1479

„Meddig fognak gyászolni engem?”

Ki volt valójában Tupac, és mit jelent húsz évvel a halála után?

How Long Will They Mourn Me?!” – tette fel a kérdést 2Pac 1994-ben, címében is ikonikus Thug Life című lemezén. A választ még most sem tudjuk, pontosan húsz évvel azután, hogy belehalt azokba a lövésekbe, amiket néhány nappal korábban Las Vegasban szenvedett el, egy fekete luxusautó anyósülésén.

Egyelőre azonban úgy tűnik, a hip-hop világ, a zeneipar és a rajongók újabb és újabb generációi még hosszú évtizedekig őrzik az emlékét és gyászolnak, miközben zenésztársai, zenei szakírók mártírnak, a „gettók szentjének”, prófétának, vagy a „hip-hop világ Elvis Presley-jének” kiáltják ki. De ki volt valójában Tupac Amaru Shakur? És miért érzik úgy, nemcsak afrikai-amerikai fiatalok milliói napjainkban is, hogy hozzájuk szól?

Szexszimbólum, egyedi hangú rapelőadó, sikeres színész, később popsztár, akinek barátságát NBA-sztárok mellett Madonna is kereste. Szociálisan érzékeny, minden őt ismerő szerint munkamániás – nem volt ritka hogy egy nap alatt 7-8, de akár 10 dalt is rögzített –, szabadszájú, minden tettével nagy hatást gyakorló közvetlen és tágabb környezetére egyaránt. Legsikeresebb biográfusa, Michael Eric Dyson szerint: talán minden más rapsztárnál inkább akarta élni azt az életet, amiről a dalai szólnak, és ez a stúdióban eredményeket, a valóságban katasztrófákat hozott magával. Ez a fajta megfelelési kényszer pedig biztosan zaklatott gyermekkorában gyökerezik.

Az édesanyja, Afeni Shakur kapcsán kialakult erős, gyermekeit egyedül nevelő politikai aktivista anyáról szóló kép elsősorban Tupac halála után erősödött meg. Jay-Z karrierje egyik csúcspontjának nevezte, mikor Afeni és Voletta Wallace – The Notorious B.I.G. édesanyja – együtt díjat adtak át neki. A valóság ennél jóval profánabb. Afeni – eredeti nevén: Alice Faye Williams – sosem árulta el fiának, ki volt az apja, terhességének jó részét börtönben töltötte, az azt követő években pedig kisstílű bűnözőkkel élt együtt, akiknél a szocializációt – saját szavaival élve – esténként azt jelentette, hogy hazaérve egy crackpipát toltak a szájába, és meggyújtották. Egy alkalommal egy régi baráthoz vakációra küldött gyermekeit az utcáról kellett összeszednie San Fransiscóban, miután a „barát” a detoxikáló után az elvonóra került. (Érdekesség, hogy a Black Panther Party kötelékébe tartozó Afeni Shakurnak 1971-ben magyarra fordítva is megjelent egy írása, A Fekete Párducoké a szó című kötetben.) Ebben a környezetben Tupac igazi apafigura nélkül nőtt fel, mondhatni a valóság elől a színészetbe menekült. Első szerepét Harlemben, 12 évesen kapta, Travis-t alakította a Raisin the Sun (A napfény nem eladó) című darabban. Művészetek iránti fogékonyságának óriási lökést adott, mikor New Yorkból Baltimore-ba költözve, egy kitűnő művészeti középiskolába nyert felvételt. Többek közt Jada Pinkett is az iskolatársa volt. Itt számára újszerű módon interraciális környezetben tanulhatott, vagy, ahogy ő emlékszik: „fehér lányokat dugtam.” A rap iránti szenvedélye is ekkor, 15 évesen alakul ki, saját (és a hip-hop) szülővárosára való utalásként: MC New Yorkra kereszteli magát.

Egy parkban véletlenül megismert új pártfogója, a háromgyermekes fehér családanya Leila Steinberg – aki saját házába is beköltöztette – önjelölt managerként eléri, hogy a Digital Underground adjon Tupac számára egy esélyt. Táncosként.

„A 2Pacalypse Now-nak nincs helye a társadalmunkban” – ezek nem más, mint Dan Quayle, az Egyesült Államok alelnökének szavai, Tupac első albuma kapcsán, aki az után nyilatkozta mindezt, hogy egy tizenéves meggyilkolt egy rendőrjárőrt, és azt állította, erre a lemez Trapped című száma inspirálta. „Ennek a srácnak le kellene nyugodnia” – hangoztatták a vele dolgozó zeneipari szakemberek a következő években, miközben a turnék és utazásai során egyre gyakrabban vette magát körbe szervezett- vagy bandabűnözéshez köthető arcokkal, miközben történeteiket gyakran a sajátjaként tálalta. (A Thug Life lemez alapkoncepciója az volt, hogy ex-fegyencek meséljenek saját élményeikről.) Megvert egy limuzinsofőrt, egy klipforgatáson rátámadt a Menace II Society-t (Veszélyes elemek) is jegyző Hughes testvérekre, Michiganben baseball ütővel kergetett egy másik rap előadót a színpadon, hasba és seggbe lőtt két részeg szabadnapos rendőrt Atlantában, öt golyót kapott New Yorkban, miközben egy stúdió felvételre igyekezett, végül csoportos nemi erőszakért négy és fél évre ítélték, és a Rikers Island börtönbe szállították. Élete legnehezebb és zeneileg egyben legtermékenyebb utolsó éve azonban csak ezután következett, mikor 1,4 millió dollár ellenében szabadlábra helyezték, és a börtön előtt nem más várta egy fehér limuzinnal, mint Marion „Suge” Knight, aki ettől kezdve egészen a végzetes Las Vegas-i éjszakáig az ellenőrzése alatt tartotta.

Marion „Suge” Knight a legrosszabb, ami a hip-hoppal 43 éves története során történt. Az egykori amerikai foci játékos, később kidobó és testőr gyakorlatilag szervezettbűnözői eszközökkel üzemeltette lemezcégét, a Death Row Records-t. Ugyanakkor a kiadó a valaha létezett egyik legsikeresebb fekete tulajdonban lévő lemezcég, amely négy év alatt 18 millió lemezt adott el, és 325 millió dolláros profitot termelt, köszönhetően az olyan számtalan díjjal jutalmazott albumoknak, mint a The Chronic, a Doggystyle vagy az All Eyez On Me. A több mint 190 cm magas, 135 kilós Knight és szociopata társai sosem válogattak az eszközökben, és elévülhetetlen érdemeik vannak az eastcoast-westcoast viszály kirobbantásában. Előfordult, hogy egy kényelmetlen újságírói kérdésre válaszul a The New Yorker munkatársának a fejét egy piranhákkal teli akváriumba nyomta, azzal a felkiáltással, hogy: „Azt akarod, hogy a halaim egyék le az arcodat?!”. Legnépszerűbb módszere a meztelenre vetkőztetés volt brutális veréssel kombinálva, amiért kellett is bíróság előtt felelnie, miközben már az FBI és a DEA is vizsgálta a cégét és kapcsolatrendszerét. Legrosszabbul talán az a kliprendező járt, akivel a fizikai erőszak után a vizeletét itatta meg egy karácsonyi partyn, mert az nem volt hajlandó elárulni a rivális Bad Boy lemezcég vezetőjének, Puff Daddy-nek, valamint anyjának New York-i címét. Suge Knight volt az, aki 1996. szeptember 7-én vezette azt az autót Las Vegasban, amire egy piros lámpánál tüzet nyitottak. Négy golyó érte Tupac Shakurt, ebből kettő a mellkasát, ennek köszönhetően hat nappal később a kórházban belehalt sérüléseibe. Suge Knightot egy golyó súrolta.

2Pac, és hozzá hasonlóan a fél évvel később elhunyt egykori barát, majd gyűlölt rivális The Notorious B.I.G. 2016-ban is a hip-hop, vagy ha úgy tetszik, az amerikai zenei világ megkerülhetetlen ikonja. Sokmillió eladott posztumusz album, róla szóló könyv, tribute után idén végre ő is saját életrajzi filmet kap All Eyez On Me címmel. Köszönhetően a Straight Outta Compton meglepő sikerének (161 millió dolláros bevétel) pedig nemcsak a The Get Down című sorozat előtt nyíltak meg a kapuk, egy a nyolcvanas évek elejének nagy hollywoodi hip-hop robbanását idéző légkörben, hanem egy Labyrinth című thriller előtt is, amiben Johnny Depp alakítja majd a Tupac és B.I.G. meggyilkolásában nyomozó rendőrtisztet, Russell Poole-t. Amiért pedig húsz évvel a halála után is fontos tudott maradni zenerajongók millióinak, az a dalai minőségén és sokszínűségén, valamint a mártírstátuszon túl az a „selfmade” attitűd, ami végig a sajátja volt. Ami a crackfüggő anya vezette háztartásból a Billboard elsőségig juttatta, kevesebb, mint nyolc év alatt. Ezen kívül talán mindenkinek van kedvenc „Tupac-pillanata”. A zenetörténészeknek biztosan az olyan üzenetek a fontosak, mint a Brenda’s Got A Baby, vagy a Keep Ya Head Up sorai. Nekem személy szerint az a végtelen, flegma lazaság, ahogy Tim Roth-tal végigvonszolják magukat a Gridlock’d (Utolsó belövés) képsorain. A rokonok és a közeli barátok azt mondják, nekik Tupac mosolya hiányzik a legjobban.

Öt plusz egy dolog, amit nem (biztos), hogy tudtál Tupacról:

1. MC New York néven kezdett rappelni.
2. Első lemezszerződését annak köszönhette, hogy az Interscope kiadó főnökének fehér tinédzser lánya meghallgatta a demóját 1991-ben.
3. Mikor Me Against The World című lemeze vezette az amerikai eladási listát, ő éppen börtönben ült.
4. Több millió eladott lemez után, egy kézzel írt papírfecnin szerződött a Death Row kiadóhoz.
5. Szabadulásának éjszakáján végig a stúdióban dolgozott, és hét számot rögzített az All Eyez On Me albumra.
+1: Imádott olvasni, ez a szenvedélye halálig megmaradt.

Boros Gábor
Forrás: langologitarok.blog.hu

2016.09.17