2045

„Előrefelé élés”

Villáminterjú Zalán Tiborral

November 9-én vasárnap 17 órától találkozhat a győri közönség a 60 éves Zalán Tiborral, a József Attila-díjas író-költő-dramaturggal, a Győri Nemzeti Színházban, a Pódiumszínpadon a XIV. Győri Könyvszalon keretében. Ez alkalomból készült vele egy rövid interjú.

Augusztus 27-én töltötte be a 60. életévét. Mivel nagyon sok a félelem az emberekben és sokan nagyon sötéten látják a jövőt, azt szeretném megkérdezni, hogy művészként milyen értékeket tudna kiemelni az életéből? Mi az, ami továbbviszi, hogy írjon, alkosson?

Az ember minél előrébb halad az időben, tehát, ahogy korosodik, valóban egyre jobban fél a jövőtől, aminek a végződése egyértelmű. Hogy sötéten vagy kevésbé sötéten szemléljük az előttünk tornyosodó, aztán egyszer számunkra megszakadó időt, az, gondolom, mindig attól függ, hogy mennyire foglalnak le bennünket aktuális feladatok, amelyek a legjobb kedvjavító megoldások az életre. Művészként nyilván azokat az értékeket tartom fontosaknak az életemből, amelyek reményt táplálnak arra nézve, hogy nem fölöslegesen éltem le az életemet. Ilyenek a könyvek, és ilyenek a darabjaim. Az ember szándéka, amikor ír, legalább kétféle. Egyrészt élményt nyújtani a kortárs olvasóknak, másrészt időben önmagukat megtartó munkákat létrehozni. Talán az utóbbi az erősebb késztetés most bennem az írásra, zavaros jelenben élünk, kiszámíthatatlanban és olykor-olykor véresen és vészesen kegyetlenben, akár olcsóban, akár mind jobban konzumálódóban, popularizálódóban. Ehhez képest a jövő szelídnek és megértőnek, minőség-pártibbnak tűnhet fel. És az előrefelé élés mindig közérzet- és mentalitás-javító, ami erősen befolyásolhatja a művészi megnyilvánulásokat is.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve, mi van épp születőben?

Elsődleges tervem a jövőre nézve: élni még, legalább addig, amíg kedvem lesz élni. Ez a kedv mindinkább erősödik bennem, lehet, hogy a fogyó időt érzékelik az idegeim, és ellenállást tanúsítanak a folyamattal szemben. Legközelebbi konkrét tervem egy gyermekvers-könyv kiadása – amely nem igazán sürgős munka, lévén, hogy két vagy három vagy négy kötetem áll kiadás előtt, egy haiku-könyv, egy négynyelvű verseskötet, egy élet-interjú-vállakozása Onagy Zoltánnak velem, és egy mesekönyv, mely két gyermek-könyvkiadó összefogásával jelenik majd meg. Mindez a jövő évi könyvhétig elhúzódó sorozat. Hogy miért éppen gyerekvers-könyv? Megszületett az első unokám, a Szabó Zalán Árpád névre hallgató, aki közel három hónapos már, és eddig tucatnyinál több verset írtam neki – így joggal remélem, ez a hirtelen feltámadt reflexió a kicsi létére nem fog halványulni bennem, és újabb munkák követik az eddigieket. Szeretném, hogy a könyv addig megjelenjék, mikorra érteni és értékelni fogja az emberi beszédet. Jelenlegi munkám egy gyerekdarab, melyet a Ciróka Bábszínház felkérésére írok Kecskemétre.

Köszönjük szépen, és várjuk szeretettel Győrbe!

Szabados Éva

2014.11.08