásokat alkalmazzon. 1867. április 12-én kapta kézhez a gyufagyár létesítésének engedélyét, és nyomban hozzálátott üzemének berendezéséhez és a termelés elindításához. Ezzel egyidőben a környékbeli lakosok és a szomszédos katonai parancsnokság azonnal tiltakozásának adott hangot a veszélyes és egészségtelen gyár miatt, a tanács azonban nem változtatott a döntésén, elkezdődhetett a gyufák gyártása.

A vállalkozás méreteit, anyagi forrásait tekintve igazából ez ekkor még csak egy nagyobb manufaktúrának tekinthető, egy lakóházban működő gyufagyár nem is lehet ennél több. Ehhez mérten a munkakörülmények sem voltak kedvezőek: nem értettek a vegyi anyagokhoz, a dolgozók sorozatosan vagy véglegesen megbetegedtek, a gépek hiányában kézi erővel dolgozták fel a fát. A kezdeti szerény viszonyok az 1870-es években fordultak jobbra.

1874 januárjában Neubauer Károly megvásárolta az eddig bérelt épületet (az egész családja a gyufagyárban lakott), és hozzákezdett a korszerűsítéshez. A gyufagyár fejlődése nagyon lassan haladt, 1870-ben csupán 30 dolgozója volt, ehhez képest azonban nagyon sokféle gyufát készítettek. Ezenkívül elvállaltak minden egyéb, fából készült termék előállítását is. A veszélyes technológia miatt a gyufa gyártása veszélyes üzem, gyakoriak is voltak a tűzesetek – a tulajdonos egyrészt ezért, másrészt az üzem bővítési céljából állandóan építkezett.

Neubauer Károly gyufagyártmányai részt vettek az 1870-ben megrendezett bécsi közkiállításon, és a későbbiekben is kihasznált minden lehetőséget, hogy termékeit kiállításokon, vásárokon népszerűsítse. A gyár védjegye két búzakalász között álló kakas volt. Termékeiket Magyarországon kívül Horvátországban, Galíciában, Alsó-Ausztriában is értékesítette. A foszfor Angliából érkezett Hamburgon át, a kén Olaszországból, az enyvet, műgumit Bécsből szerezték be, a fehér cink Péterwaldból, a szalmapapír Tynauból származott. A gyufaszálakat helyben állították elő, magyar és cseh erdők fáiból.

1884-ben Neubauer Károly elhatározta, hogy gőzerőre vált a termelés hatékonysága és a korszak követelményei miatt, tervét azonban most is támadások és tiltakozások kísérték. Az átalakítások 1885-ben kezdődtek, 10 méter magas kéményt építtettek a légfűtéshez és a kéngázok elvezetéséhez. 1887-tól egészen a századfordulóig alakult ki az eredeti lakóházból a Neubauer Károly és Fia Gyufagyár – ekkorra az építkezések és bővítések következtében a gyár már a Kálvária utca meghatározó épületegyüttesévé nőtte ki magát, a dolgozói létszám is a százhoz közeledett. Közben általános pangás jellemezte a kereskedelmi és üzleti életet Győrben, a város vezetősége ezt felismerve jelentős segítséget nyújtott több cégnek, köztük a Neubauer gyufagyárnak is, hogy nagyobb beruházásokra ösztönözze őket.

1890-ben automata gépekkel szerelték fel a gyárat, a farönk feldarabolásától a csomagolásig 110 gép végezte a műveleteket. 1894-ben már 150 munkást foglalkoztatott a Neubauer család. 1895. január 23-án azonban egy tűzvész következtében leégett a fafeldolgozó gépműhely, majd egy másik alkalommal a gyufacsomagoló is, melyeket aztán később újjáépítettek. 1897-ben a napi teljesítmény 200.000 doboz és 15 millió szál gyufa volt.


A gyufa nyolc fázisban készült:
1. dobozkészítés
2. gyufaszálak előállítása
3. gyúlékony anyagok kezelése
4. gyufaszálak gépbe rakása
5. gyufaszálak bevonása paraffinnal vagy kénburokkal
6. gyufaszálak bemártása, fejezése
7. gyufaszálak szárítása
8. dobozba rakás, csomagolás

Az akkori dobozok hársfából készültek, a faanyag beszerzése nehézkes volt. Miniszteri támogatást kért és kapott a gyár, hogy több hársfát lehessen az országban termelni. 1900-ban belügyminiszteri átiratban kértek támogatást a hatóságokkal szemben a magyar gyufa népszerűsítése érdekében.

1898-ban a Neubauer Károly és Fia Gyufagyár újra nagyarányú építkezésbe kezdett: egy nagyteljesítményű Cornwall-kazánra és kazánházra kapott engedélyt – ez volt az utolsó nagyobb szabású fejlesztés a gyár részvénytársasággá alakulása előtt a mellette épült raktárszárnnyal együtt. Az időközben elhunyt Neubauer Károly helyett özvegye, Goldschmid Róza és fia, Izidor vezették az építkezést. Közben a gyufagyárak közötti verseny egyre erősödött; hiába számított modernnek a győri gyár, nem volt egy szinten az élenjáró magyar gyufagyárakkal, pedig 1901-ben már 230 munkást foglalkoztattak.

1905-ben döntő változás következett a Neubauer gyufagyár életében, a gyár tulajdonjoga a Vesuvius Magyar Gyufagyár Rt.-hez került, a gyár igazgatójául Neubauer Izidort nevezték ki. 1907-ben a telephelyen több régi korszerűtlen épületet lebontottak, és újabb, szociális ellátást is biztosító szárnyakat építettek a helyükre, amelyek 1908 áprilisában készültek el. A Vesuvius Rt. még ebben az évben egy 35 méter magas és 1,30 méter felső átmérőjű gyárkéményt emeltetett, valamint nagymértékű beruházásokba kezdett. Az időközben kitört I. világháború azonban átalakította a terveket, a piacok beszűkültek, a gyár először ideiglenesen, majd végleg leállt.

1915-ben még ugyan folyt a termelés a gyárban Wágner Ágoston igazgatása alatt, 1918-tól azonban már nem működött az üzem. A Vesuvius Rt.-nek (később Szikra Magyar Gyújtógyár Rt.) nem volt kifizetődő a győri gyár működtetése, ezért végleg leállították a gyártást, és eladták a Magyar Zománc- és Fémárugyár Rt.-nek.

A győri gyufagyár korszakalkotó volt az akkori Magyarországon, ugyanis itt állították elő elsőként a svéd biztonsági gyújtót. 1918. szeptember 20-án került véglegesen a Zománcgyár tulajdonába, a gyár berendezéseit, gépparkját megvette az új tulajdonos, de szüksége nem volt rá. Hivatalosan 1929-ben szűnt meg a győri gyufagyár és egyben a Neubauer Károly és Fia cég is. A későbbiekben a gyár területén jött létre a győri Lemezárugyár.

A győri Neubauer gyár keresett termékei voltak még a nemzeti, a fehér mikádó-, a ripsz-, a kén- és foszfor nélküli parafirozott-, a barna svéd-, a kénes-, a kakas szalon-, a Baross „vasminiszterről” elnevezett-, a luxus- és a mentő gyufák. Gyufacímkéik színesek, képesek voltak, és a korszak humorára jellemző szellemes szövegekkel látták el a borítókat. Ezek a címkék a gyár propagandájának fontos eszközét képezték. A győriek által oly jól ismert nyelvtörő azonban a gyár megszűnése után immár közel 100 évvel sem ment feledésbe: „Gyere Gyuri Győrbe, győri gyufagyárba, gyufát gyújtogatni!”



Lengyel Adrienn

Forrás:
Veszprémi György: Győri Gyufagyár (1867-1929) Győr, 1987.
Veszprémi György: Egy elfelejtett győri gyár. Helytörténeti tanulmányok, 1985.
A Győri Gyufagyár története, 1867-1929 / kész. Németh Jolán [198?], Győr

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi

2015.04.23
73