1624

Őrizzük meg a bennünk élő gyermeket

Interjú Jordán Tamással

Március 30-án Jordán Tamás lépett fel Győrben Hindi Brooks Romance.com című darabjában a Tavaszi Fesztivál keretében. Az előadás apropóján beszélgettünk a győri születésű Kossuth-díjas színésszel, színházigazgatóval városunkhoz fűződő élményeiről, közösségi szellemről, játékról és a színészetről.

Több szálon is kapcsolódik Győrhöz. Édesapja, Jordán László nagy lokálpatrióta volt. Ön városunk szülöttje. Milyen élményekre emlékszik szívesen akár az elmúlt évekből?

Kétéves koromig éltem Győrött, ebből az időből még nincsenek emlékek. De mindig úgy élt a szívemben Győr, mint a szülővárosom. Ha nem is túl gyakran, de mindig visszatértem. Az utóbbi időben pedig többször meghívást kaptam a Gáti Oszkár vezette Menház Színpadra. A Széllel szembe és a Szabad ötletek jegyzéke című előadásaimmal léptem fel. Mindig nagy örömmel jövök.

Nagyon szeret sztorikat, történeteket mesélni. Van esetleg olyan, ami a városhoz fűződik?

Van egy nagyon jó történetem, ami igazából színpadra való lenne. 100 éves lett az a Gyárvárosi Általános Iskola, ahová az én apukám járt. 1924-ben hatévesen lépett be oda először. A centenárium alkalmából volt egy szép nagy ünnepség, ahol édesapámmal együtt szót kaptunk. Ő mondott egy fantasztikus beszédet, én meg egy verset. Apukám úgy ment fel a színpadra, hogy a lépcsőn felmenet gombolta be a kabátját. Az ünnepélyes pillanat hevében azonban félregombolta, a középső gombot a felső gomblyukba tette. És így állt ki a színpadra. Mivel a beszéde gyönyörű, nagyívű és megható volt, a közönség túltette magát a látványon. Aztán jöttem én. Felkészültem arra, hogy akkor most korrigálok. Odamentem a mikrofonhoz, és behízelgő hangon a következőket mondtam: – Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, eltelt száz esztendő, itt az ideje, hogy édesapám újragombolja a kabátját. Derültség közepette odamentem hozzá, és visszagomboltam a felöltőjét.

Évtizedek óta nagyon fontos közösségteremtő szerepet játszik a magyar színházi életben. Hogyan fogalmazná meg az életünkből egyre jobban hiányzó közösségi szellem lényegét?

Már a családból hozom ezt a szellemet, hiszen öten voltunk testvérek. A barátaink feljártak hozzánk. Jó csapatban éltem le az egész gyerekkoromat. Érettségi után az Egyetemi Színpad is egy kimondott közösségi hely volt. Szabadabb légkör jellemezte, nemcsak az előadásokról szólt, hanem a találkozásokról, együttlétekről és eszmecserékről is. Ez volt az én szellemi-színházi bölcsőm. Innen merítettem azt a bizonyosságot, hogy a színház egy közösségi hely. A génjeimben is ezt hordozom, az otthoni példa ugyanezt táplálta, és a színházi tapasztalataim szintén ezt erősítik: a színpadon és az életben is mindig csapatban vagyunk. Sokan kell együtt lenni, együtt gondolkodni, még ha vitatkozunk, akkor is.

Tehet-e a színház a világban egyre erősödő erőszak ellen?

A színház azokért tehet, akik eljárnak az előadásokra. Viszont a nézőink kevésbé tartoznak az agresszív emberek közé. Az a baj, hogy a válság okozóira nem tudunk hatást kifejteni, mert nem jönnek el a színházba. Ezért én sajnos kevésbé hiszek a színház társadalomformáló erejében. Jobban kellene, de a tapasztalat mást mutat.

A játék áthatja az életét mindenféle formában. Miért ennyire fontos, mit ad a játék?

Pici koromtól kezdve szenvedélyes játékos voltam. Már hatévesen a nagymamámmal snapszliztam. Rám is fogják, hogy én kártyával a kezemben születtem. Versenybridzselő is voltam. Maga a játék egy olyan hozzáadott érték az élethez, amely örömtelivé teszi az órákat, napokat. Még szenvedélybeteg is lehet tőle az ember, persze ne legyen. Menekülési útvonal. Aki szenvedélyesen tud játszani, az ki tud kerülni egy kis időre a megszokott és esetleg nehezen elviselhető mindennapokból. Mert a játék mámorító.

Ugyanakkor taníthat is...

Pláne azokban a játékokban, ahol két vagy több ember össze van kötve. Mint a bridzsben, vagy a csapatjátékban, sportban. Vagy akár egy szellemi vetélkedőben. A szombathelyi Weöres Sándor Színházban rendeztünk kimondott Játéknapokat. A résztvevők hatfős csapatokban vetélkedtek a vezetésem alatt. Nagyon jó mókákat találtunk ki. Például hogyan lehet háromméteres távolságból a szemétkosárba dobni a papírgalacsinokat. A verseny arról szólt, hogy egy perc alatt ki tudja a legtöbb galacsint meggyúrni és beledobni a kosárba. Ez a buta kis játék egyszerűen lázba hozta az embereket. És ez a legfontosabb, hogy erre az időre gyermekké tudtak válni a felnőttek. Azt gondolom, hogy akiben meghal a gyermek, annak az élete sokkal kevesebb. De a játékkal mindenkiben föl lehet támasztani a tetszhalott állapotban lévő gyermeket. Kilencvenévesen is ott kell, hogy éljen bennünk.

Március 30-án Hindi Brooks Romance.com című vígjátékában fog játszani a győri Tavaszi Fesztivál keretében. Mit mondana el az internet világában játszódó darabról?

Az internet teljesen rabul ejtette az életünket. Ennek következményeit mutatja be humorosan a Romance.com, amelyben Molnár Piroskával játszunk együtt. A két főhős egy internetes társkereső oldalon találkozik. Én Rómeó álnéven egy 27 éves fiatalembernek adom ki magam, aki keresi 25 körüli intelligens barátnőjét. Piroska rábukkan erre, és bejelentkezik mint Júlia. Aztán vicces e-mail váltás következik és rengeteg bonyodalom. Addig-addig, míg végül sok mulatságos fordulat után a saját életkorunkban találkozunk, és valóban egymásra találunk.

Akár veszélyt is rejthet, ha valaki más személynek adja ki magát az interneten. Színészként rengeteg szerepet kellett magára öltenie, negatív figurákat is. Hogyan dolgozza fel mindazt, amit a szerepeken keresztül átél?

Ahány színész, annyiféle alapállás és annyiféle kapcsolat a szereppel. Engem mindig érdekel az adott szereplő belső világa, saját igazsága. Ha kapok egy szövegkönyvet, szeretek annak a mélyére hatolni, és megkeresni az indítékokat, még az ellenszenvesebb figurák esetében is. Ha pozitív, ha negatív, meg kell szeretnem. Még egy Jagót is az Othellóból. Amikor próbálok egy szerepet, szeretnék eljutni odáig, hogy élni tudjam. Megkeresem, hol van bennem az adott figura, mert valahol bennem van. Hogy élni tudjam, le kell tisztítani azokat az idegpályákat, melyek mozgatják. Akkor azonosulni tudok vele.

Hogyan szokott megtisztulni egy olyan szerep után, mint például Jago?

Igazából a próbákon dől el a lényeg. Az előadásokon rekonstruálja az ember, ahová eljutott. És ez már nem jelent megterhelést. Legalább 300 alkalommal adtam elő a Szabad ötletek jegyzékét, amely József Attila megrázó naplója. Egy nagyon szorongató élmény. Nagyon kell befelé koncentrálnom, hogy József Attila szavaival „az igazat mondjam, ne csak a valódit”. De fel lehet estéről estére úgy támasztani, hogy ne viseljen meg. Ehhez nagyon nagy belső koncentrációra van szükségem.

Néhány éve a Győri Könyvszalonon is fellépett Széllel szembe című nagy sikerű rendhagyó stand up estjével, melyben történetekkel fűszerezi a verseket. Van-e mostanában olyan rendhagyó ötlet, amelynek a megvalósítása foglalkoztatja?

Amire örömmel készülök, az többek között a jövő évad első feladata, ami a Győri Nemzeti Színházban vár rám. Valló Péter fogja rendezni Gorkij Éjjeli menedékhely című darabját, melyben rám osztotta Luka szerepét. Úgyhogy hű maradok a szülővárosomhoz.

Jordán Tamás Kossuth- és Jászai-díjas színész, rendező, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója 1943-ban született Győrben. 1966-ban végzett geodéta mérnökként a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1961 és 1970 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Universitas nevű együttesének tehetséges amatőr színésze. 1970-től az abban az évben megalakult 25. Színház társulatának tagja. Hat évig a Fővárosi Tanács építési osztályának geodéta mérnöke. 1972-ben végleg a színészi hivatás mellett kötelezte el magát. 1977-ben szerződött a Várszínházhoz, 1980-tól pedig az akkor fénykorát élő kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának tagja. 1991-ben ismét a fővárosba költözött, az akkor induló Merlin Színház egyik alapítója és igazgatója lett. 2003. január 1-én kinevezték a Nemzeti Színház vezérigazgatójává, a társulat 2008-ig dolgozott az ő vezetésével. 2007-ben bejelentette, hogy színházat kíván teremteni Szombathelyen, 2009 januárjában került sor a Weöres Sándor Színház első előadására.

Közéleti szerepvállalásai: 1992-től 1996-ig a Magyar Színészkamara elnöke, 1996-tól 1998-ig a Magyar Ösztöndíj Bizottság tagja, 1999-től 2001-ig a Magyar Színházi Társaság vezetőségi tagja, 2006-2007-ben elnöke, 2000-től 2010-ig a Pécsi Országos Színházi Találkozó fesztiváligazgatója. 2006-ig oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2007-től pedig a szombathelyi főiskola színházművészeti tanszékének vezetője.

Színészként számtalan klasszikus és modern, magyar és külföldi darabban nyújtott emlékezetes alakítást. Filmszerepei és rendezései mellett kiemelendők az irodalomszerető közönség körében nagy sikert aratott önálló estjei: Amit szívedbe rejtesz, Szabad ötletek jegyzéke, Szólt az ember (Sebő Ferenccel).

Díjak, elismerések: 1978. Jászai Mari-díj, 1996. Kossuth-díj, 2000. Budapest Díj, 1986. Érdemes Művész, 2002. Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat), 2007. Örökös Tagság a Halhatatlanok Társulatában. 2010. Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt, 2012. Jubileumi Prima Primissima Díj.

Szabados Éva
Fotók: Mészáros Zsolt - Weöres Sándor Színház

2017.03.30