A Jacques Audiard (ő egyben a rendező is) és Thomas Bidegain forgatókönyvéből készült francia-belga drámában egy akaratán túli érzelmi- és egy akaratán kívüli testi (fizikai) nyomorék szorul a másik azon részeire, amelyeket makacs egészségben birtokolnak. A férfi duzzad az erőtől, szétveti a fizikai megfoghatóságba transzportálható agresszió, amelynek sokszor saját, ötéves kisfiával szemben sem képes megálljt parancsolni, az érzelmi vetületekben ugyanakkor totális differenciálatlanságú éretlenséget mutat. A nő borzalmas balesetével teljes mértékben elveszíti az addig rugalmas fittségébe pumpált életerőt, viszont – egy törvényszerű hullámmélység után – bikaerős, kifinomult emocionális hitéből és lelki tartásából semmilyen körülmények között nem hajlandó engedni.

Alain és Stéphanie valódi, egymást taszító polaritás, (kisebb-nagyobb tudatában lévő) gyengeségeik és egészségre törekvő ösztöneik mégis a másikhoz húzzák őket. Ennyi a történet. A másikban, a másikkal próbáljuk meggyógyítani magunkat – mindezt tágan lélegző cselekményszálak során, szél-napfény-eső borzolta hátterekbe ágyazva, felrepedt szájból és betört orrból fröccsenő vércseppekkel elkenve, valamint lemeztelenített testek és lelkek összetapadásában. A rettentő erős jelenetek egyrészről sokszor valami idegenséggel, emocionális hiánnyal zaklatják fel a nézői együttérzést, ugyanakkor az azonosulás mégis, könnyen, véglegesen megtörténik. A dinamikai hatást előidéző kettősség a karaktereken belül és a karakterek egymással való interakcióiban is megmutatkozik.

Matthias Schoenaerts Alain-je egyszerre ölelhetően szimpatikus és eltaszításra ingerlő, Marion Cotillard Stéphanie-je helyét nem találóan frusztráló, ugyanakkor megrögzötten céltudatos. Utóbbi Golden Globe (meg a filmmel együtt még számtalan más) jelölést is kapott. A Rozsda és csont remek film lett tehát azokról a lelki és fizikai hiányokról, amelyekre szerencsére van materiális és megfoghatatlan protézis - fogadjuk el, és fogadjuk be a másikat, hogy egésszé válhassunk. Hiszen azért (is) vagyunk.

2012, francia-belga, 120 perc
rendező: Jacques Audiard
forgatókönyvíró: Jacques Audiard és Thomas Bidegain
szereplők: Marion Cotillard, Matthias Schoenaerts, Céline Sallette,
Armand Verdure, Bouli Lanners, Yannick Choirat, Corinne Masiero

Szilvási Krisztián