2170

Aranypor térségi irodalmi folyóirat 2017. tavasz

Szilvási Krisztián írása

Jubileumához érkezett az Aranypor térségi irodalmi folyóirat: immár X. évfolyamának első, tavaszi számát tarthatják kezükben a lírát és a rövidebb írásokat kedvelő irodalombarátok, akik mindenkor a mosoni térség helyi szerzőinek érzés-, gondolat és emlékvilágába leshetnek be óvatos-diszkréten az őszinte verseken, valamint a szűk terjedelmű prózai írásokon keresztül.

A 2017-es tavaszi, első lapszám 34 oldalas, színes borítóba zárt terjedelemmel folytatja a megszokott antológiaszerű koncepciót. A Kempis Tamás örök érvényű mottójával felvezetett tartalom egyszerre intelemszerűen és tiszta jóindulattal világít rá az olvasás lényegére és élményére, amikor azt mondja: „Ne a szerző tekintélye számítson előtted… inkább arra figyelj, MIT mondott”. Az Aranypor versei, rövid prózai írásai, egyéb irodalmi részletei emocionális hullámvasútra ültetik a befogadót, hiszen ahány robbanni készülő szín, illat és íz játszik a lapokon, annyi markoló, fogva tartó, visszatér(ít)ő emlék csendre intése is bújik a sorok közé. A szavakból épülő alkotások a legtágabb értelemben beszélnek a szerzők meggyőződéseiről, elmúlt és múlhatatlan terheiről, betűkunkorokba itatott érzelmeiről.

A húsvéti, ünnepi áhítat szavaival kezdi Szekeres Mária főszerkesztő azt az összegzést, amely mintegy keretbe foglalhatóan mondja el a térségi irodalmi periodika kialakulását, fejlődését, a benne szöveges alkotásaikkal megjelenők szándékait, törekvéseit. Tíz év a folyton változó, rohanó világban, a mai kulturális körülmények között óriási idő – mindenképpen kitartást és elkötelezettséget dicsérő. „Mint térségiek a befogadás, a párbeszéd, közösség kultúráját szervezzük és kínáljuk fel olyan emberi értékeket közvetítve, amelyek kerülik a megosztást, a kirekesztés gesztusait. A cinizmus, az emberi értékek tagadása, negatív szellemiség nem kap teret nálunk.”

Karácsony István Régi pásztorkodásról, pásztorfogadásról ír a Szigetközben, majd versek kezdenek sorjázni: Kozma László, Nády Mária, Burda Zsuzsanna, Gősi Valéria néz szembe viharokkal, pillanattal, gyásszal és Istennel. Benkó Attila roppant érdekes szemszöget fejteget, José Silva agykontrollját boncolgatja keresztény szemmel. Utána ismét a líráé a főszerep, Borosné Nagy Mária és Olasz Valéria több költeményben vall és mereng. Fülöp Péter Kép és tér – szimmetriában címmel ír paradoxonokat Vitáris Gábor fotográfiáihoz, hogy ismételten versek sora peregjen a lapokon: Fülöp Péter, Szekeres Mária, Vitéz Vilmos.

Reisinger Attila közöl részletet készülő regényéből (A pufajkás), Daday Ádám Elemér helyezi a „szárnyaló” energiaitallal szembe a lélek egyensúlyát, Jéga Szabó Ibolya jár idegen városban egy novella erejéig, Süli Anikó mélázik fényképbe zárt örökségünk felett, Weisz Imréné pedig Berekfürdői emlékről sző sorokat. Közben újabb versek szólnak az eddigieken túl Medgyesi Imre, Nagy Pál, Varga Víta, Mészely József, Szekeres Viktória, Tálos Csegő szívéből-lelkéből. Az Aranyporos mesetarisznya megszokott, állandó rovata a gyerekekhez szól: Zsigmond Győző mesél a Csillagkirályról, majd Mészely József szedi rímbe az Áprilisi időt, Ilyés András Zsolt pedig sok-sok strófában énekli meg, hogy Faluról jöttem… A blokk zárásaként Para Olga adomázik tinikről és tárgyakról.

A lapszám teljes második fele a Kitekintőé. Nyelvezetében és témájában rendkívül színes, nívós és érzelemgazdag versek hosszan kígyózó sora, valamint prózai írások követik egymást: 12 oldalon keresztül mélyedhetünk el a különböző lelkekből szóló örömök, bánatok és emlékek felszólalásaiban. A költemények szerzői verseik megjelenési rendjében, a teljesség maximális igényével: Böröczki Mihály, Baka Györgyi, B. Tóth Klára, Boór András, Mészáros Ferenc, Demeter Zsolt, Paraszkeva, Devecseri Zoltán, Gujás Márta, Kozma László, Nády Mária, Sasváry Erzsébet, Nyíri Erzsébet, Maurer Teodóra, G. Szabó Ferenc, Kádár Sára Hajnalka, Kovács Béla, Zelenka Brigitta, Streéb Mária. Gujás Márta A tanítónő haláláról ír melankolikusan, Molnár Mária Ljubinka és a cigány vállkendő történetét szedi sorokba, Száraz Pál arra emlékezik vissza, milyen volt Minden évben májusban, Maurer Teodóra Gyermekkori téli élményét osztja meg, M. Simon Katalin a Hazatérésről számol be örömként. A hátsó borító belső oldalán Sáfár Szabolcs fotós rövid bemutatkozó sorai olvashatók, a hátlapon pedig Jézus szól a síró asszonyokhoz Böröczki Mihály versrészletében.

A folyóiratról: a Kisalföld szűkebb és tágabb, nagytérségi környezetének (Csallóköz, Fertő-tó vidéke) szerzői által képviselt versek, novellák, valamint egyéb írásművek sorain keresztül egyszerre jelenik meg ennek a varázslatos szépségű vidéknek az életérzése és az egyéni lelkek őszintesége. Az önerőből, valamint erkölcsi és anyagi támogatásokból fenntartott kiadvány célja mindazon szerzők felkutatása és bemutatása, akik ezen a tájegységen élnek, különös tekintettel azokra, akiknek nincsen lehetőségük a publikálásra, vagy egy költséges magánkiadásra. Az Aranypor szerkesztői rendkívül fontosnak tartják az irodalom ápolását, mely nemcsak az egyik elengedhetetlen záloga a nemzet fennmaradásának és megújulásának, de az igazi emberség megőrzésének is. A folyóirat az – irodalmi értékeken túlmenően – szólni szándékozik a közösség életéről, múltjáról, a szeretett táj szépségeiről; közkinccsé téve azt minden érdeklődő és befogadó számára.

Az Aranypor 2017-es első megjelenése a Baráti Kör Újrónafőért Egyesület és a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület kiadásában jelent meg Nagy Sándor felelős kiadó, Szekeres Mária főszerkesztő, valamint Mészely József, Burda Zsuzsanna és Szőcs Beáta szerkesztői munkájával. A jubileumi lapszámhoz ezúttal különálló, 18 oldalas „melléklet” is tartozik, amelyben az Aranypor állandó szerzői, valamint a kiadó Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület mutatkozik be. A teljes lapszám PDF-ben letölthető a Mosonmagyaróvári Civil Szövetség honlapjáról.

Szilvási Krisztián

2017.04.06