868

Hová indulhatott a téli kirándulás?


Régi képeslapot nézegetek a MaNDA adatbázisában, havas faluközpontot mutat iskolával és községházával. Elemisták sorakoznak a télben, több a lány, hátul a tanító áll, az előtérben talán a postás, erre lehet következtetni címeres sapkájából. Óhután járunk valamikor a 19. század végén, vagy a véres 20. legelején. Ami ma Bükkszentlászló néven Miskolc része.

De még az írás elején meg kell jegyezni, hogy van két másik Óhuta is Magyarországon, az egyik Parád településhez tartozik, a másik a megye zempléni részén, Háromhuta részeként létezik. Ez utóbbit maga a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc alapította, itt fújták hajdanán az aszús palackokat, s ma már csak alig százan lakják. Sokkal jelentősebb volt viszont a képeslapon valószínűsíthetően szereplő Óhuta, amit a Rákóczi szabadságharc után alapított közvetlenül a bécsi kincstár. Itt is üveget gyártottak, de az ehhez szükséges magas hőfokhoz, 1600 Celsiushoz azért sok jó bükkfa is kellett. Így az üvegfúvók mellett favágók és fuvarosok is lakták a falut, amely lendületesen fejlődött, és a század közepén már 50-60 lakóház is lehetett itt. Ugyanakkor a völgyben létrejött Újhuta néven egy másik településrész is, amit ma Bükkszentkeresztnek hívnak.

A lakosság javarészt a Felvidék megyéiből a jobb megélhetés miatt idetelepülő szlovákokból, emellett morva és lengyel üveges szakemberekből állt. Akik, mint ahogyan a kincstár azt el is várta, valamennyien katolikusok voltak. Templomot is építettek, természetesen magyar szentnek, László királynak a tiszteletére, és élték szépen életüket egészen 1831-ig. Mikor ezt az amúgy is vízhiányban szenvedő települést is elérte a félelmetes kolera. És az összeírások szerint mindössze tíz ember maradt életben Óhután, nyolcvan halottat temettek el a két településrészben összesen. De az élet itt sem állt meg, 1848-ban már csak Óhután 450 lakost számláltak össze, akiknek jó része ismét csak a Felvidékről bevándorló szlovák volt.

És a falu jó száz éven keresztül felerészben meg is maradt szlováknak, 1941-ben, a névváltáskor már 723-an lakták. Közülük ment át Csehszlovákiába 85 ember az 1946-os aránytalan lakosságcsere során. Talán éppen az iskola előtt sorakozók közül is voltak olyanok, akik már felnőtt gyermekeikkel együtt a távozást választották. De a Ferenczy uram által kiadott képeslapon még kisgyermekként toporogtak csak a hidegben az iskola előtt. Vajon hová indulhatott a nagy télben a csapat?

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2017.02.22