A nagy földrajzi felfedezések a XV. század második felében kezdődtek. A növekvő európai belső áruforgalom nagyobb mennyiségű nemesfémet igényelt, kialakult az aranyéhség, és ez ösztönzőleg hatott a felfedezésekre. Ezenkívül az új kereskedelmi hajóutak feltérképezése is szükségessé vált. Az volt a cél, hogy kiiktassák a velenceiek, az arabok és a törökök közvetítő kereskedelmi szerepét, és így a fűszerkereskedelemből származó nyereség csak a portugáloké legyen. A felfedezéseket a technika és a tudomány fejlődése is segítette. Így egyre több hajó hagyta el a spanyol és a portugál kikötőket.

Portugáliában Tengerész Henrik XV. század eleji tevékenysége alapozta meg a földrajzi felfedezéseket, aki nagy gondot fordított arra, hogy a hajózás fejlődjön, és tapasztalt tengerészek is legyenek. Karavella típusú hajóikkal mind nagyobb gyakorlatra tettek szert, eközben egyre délebbre jutottak Afrika partjai mentén. 1471-ben a portugálok már elérték az Egyenlítőt, Bartolomeu Dias pedig 1488-ban eljutott a Jóreménység fokáig, Afrika legdélebbi pontjáig.

Közel tíz évvel később, 1497-ben indult meg Vasco da Gama felfedezőútja, melynek célja az volt, hogy teljesítse Tengerész Henrik álmát, és eljusson a fűszerekben gazdag Indiába, mely mesés vagyonnal kecsegtetett.

Kolumbusz néhány évvel korábban, 1492-ben felfedezte Amerikát – csak később derült ki, hogy nem Indiába jutott el –, és I. Mánuel portugál király félt attól, hogy Aragóniai Ferdinánd és Izabella versenytársak lesznek az Indiai-óceánon. Ennek megakadályozására indult a portugál flotta India felé 1497. július 8-án, amely négy hajóból állt: Sao Gabriel, Sao Rafael, Berrio és egy teherhajó. Az expedíció élére Vasco da Gamát választották, őt találták méltónak az első portugál armada vezetésére.

A felfedező fiatalkoráról keveset tudunk. Nemesi család harmadik fiaként született 1460 táján. Apja, Estevăo da Gama a délnyugat-portugáliai Sines-erőd parancsnoka volt. Valószínűleg Évora városában tanult, és a kor igényeinek megfelelően elsajátította a matematika és a hajózás tudományát. 1492-ben II. János király a Lisszabontól délre fekvő Setúbal kikötőjébe küldte, hogy francia hajókat zsákmányoljon. Ezzel akarta megbosszulni, hogy a franciák kifosztottak több portugál hajót. Vasco sikeresen teljesítette feladatát.

Da Gama 1497. július 8-án mintegy 170 tengerésszel a fedélzeten kihajózott Lisszabonból (az alsó képen). A hajók kőoszlopokat (padrăo) is szállítottak a felfedezések és a portugál uralom alá helyezés megjelölésére, melyeket több helyen felállítottak az út során. Három tolmácsot is vitt magával – ketten arabul tudtak, a harmadik pedig több bantu nyelvjárást beszélt. A hagyományos útvonalon haladtak: július 15-én elhajóztak a Kanári-szigetek mellett, majd elérték a Zöld-foki-szigeteket, és néhány napot ott is maradtak. A Guineai-öböl áramlatainak elkerülésére délnyugati irányban hajóztak a nyílt tengeren egy nagy körív mentén. A kedvezőtlen széljárás miatt az expedíció csak november 22-én tudta megkerülni a Jóreménység fokát. Ekkor érték el azt a pontot, amelyen túl addig egyetlen felfedező sem jutott el, majd észak felé tartottak Afrika keleti partjai mentén.

Vasco da Gama útja a hajózás akkori csúcsteljesítménye volt, mert embereivel három hónapon át a nyílt óceánon utazott a nagy ismeretlenben. Az expedíció megismerkedett a kelet-afrikai partvidék bennszülött királyságaival. Először Mozambik uralkodójához, majd a kenyai Mombasába jutottak el, ám egy idő után nem látták őket szívesen, így hamarosan továbbindultak. Az arabokat feldühítette a keresztények megjelenése, megpróbálták elfoglalni a portugál hajókat.

1498. január 11-én öt napra lehorgonyoztak a Natalt Mozambiktól elválasztó kis folyó torkolatának közelében, melyet Rio do Cobrénak (Réz-folyó) neveztek el. Ekkor már a legénység nagy része skorbutban szenvedett, emiatt az expedíció egy hónapos pihenőt tartott, ezalatt megjavították a hajókat. Március 2-án a flotta kikötött Mozambik szigetén, amelynek lakói azt hitték, hogy a portugálok – hozzájuk hasonlóan – muszlimok. A szultán két kalauzt is adott melléjük, de egyikük megszökött, amikor rájött arra, hogy a portugálok keresztények.

Az expedíció április 7-én érte el Mombasát (mai Kenya), és április 14-én vetett horgonyt Malindiban (Kenya), ahol felvettek a fedélzetre egy kormányost, aki ismerte az utat az India délnyugati partján fekvő Calicutba. A portugálok 23 nap alatt szelték át az Indiai-óceánt, május 20-án sikeresen elérték Calicutot, amely akkor a dél-indiai kereskedelem legfontosabb központja, ezzel a portugálok voltak az első európai hajósok, akik Afrikát körülhajózva vízi úton érték el Indiát.

A hindu uralkodó szívélyesen fogadta őket (az alsó képen), de mégsem sikerült kedvezményes szerződést kötni vele, a rossz minőségű áruk iránt pedig alig volt kereslet Indiában. A Mánuel által küldött ajándékok sem kápráztatták el Calicut urát, mert az arab kereskedők ellenségesen, gyanúval figyelték a messziről jött utazókat.

Miután a portugálok és a calicuti zamorin között kiéleződött a feszültség, da Gama elhagyta a várost, és értékes fűszerekkel megrakodva, október 8-án visszaindult Európába. Néhány hindut magával vitt, hogy Mánuel király megismerhesse szokásaikat. A kedvezőtlen széljárás miatt csaknem három hónapig tartott az átkelés az Arab-tengeren. A skorbut sok áldozatot szedett a legénység tagjai közül, ezért az expedíció létszáma nagyon megcsappant.  A felfedező bátyja is megbetegedett és meghalt skorbutban, emiatt megszakította útját, ezért az első hajóhoz képest két hónappal később érkezett haza, így a visszaút majdnem egy évig tartott.

Vasco da Gama 1499. szeptember 9-én – két évig tartó kimerítő utazás után – kikötött Lisszabon kikötőjében, ahol fényes fogadtatás várta. Hősként ünnepelték, mert bebizonyította, hogy Indiába a tengeren át is vezet út. A hazaszállított fűszer hatvanszoros hasznot hozott. Sikeres expedíciója után a király lovagi címet, birtokokat adományozott neki, előjogokat és jövedelmeket kapott.

A felfedező még két alkalommal utazott Indiába. Második indiai útjára – 1502-ben – a négy hajó helyett már 21 felfegyverzett hajóval indult, és mind Kelet-Afrikában, mind pedig Indiában portugál támaszpontokat hozott létre. Második útjáról visszatérve portugáliai birtokára vonult vissza. Da Gama valószínűleg 1500 táján, első utazásából hazatérve vette el feleségét, Caterina de Ataídét, aki hat fiút szült neki.

1505-ig indiai ügyekben tanácsokat adott a királynak, 1519-ben pedig Vidigueira grófjává tették. III. János király 1524-ben Portugália indiai alkirályává nevezte ki, Kochi városában a portugál gyarmatok kormányzói címét is viselte. Talán a túlfeszített munka vagy más okok miatt hamarosan megbetegedett, és decemberben Cochinban meghalt. Földi maradványait 1538-ban visszaszállították szülőhazájába. Ma Lisszabonban, a Szent Jeromos-kolostorban nyugszik. Róla nevezték el a portugál főváros, Lisszabon hídját, a Vasco da Gama hidat, mely Európa leghosszabb hídja.

Vasco da Gama útja új korszakot nyitott a portugál felfedezések történetében: ezt az expedíciót hamarosan újabb vállalkozások követték, legyőzték az Oszmán Birodalom keleti flottáját, és eljutottak a Malakka-szorosig, a Távol-Kelet bejáratáig.

Sulyok Attiláné

Források: terebess.hu, rubicon.hu, ng.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.