A múlt század elején ezt a vidéket csak az indiánok ismerték, az első fehér ember csupán 1807-ben jelent meg. 1872. március 1-jén pedig már itt hozták létre a világ első nemzeti parkját. A Sziklás-hegység egy része és a Yellowstone folyó völgye tartozik hozzá, amelyről a nevét is kapta. Kiterjedése észak-déli irányban 102 km, kelet-nyugati irányban pedig 87 km. Salt Lake City-ből busszal vagy repülőgéppel közvetlenül el lehet jutni Yellowstone-ba. Rengeteg látogató keresi fel, 2016-ban 4 millió 250 ezernél is többen jártak a területén. Legnagyobb számban júliusban és augusztusban érkeznek a turisták, ezért a kora őszi hónapokat javasolják inkább kirándulásra. A parkon belül 496 km hosszúságú úthálózat könnyíti meg a közlekedést, melyek legtöbbje november és április között zárva van.

Ez a vidék hatalmas vulkánkitörés helyszíne volt jóval a történelmi idők előtt, 640 ezer évvel ezelőtt, amely egy hatalmas kalderát hagyott maga után. A kitörés sokszor megismétlődött, máig gyakoriak a kisebb földrengések, de ezeket inkább csak a műszerek mutatják ki. A kalderát majdnem teljesen feltöltötték az ismétlődő kitörések, melyek többek között az Obszidián-sziklát és a Birkaevők Szikláját is létrehozták. Az itteni „Grand Canyon” is kiválóan alkalmas a különböző korokban keletkezett lávarétegek megfigyelésére.

Egy 2400 méter magasságban elnyúló fennsíkon járunk, amelyet a Sziklás-hegység láncai szegélyeznek. A folyók az évezredek során két mély kanyont vágtak a tufába. A Lewis-kanyonban a Lewis folyó, a Nagy Kanyonban pedig a Yellowstone folyó hömpölyög, melynek alsó vízesése a park egyik legismertebb része, ahol a víz meredek sziklafalak között zúdul alá. Közel 300 olyan vízesése van, mely legalább 4,5 méter magas. A legnagyobbak a Yellowstone folyó alsó vízesései, ezek majdnem 100 méterről zúdulnak alá. Az egyik legszebb közülük a Tower Falls: a zord sziklák közül 40 méteres zuhanás után érkezik egy fenyőerdőbe (a képen). A park területének 5%-a folyó vagy tó. Legnagyobb közülük a Yellowstone-tó, amely egyben Észak-Amerika legnagyobb magashegyi tava, több mint 2000 méter magasan fekszik.

A Yellowstone Nemzeti Park további csodás természeti képződményekkel is rendelkezik: a 3000 méter magas hegycsúcsokon és gyönyörű szurdokokon túl hőforrások is találhatók itt, köztük például a híres Mammut hőforrások. A park északi bejáratához közel található hőforrások teraszokat, vízmedencéket hoztak létre. Leghíresebb látványossága a 300 gejzír (például a címlapképen), közülük a legismertebb az „Öreg Hűséges”, amelyből 40 méteres (5 emeletnyi) magasságba lövell a forró víz és a gőz, és mindez 65 percenként megismétlődik. A víz hőmérséklete 72 ºC, ez a világ egyetlen gejzíre, amely 1870 óta már folyamatosan működik. Nagyjából tízezer geotermális jelenség található a parkban, az említetteken túl iszapmedencék és fumarolák is. Ez utóbbi olyan nyílás a földkérgen, amelyen át különböző gőzök és gázok törnek a felszínre. Hasonló utóvulkáni jelenségekben gazdag például Izland szigete is.

A nemzeti park növényvilága is rendkívül változatos: nagy részét erdők borítják, elsősorban tűlevelű fák (nyolc fenyőfaj), ahol összesen 1700 őshonos és mintegy 170-féle növény található a területén. Nagyon gazdag az állatvilága: jávorszarvas, bölény, medve, puma, gímszarvas és 200 madárfaj él itt, köztük veszélyeztetett fajok is megtalálhatók, például a vándorsólyom, a fehérfejű rétisas és a trombitás hattyú.

A Yellowstone Nemzeti Parkot 1976-ban az UNESCO nemzetközi bioszféra rezervátumnak nyilvánította, 1978-ban a Világörökség státuszt is megkapta. Nem véletlenül, hiszen a Föld legnagyobb érintetlen ökorendszerét alkotja.

Sulyok Attiláné

Forrás: Giuseppe Grazzini: A világ nemzeti parkjai, Bp, Corvina Kiadó, 1994.; erdekesvilag.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.