1885

Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből – 20. rész

A Revue (1925)

A magyar időszaki sajtó történetében előfordul néha olyan eset is, hogy egy lapnak csupán egyetlen száma jelenik meg, mégis érdemes megemlékeznünk róla. A győri újságok és folyóiratok történetében magam ilyennek tartom a Revue című, „Szépirodalmi és társadalmi röpirat” alcímű kiadványt, melynek egyetlen (ismert) száma 1925. március elsején látott napvilágot. Az alábbiakban erről a sajtótörténeti érdekességről szeretnék kissé részletesebben szólni.

Hogy a Markstein Dezső főszerkesztő és Pál Ferenc szerkesztő által jegyzett lap célkitűzéseit megismerhessük, érdemes a beköszöntőből kissé hosszabban idéznünk: „Mi itt nem kisérletezni akarunk, sem pedig – mint ahogy jómodoru igénytelenek mondani szokták – hézagot pótolni. Nekünk nemcsak lokális céljaink vannak s ez a kis lap attól függetlenül is igényt tart a jelentőségére, hogy ez véletlenül nagyon szükséges is. Az, hogy Győrvárosában mindmáig egyetlen ilyennemü kulturszándék sem tudott mérvadó hanghoz jutni, minket ép oly kevéssé riaszt vissza, mint ahogy buzdit versenyenkivüli konjunktura kihasznositására. Meg fogjuk találni a módját, hogy fölfrissitsük a győri társas életet; megelevenitsük az érdeklődést a szinház és a koncertek iránt; mindenkinek érdemleges egyéni törekvéseit méltányoljuk és helyt adunk a komoly kisérleteknek; meg fogjuk teremteni a társas kapcsolatokat; igazi irodalmat adunk, lapunk legalább felerészben irodalmi jellegü lesz és itt a helyi irók és költők mellett fővárosi és külföldi irók eredeti irásait fogjuk hozni; szerkesztőségünk figyelemmel kisér minden érdemleges művészi törekvést és megvan a módja rá, hogy a tehetséget megillető elismeréshez juttassa.”

A fennmaradt lapszám tartalmából két jellemzőt mindenképpen ki lehet emelni. Az egyik Ady Endre kultuszának ápolása. Az első közölt írás az „Ady-nekrológ” címet viseli; a hozzá fűzött lábjegyzet: „Részlet H. L. Ady-emlékirataiból”. A részlet tehát Hatvany Lajos emlékirataiból való; amint arra Pernesz Gyula már 1974-ben felhívta a figyelmet: annak valószínűleg első kiadása! Már ez a tény is fontossá, országos viszonylatban is érdekessé teszi a győri vállalkozást, mely egyébként két Ady-vers – A Hortobágy poétája, ill. Gare de l’Est – német nyelven való közlésével is tisztelegni akar a Költő emléke előtt. Talán nem érdektelen utalnom arra: a két vers német nyelvre fordítója az a Lám Frigyes, aki 1919-ben, Ady halála után a forradalmár költőről értekezett a Győri Élet hasábjain!

A már említett Pernesz Gyula – a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár egykori igazgatója, Győr irodalomtörténetének jeles kutatója – alapos elemzésben vetette össze a Győri Élet és a Revue tartalmát. Érvelését itt és most részletesebben nem idézve csupán a vizsgálódás eredményét említem: a Győri Élet és a Revue tartalma között jól kimutatható összefüggés van; az utóbbi az előbbinek folytatása kívánt lenni! Megállapításával véleményem szerint is egyetérthetünk; annak igazát látszik megerősíteni az a tény is, hogy a Revue utolsó cikke – Szilágyi SándorNem sokára egy éve lesz...” című írása – az 1924-ben elhunyt Kárpáti Endrére, a Győri Élet egykori szerkesztőjére emlékezik. (Ne feledjük: a Győri Élet kiadója a jeles antikvárius és kultúrapártoló Szilágyi Sándor volt.)

A hat oldalas Ady-blokk után a lapszám nagyobb részét a helyi szerzők írásai teszik ki: Szitnyai Zoltán novellát, Németh István verset, a főszerkesztő Markstein Dezső – a győri Apollo Mozi tulajdonosa – elbeszélést tesz közzé, Kolb Lajos pedig esszével jelentkezik. Figyelemre méltó színházi és filmkritikákat is közöl a lap; a „Szemle” rovatból pedig megtudjuk: „Lapunk már most is szép gárdával dicsekedhet, mert a fővárosi és külföldi irók és újságirók támogatásától eltekintve, a helyi irók legjobbjait említhetjük munkatársaink sorában”. Majd éppen tucatnyi nevet sorol fel: az egyes írások kapcsán már említett helyi szerzők mellett Gárda Oszkár Ernő, dr. Salgó Károly, Csokonai-Vitéz László, Erdélyi Miklós, Farkas Pál, Gold Zoltán és Ujlaki Andor neve olvasható még a névsorban. A szellemi tőke tehát nem hiányzott.

Pernesz Gyula publikációjából tudjuk, hogy Markstein Dezső – főszerkesztő és kiadó – 1925. február 24-én kelt, Győr város polgármesteréhez benyújtott lapalapítási kérelmére a címzett már két nappal később megadta a pozitív választ; így elvileg a lapalapítási engedély is rendben volt. Hivatalos megszüntető iratot viszont csak 1926. február 23. keltezéssel őriz a levéltár; ennek indoklása szerint a Revue című időszaki sajtótermék hosszabb idő óta szünetel, ezért megállapítja, hogy a nevezett sajtótermék megszűntnek tekintendő.

Mi lehetett a gyors tényleges megszűnés oka? E kérdés megválaszolása további alaposabb kutatásokat igényel. Pernesz Gyula véleménye szerint az ekkortájt tiltott Ady Endre kultuszának felkarolása is hozzájárulhatott a bukáshoz; de nem volt népszerű az 1920-as években az Ady-nekrológ szerzője, Hatvany Lajos sem. Talán a vállalkozás nyílt hangvétele, az idézett szókimondó beköszöntő okozta a folytatás elmaradását? Nem tudhatjuk. Ami viszont tény: a Revue egyetlen számának megjelenésével a győri időszaki sajtó gazdagodott, a helyi irodalmi lapok száma eggyel több lett. Már csak emiatt is érdemes figyelmünkre!

 

Horváth József

2014.05.30