Az egyik érdekességét már maga a megjelenés ideje jelenti: a szovjet csapatok bevonulásának napján – azaz a forradalom leverése után – került az utcára az első száma! A szerkesztésben aktív szerepet vállaló újságíró, Bertalan Lajos 1991-ben megjelent visszaemlékezéséből számos részletet megtudunk az újság alapításáról és indulásáról. Így azt is, hogy november 1-jén és 2-án Vörös Jenő győri lakásán gyűltek össze megbeszélésre a megyei napilap, a Győr-Sopron megyei Hírlap azon forradalmi érzelmű újságírói, akik a szerkesztőségből való kiválás és új lap alapítása mellett döntöttek. A házigazda Vörös Jenő – az 1940-es évek második felében a szociáldemokrata Győri Munkás újságírója –, valamint Bertalan Lajos mellett az ekkor mindössze 22 éves Simon Lajos költő – „a szerkesztőség Benjáminja”, ahogy Bertalan Lajos nevezi – számítható az alapító munkatársak közé; hozzájuk csatlakozott még a megyei napilap hét munkatársa – így tíz újságíróval, valamint egy szerkesztőségi munkatárssal indult az új lap.

A címválasztás Bertalan Lajos javaslatára történt: a dr. Kovács Pál által 1847. január 2-án útjára indított – a Das Vaterland című győri német nyelvű újságot „magyarító” – Hazánk című újságot tekintették követendő mintának; a választás motivációi között említi a visszaemlékező a lap „szabadságharcos múltja” mellett azt a tényt is, hogy Petőfi Sándor is az újság szerzői közé tartozott. Hogy tudatos követésről volt szó, azt bizonyítja az is, hogy „betűminta-szemlére” a megyei könyvtárba siettek, ahol dr. Bay Ferenc igazgató „tárta a példányokat a laptervezők elé”.

De miért is tartották szükségesnek a fentebb említett újságírók egy új lap indítását? E kérdés megválaszolásához utalnunk kell néhány mondatban a korszak helyi sajtóviszonyaira. Az 1945-től beinduló újságoknak köszönhetően a következő három esztendő a helyi sajtó egyik legváltozatosabb korszaka lett: négy-öt napilap jelent meg egymás mellett Győrött. 1948-ban viszont – az ellenzéki pártok felszámolása, valamint a két baloldali párt egyesítése után – egyetlen lap maradhatott fenn a városban: a Győrmegyei Hírlap, mely nevét 1950-ben – Győr-Moson és Sopron megyék egyesítése után – Győr-Sopronmegyei Hírlapra változtatta. Ez a lap jelenhetett csak meg Győrött az 1950-es évek közepéig; így a forradalom kitörésének időpontjában is ez az egyetlen újság juthatott csak el az olvasókhoz, alcímében jelezve, hogy „Az MDP Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács Lapja”. Kísérletek ugyan történtek – az un. Győri Írócsoport kezdeményezésére – helyi időszaki kiadvány indítására, de csupán szerény eredménnyel: újság indítása a kor körülményei között szóba sem jöhetett; a Jövendő című, „Irodalom – Művészet – Tudomány” alcímű folyóirat pedig 1956 szeptemberében indulhatott csak útjára: kéthavonkénti megjelenést ígérve, de csupán egyetlen számot érve meg... Talán nem érdektelen megemlítenem, hogy a Jövendő szerkesztője Bertalan Lajos volt; öttagú szerkesztő bizottságában pedig ott olvasható Simon Lajos, valamint Bay Ferenc neve is.

A forradalom kitörése után a Győr-Sopron megyei Hírlap – amint az az „1956 vidéki sajtója” című kötetben (Budapest, Korona Kiadó, 1996) – közzétett lapszámok fotóin jól látható – változatlan fejléccel és változatlan impresszummal jelent meg. Változás csupán az október 27-én megjelent lapszámon figyelhető meg: a „Megalakult Győrött a Nemzeti Tanács” vezércikkel indító lapszám már „Az Ideiglenes Győri Nemzeti Tanács Lapja” alcímmel láthatott napvilágot. E lapszámon már új az impresszum is: felelős szerkesztőként Koncsek László neve szerepel már; a felelős kiadó pedig Szigethy Attila, a Győri Nemzeti Tanács elnöke. Az utóbbi tekintetében november 3-ig nincs változás; a főszerkesztő neve azonban csupán két lapszámon szerepel: október 29-től már „Szerkeszti: a Szerkesztőbizottság” olvasható az impresszumban. Bertalan Lajos visszaemlékezéséből úgy tudjuk, hogy három fő – ő, valamint Koncsek László, ill. Vörös Jenő – közül került ki az aznapi ügyeletes szerkesztő.

Az alcím-, ill. impresszumváltás azonban nem elégítette ki a forradalmi érzelmű győri újságírók egy részét: úgy ítélték meg, hogy a Győr-Sopron megyei Hírlap a Rákosi-korszakban a hatalom kiszolgálójaként kompromittálódott; ezért tartották szükségesnek új lap indítását – „megszabadulva” ezáltal a megyei lap újságíróinak „nem kívánatos” csoportjától is. Ezért a megyei lap november 3-án megjelent számában – melyet egyébként szerkesztőként már a Dunántúli Nemzeti Tanács Sajtóosztálya jegyez – egy rövid közleményt tettek közzé, melyet érdemes szó szerint idéznünk:

„HAZÁNK címmel vasárnap új független napilap jelenik meg Győrött. Ez a cím dr. Kovách Pál lapjának, az 1848-as forradalom egyik harcos győri szervezőjének dicső emlékét kívánja őrizni, s ugyanakkor kifejezi, hogy mit tartunk legszentebbnek ma is, az 1956. októberi forradalom napjaiban, miért kész minden becsületes magyar a vérét ontani. A lap feladatát nagyszerű forradalmunk eredményeinek megszilárdítása és továbbfejlesztése, a Dunántúli Nemzeti Bizottmány munkájának a támogatása szabja meg. Kérjük a most megszűnő Győr-Sopron megyei Hírlap előfizetőit, olvasóit, hogy fogadják szeretettel a Hazánk-at.”

Ilyen előzmények után készült el és kerülhetett utcára a Hazánk első száma október 4-én, A mindössze egy lapból – azaz két oldalból – álló lapszám Bertalan Lajos „Ne bántsd a magyart!” című vezércikkével indít; hírt ad továbbá a szociáldemokrata miniszterek részvételével megalakult új nemzeti kormányról, rövid interjút közöl Papp Kálmán győri megyéspüspökkel, beszámol a vagongyári, ill. textilgyári helyzetről, miként arról is – Hol vannak a megye volt kiskirályai? címmel –, hová menekültek el a forradalom kitörésekor a megyei pártvezetők. A féltucatnyi további érdekes írás felsorolását mellőzve csupán azt említeném meg, hogy egy vers is olvasható az első lapszámban: a Hunyadi végrendelete című, Simon Lajostól, akit a szerkesztőtársak egyhangúlag megválasztottak az induló Hazánk szerkesztőjévé.

Az új lap megjelenésének hatása a visszaemlékezések szerint jelentős volt: sokakhoz eljutott az első lapszám, annak ellenére, hogy a postázásra előkészített példányok egy részét elkobozták. A második lapszám megjelenésére viszont több napig kellett várni: Bertalan Lajostól tudjuk, hogy a már kiszedett lapszámot a szerkesztőségbe érkező Kicsájev szovjet őrnagy magával vitte, másnapra ígérve döntését annak engedélyezéséről, ill. betiltásáról – és másnap az utóbbiról szóló döntése érkezett meg. Csupán november 9-én kaptak engedélyt a szerkesztők a Hazánk folytatására; így második lapszáma november 10-én juthatott el az olvasókhoz. A késedelmes engedélyezés oka valószínűleg az lehetett, hogy a megyei pártlap jelenhessen meg előbb; miután november 8-án megjelent a Kisalföld című napilap első száma, megkapta a folytatáshoz az engedélyt a Hazánk is...

November 10-től 26 száma látott napvilágot a Hazánk című újságnak, mely a forradalom leverése után lett „a forradalom lapja”. Az első 16 szám egy-egy lap terjedelemben készülhetett el; a 17. számtól két-két lap lett az engedélyezett terjedelem. Így a 27 lapszám együttes terjedelme mindösszesen 38 lap, azaz 76 oldal; mégis sajtótörténelmi jelentőségűvé vált, hiszen az egyetlen lap volt talán Magyarországon, mely a forradalom leverése utáni egy hónapban annak értékeit védve harcolt a felálló államhatalom ferdítései, hazugságai ellen. Gazdag és változatos tartalmát itt és most nincs lehetőségem ismertetni; de megismerheti azt „eredetiben” is a Tisztelt Olvasó, hiszen a megyei könyvtár – az országban talán egyedülálló – hiánytalan sorozata immár digitalizált változatban elérhető a könyvtár honlapján!

Befejezésképpen inkább fogadtatásáról, népszerűségéről szeretnék szólni! Egy Bertalan Lajos által idézett, véletlenül fennmaradt nyomdaszámla adataiból tudjuk, hogy a 15-20. számok együttesen 108 ezer példányban készültek, azaz átlagosan 18 ezer példányban jelent meg egy-egy lapszám. Az egyes lapszámok „hivatalos ára” 50 fillér volt, de élelmes rikkancsok egy-egy forintért is el tudták adni – nyilván keresettsége miatt. Sőt arról is voltak hírek, hogy egyes újságárusok csak úgy adtak a Hazánkból a vevőnek, ha az Kisalföldet is vett melléje – mivel ez utóbbi nem igen akart fogyni...

Ezt a tényt elismerte a megyei pártbizottság első titkára is, aki december elején felkereste a Hazánk szerkesztőit, kérve őket: térjenek vissza a megyei laphoz, egyesüljenek annak munkatársaival. Erre a Hazánk munkatársai nem mutattak hajlandóságot. Talán ezen döntésük is közrejátszott abban, hogy december 10-én – a másnapi szám előkészítése közben – egy „erélyes rendőrségi telefon” utasította a szerkesztőséget: hagyják abba a munkát, másnap már nem jelenhetnek meg! Hiába keresték ez ügyben a korábbi engedélyt kiadó Kicsájev őrnagyot – már nem szolgált Győrött; hiába kérték Szigethy Attila segítségét – a döntés nem változott.

Így az 1956. december 9-én megjelent 27. számmal megszűnt a harmadik győri Hazánk. A megtorlás során a lap munkatársai közül ketten kaptak börtönbüntetést: az első vezércikket (és a vezércikkek többségét) író Bertalan Lajos, valamint Lázs Sándor, aki a Győri Munkásnál kezdte pályáját. Hasonlóan a már említett Vörös Jenőhöz: ő Angliába emigrált, ahonnan 1990-ben az elsők között települt haza – így az 1990-es években megoszthatta még szerkesztői élményeit e sorok írójával is. Az egykori munkatársak közül többen visszatértek – rövidebb-hosszabb kitérő után – az újságírói pályára, többnyire fővárosi lapoknál folytatva azt.

Győrött pedig tisztelettel emlékezhetünk e lapra és egykori szerkesztőire; ezt a célt szolgálja – többek között – a lapszámok digitális változatának elérhetővé tétele is.

Horváth József