3185

Zenei stíluskavalkád a Könyvszalonon

Jazz, blues-rock, pop, megzenésített vers, hangszeres, gyermek-, világ- és népzene

Hosszú évek óta színesítik koncertek és zenés produkciók a Győri Könyvszalon programkínálatát, felüdülést, kikapcsolódást és önfeledt szórakozást biztosítva a könyvbemutatók között. Ebben az évben a zenebarátok és zenerajongók tobzódhattak a jobbnál jobb zenei műsorok között, hiszen rengeteg műfaj képviseltette magát. Volt jazz, blues-rock, retro pop, megzenésített vers gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, hangszeres zene, gyerekzene, világzene és népzene.

November 7-én, pénteken este 6 órakor hallgathattuk meg Kulcsár Béla harmonikaművész (a ménfőcsanaki Barangoló együttes tagja) első világháborús emlékműsorát a Kisfaludy Teremben, Harmonikámmal a Nagy Háború hadszínterein címmel. Vetített képekkel illusztrálta előadását, melynek során láthattuk a Bedécs Gyula-féle Isonzó-túra fényképanyagát pontos helymegjelöléssel, valamint az éppen játszott – és énekelt – katonadal címét is. A közönségnek tetszett a produkció, olyannyira, hogy a közismert dalokat együtt énekelte a harmonikással. Ilyen volt például az A csornai koronára süt a nap vagy a 32-es baka. Hallhattunk két olyan dalt is, amit Doberdónál énekeltek a szemben álló felek: a magyarok a Kimegyek a doberdói harctérre címűt, az olaszok pedig a Tűz és géppuskák címűt. Ez utóbbi – természetesen – olaszul hangzott el. A hangulatot fokozta két versbetét – Gyóni Géza: Cézár én nem megyek és Csak egy éjszakára című költeményei –, melyek a részt vevő katonák életérzését tolmácsolták a közönségnek. A produkció egyveleggel zárult, mely jól összefoglalta a témát.

Pénteken este 7 órakor került sor Szalóki Ági Karády-estjére a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán, A Vágy muzsikál címmel. Várakozással néztem a koncert elé, ugyanis nehezen tudtam elképzelni, hogyan hangzanak majd a jól ismert Karády-dalok egy teljesen más hangú és orgánumú énekesnő előadásában. Jól hangzottak, bár azok, akik az eredetit szerették volna élvezni, biztosan csalódtak. Modern, jazzes feldolgozásban hallgathattuk meg ugyanis a régmúlt idők slágereit egy profi énekesnő és zenekar (Cseke Gábor – zongora, Juhász Gábor – gitár, Kovács Zoltán – nagybőgő, Cseh Balázs – dob, Bacsó Kristóf – szaxofon, Shreck Ferenc – harsona) tolmácsolásában.

Még tartott a Szalóki Ági koncert, amikor 8 órakor – egy másik helyszínen, a Kisfaludy Teremben – kezdetét vette a Pusztaszó zenekar Sinka-estje Végy karjaidra idő címmel. Átütő erejű koncertet hallhattunk Nagy Szabolcs (billentyűs hangszerek, ének), Pengő Csaba (bőgő, basszusgitár, vokál), Szirtes Edina „Mókus” (hegedű, vokál) és Molnár Dániel (ütőhangszerek) előadásában. A szuperprodukció végigkísérte a pásztorból lett költő életútját, megjelenítve gondolatait, fájdalmait, félelmeit, örömeit, lelkesültségét, kétségbeesését és minden más érzését. A dallam olyan egységben forrt össze a szöveggel, hogy a figyelmes hallgatóság szinte maga előtt látta a puszta egyszerűségét és nagyszerűségét, a természet és az ember közelségét, a békési vidék népének indulatait, lázadását, sérelmeit, vagy az idillikus-harmatos szerelmeket. A zenészek akkora átéléssel és látható örömmel adták elő teljesen egyedi stílusú, több műfajt összeolvasztó zenéjüket, hogy öröm volt hallgatni. A megzenésített verseket az Illés Dániel által értőn tolmácsolt szövegek tagolták, melyek elhangzásakor azért háttérzeneként mindig szólt halkan egy hangszer: hegedű, billentyűs, furulya, bőgő vagy dob, a szöveg tartalmától függően. Egy dramaturgiailag nagyon jól felépített előadásnak lehettünk részesei, melynek során azok is közel kerülhettek Sinka Istvánhoz, akik addig nem ismerték életművét.

November 8-án, szombaton délelőtt a gyerekeké volt a Nagyszínpad, hiszen Halász Judit jött el hozzájuk új lemezével, melynek címe: Kezdődhet a mulatság. A művésznő nagyon jó érzékkel vegyítette a jól ismert régi dalokat (Bóbita, Csiribiri… stb.) a vadonatújakkal, melyeket még nem ismert a közönség, így a több, mint egyórás koncerten is fent tudta tartani magának a kicsik figyelmét. Persze ehhez az is kellett, hogy bevonja őket az előadásba. Kérdezgette a gyerekeket az új album témájával, a családdal és a kisgyermek fejlődésével, növekedésével kapcsolatban, és ők lelkesen kiabálták be a válaszokat. Megtanította nekik egy-egy új dal refrénjét, így azokat is lehetett közösen énekelni. Mindezt egy profi zenekar (Anti Tamás –gitár, mandolin, szájharmonika; Móricz Mihály – gitárok, Bartha Tibor – billentyű, hegedű, furulya; Födő Sándor – basszusgitár; Fodo – dob, harmonika) kísérte, nem csoda hát, hogy a hálás közönség alig akarta elengedni őket.

Szombat délután a Kisfaludy Teremben Kéri György skótdudás zenés estjét hallgathatta meg a közönség Skócia ege alatt címmel. A skót származású zenész autentikus öltözékben – a királyi család színeiben – adta elő műsorát, melyben világslágereket és filmzenét éppúgy hallhattunk, mint katonadalokat vagy egyházi zenét. A számok között pedig csak úgy dőlt belőle a szó: rengeteget megtudhattunk a hangszerről (felépítéséről, történetéről és használatáról), a skót történelemről, szokásokról és hagyományokról; mindezt rendkívül szórakoztató stílusban. A másfél órás produkciót háromszor szakította meg egy-egy kérdéssel, melyre a közönségtől várta a választ – és meg is kapta, hiszen egy-egy üveg eredeti skót whisky volt a jutalma a legügyesebbeknek. Egy összeszedett, érdekes előadásnak lehettünk tanúi, melynek egyetlen percében sem unatkoztunk.

Szombat este a Nagyszínpadon Kovács Kati adott koncertet. A nézőtér teljesen megtelt, és bizony nemcsak a „retró” korosztály volt jelen, a 20 évestől a 90 évesig minden generáció képviseltette magát. Mikor az énekesnő a színpadra lépett, azonnal övé lett a közönség. Felcsendültek a dalok, melyek magukkal ragadtak, emlékeket ébresztettek, és a közönség teljesen le volt nyűgözve. Újra hallhattuk az Add már Uram az esőt, az Úgy szeretném meghálálni, a Nálad lenni újra jó lenne című slágereket és még sok-sok dalt, melyeket azóta dudorászunk, amióta csak először hallottuk őket. Kovács Kati fellépését egyetlen egy szóval tudnám kifejezni: fenomenális. Ahogyan mozgott a színpadon (irigyeltem), amilyen természetességgel cipőt cserélt, beszélt, énekelt, lejött a színpadról… újra csak azt bizonyította, hogy ízig-vérig profi. Egy kicsit sok volt a házassággal és a párkapcsolatokkal kapcsolatos „viccelődés”, mert azt sugallta (holott a magánéletéről nem tudok semmit), hogy Ő ezen a téren nem igazán találta meg a helyét. De az is lehet, hogy ez csak hangulatfokozás volt, hiszen számos szerelmes dal hangzott el, melyek a csalódásról szóltak. Mellesleg a közönség férfi tagjai közül számosan egyetértettek a házassággal kapcsolatos megjegyzésekkel (nem tudom, a koncert után mi várt rájuk otthon). Egy biztos, Kovács Kati felejthetetlen élményt nyújtott, ennek ékes bizonyítéka, hogy a közönség állva tapsolt, és ráadást követelt. Meg is kapta. A koncert sikeréhez nagymértékben hozzájárult az énekesnőt kísérő No Commerce zenekar, melynek billentyűse Molnár Levente, gitárosa Sallai Tibor, basszusgitáron Koltai Gergő játszott, a dobot Nagy Zsolt, a szaxofont pedig Kuzbelt Péter szólaltatta meg.

Teltházas lemezbemutató koncertet adott november 9-én, vasárnap délután a Kaláka együttes a Nagyszínpadon. Ragyog a mindenség címmel a Gutenberg Kiadóval közösen a közelmúltban jelentettek meg egy hiánypótló kiadványt: a kiadó kortárs erdélyi szerzők gyermekverseiből állított össze antológiát, melynek mellékletét képezi a Kaláka által megzenésített verseket tartalmazó CD. A kötet tizennégy fejezetében 24 költő versei sorakoznak. Az ismert nevek (Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Markó Béla) mellett ma még széles körben kevésbé elterjedt alkotók verseit olvashatjuk. Soha jobb marketinget a számukra, mint a CD! A koncert első felében az új dalokat hallhattuk: Jánk Károly, Jánky Béla, Demény Péter szép tapsot kapott, de a Csigabiga expressz Balázs Imre Józseftől igazi siker volt. Tompa Gábor A szemérmes ünnep című születésnapi versének szép jövőt jósolunk. S aztán egy ismert név következett, Kányádi Sándoré. Krumplis meséjét hallgatva egyetértünk, az előkelő burgonya, a krumpli és a pityóka egyaránt királyi eledel! Miután teletömtük a hasunkat a finom kolompérral, meghallgattuk László Noémi Kérdezgetőjének briliáns furulyaszólóját. Megtudtuk, mivel kenné be a holdat Kovács András Ferenc, milyen háziállatot választana Markó Béla. A koncert utolsó perceit a gyerekekkel érkező felnőtteknek ajándékozta a Kaláka; gyönyörű Szabó Lőrinc verseket és Radnótira emlékezve a Mint észrevétlenül című költeményt hallhattuk. Búcsúzóul persze az annyira várt és elmaradhatatlan közös muzsikálásra is sor került: előadtuk a Zenemű két kézre című opust, s hagytuk magunkat meggyőzni: a világ két legnagyszerűbb madara a nandu és a pelikán!

A könyvfesztivál egyik zárókoncertjeként a fennállásának 30. évfordulóját ünneplő Makám együttes mutatta be műsorát. Az alapítók közül már csak a zenekarvezető Krulik Zoltán tagja a világzenét játszó zenekarnak, amely az elmúlt három évtizedben sok muzsikusnak alapozta meg zenei karrierjét – miközben évről évre maradandót alkotott velük. Csak az énekesek listáját böngészve olyan nevek fordultak meg náluk, mint Lovász Irén, Bognár Szilvia, Palya Bea, Szalóki Ági, Herczku Ági, Hornai Zóra – míg napjainkban egy ugyancsak magával ragadó hangú énekesnő, Korzenszky Klára lép fel a Makámmal. A koncert – a közönség örömére – átfogó képet nyújtott az együttes énekes időszakának (hiszen az alapítás idején instrumentális zenét játszott a formáció) legjobb dalaiból. Elsősorban a Skanzen, az Anzix és a Yanna Yova dalai csendültek fel – igazi balkáni hangulatot teremtve a Kisfaludy Teremben.

A Makámmal egy időben – vasárnap este – zajlott még egy zárókoncert, a Nagyszínpadon Deák Bill Gyula születésnapi koncertjét hallgathattuk meg Bill Kapitány és a Deák Bill Blues Band közreműködésével. Igazi szülinapi buli volt abban az értelemben, hogy a feldübörgő dalok a magyar blues királyának teljes életpályáját felölelték. Nosztalgiázhattunk a legrégebbi – még a Hobo Blues Band-ben keletkezett – dalokkal (pl. 3.20-as blues), élvezhettük Bill legsikeresebb zenéit (pl. Kőbánya blues), együtt énekelhettük vele Torda táltos dalait az István, a királyból (pl. Áldozatunk fogadjátok), és az újabb számokból is kaptunk ízelítőt (pl. Hatvan csapás). A nagyon vegyes közönség – volt ott 18 és 70 között mindenféle korosztály, kisestélyis hölgyek, bőrbe öltözött, kivarrt, marcona férfiak és teljesen átlagos középkorúak – ámulva bizonyosodhatott meg arról, hogy a saját magát az Öregnek nevező zenész még mindig bírja a gyűrődést. A 65 éves, egy komoly infarktusból felépült Bill Kapitány a kétórás koncert alatt alig ült le néhány percre, ott nyüzsgött a színpadon fél lábával és mankójával, mint akinek ez meg se kottyan, s a hangja is ugyanúgy dübörgött a hangszórókból, mint régen. (És ugyebár tudjuk, nemcsak andalító blues hangzik el az ő koncertjein, van ott rock ’n’ roll is bőven, az pedig fizikálisan sokat kivesz az emberből.) Mindez annak köszönhető, hogy mesterien volt megkomponálva a fellépés. A pörgősebb számokat balladák váltották, és a figyelmes hallgató észrevehette, hogy a régi dalok egy kicsit meghosszabbodtak, szóló-betétekkel lettek felturbózva, melyek egyrészt lehetőséget biztosítottak a Királynak, hogy szusszanjon egyet, másrészt a meglepően fiatal zenekar (Bécsy Bence – gitár; Takács József – basszusgitár; Horváth Zsolt – billentyű; Szabó Csaba – dob) is megmutathatta, mit tud. Mit ne mondjak: megmutatta! Olyan gitárszólókat, dobszólókat és szintiszólókat prezentáltak a 25-35 éves zenészek, hogy csak úgy repesett a szívünk.


tmoni, Molnár Zoltánné, Berente Erika, Kiss Géza
Fotók: Szabó Béla (kivéve a 3. kép)

 

2014.11.13