„Engem mindig az érdekelt, amit a történelmi események, a külső, társadalmi változások az egyes ember életében okoztak. Ahogyan az emberekre hatott mindaz, ami történt. A lelki folyamatok, amelyek a szereplők arcán, szemében tükröződnek” ‒ idézte az MTI-hez eljuttatott közlemény Vitézy Lászlót. „Persze, ehhez nagyon jó színészek kellenek. Én elmondhatom, hogy nagyon jó színészekkel dolgozom” ‒ mondta a Balázs Béla-díjas, Sára-Csoóri-Életműdíjjal kitüntetett filmrendező a Kamerapárbaj című életműkötetben. A műfajteremtő, számos rangos dokumentumfilmet, játékfilmet jegyző érdemes és kiváló művész életpályáját négy nagy fejezetben rajzolta meg Medgyessy Éva író, szerkesztő.

„A szocializmusról nem kellett hazudni, nem kellett felnagyítani, elég volt csak bemutatni a maga pőre valóságában. A hatalom nap mint nap álszent, groteszk szerepjátékokba kényszerítette az embereket, bizonygatva, hogy milyen jó is az a rendszer, közelebbről azonban tisztán látszottak a megnyomorított, méltatlan emberi életek” ‒ olvasható a közleményben. Mint írják, a kommunizmust a saját bőrén is megtapasztaló filmrendező számos alkotásában aprólékosan és könyörtelenül megmutatta a valóságot: a játszmákat, a kiégéseket, a megoldatlan és megoldhatatlan sorsokat.

„Soha nem fogadtam el a proletárdiktatúra létjogosultságát. Minden gondolkodás nélkül mindig pontosan tudtam, hogy azon az oldalon van a helyem, ahol valamit érvényre lehet juttatni az igazságból, amit elsodort a második világháború és az utána következő kommunista rendszer. Ez kialakított bennem egy speciális harcmodort: nem ragaszkodni minden áron ahhoz, amitől úgyis eltiltanak, de megtalálni mindig a kicsi réseket, ahol az igazságot fel lehet mutatni” ‒ emlékezett életműkötetében Vitézy László, aki a rendszerváltoztatás után is dokumentumfilmes, illetve tévés riporteri vonalon maradt, és már az új politikai környezetben mutatta meg a régiben szocializálódott emberek nem ritkán keserves életét.

A művész 2010-ben érkezett meg a játékfilmek világába, amelyek a vidéki emberek életéről, a konzervatív értékrendről, az immár kendőzetlenül bemutatható kommunista bűnökről és az embertelen üldöztetésekről szólnak. A filmrendező, forgatókönyvíró, producer filmográfiájában olyan alkotások szerepelnek, mint a Leleplezés (1978-79), a Békeidő (1979), a Vörös föld (1982), az Égi madár (2011), A galamb papné (2013), a Csandra szekere (2017), A színésznő (2018) és Az énekesnő (2022).

A Kamerapárbaj a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában jelent meg.

Forrás: MTI