…hogy az orosz hadsereg megérkezése előtt csapást mérhessen Haynaura, míg a Görgei Artúr vezette csoportosítás (I., III. és VII. hadtestek) éppen futóversenyt tartott Paszkievics tábornok négyszeres túlerejével, hogy ki ér előbb Aradhoz (Görgei nyert). Keletre, Erdélyben sem volt sokkal jobb a helyzet, habár ezen a hadszíntéren lényegesen kedvezőbbek voltak az erőviszonyok. Bem József tábornoknak (a képen) 40 ezer honvéd állt rendelkezésére, hogy az összesen 55 ezer fős inváziós orosz-osztrák erők kijutását megakadályozza a magyar Alföldre. Ez egyébként sikerült neki, bár hadjáratát felváltva követték ügyesen végrehajtott meglepetésszerű akciók és felelőtlenül elvállalt, vereségbe torkolló csaták. Ez utóbbiaknak volt iskolapéldája a segesvári csata.

Petőfi kapcsán Segesvár az egyik legismertebb csatahely Magyarországon, holott valójában az ütközet nem is ott zajlott le, hanem a tőle keletre fekvő Fehéregyháza mellett. A csata előtt volt rá esély, hogy Bem 8000 főt állítson szembe Lüders orosz hadával, ám nem sikerült egyesülnie a felé közeledő segédcsapataival, így végül 3300 honvédet, huszárt és 16 ágyút tudott harcba vetni annak 10 ezer embere és 32 ágyúja ellen. Mindemellett Bem szokásához képest rögtön a csata kezdetén heves tüzérségi támadásba kezdett, s aktívan lépett fel. Egy ágyúgolyó eltalálta Szarjatyin orosz vezérőrnagy mellkasát, amelyet összezúzott, s a tábornok délután meg is halt. Az ágyúzás eredményeként Lüders azt hitte, a maroknyi magyar sereg pusztán csali, s Bem főerői majd más irányból fognak lecsapni. Elképzelni sem tudta, hogy Bemnek mindössze ekkora erő áll csak rendelkezésére.

Mikor aztán a balszárnyon egy erdőben zajló küzdelem fordulatot vett, s a honvédeket visszaszorították, kiderült, hogy a magyar sereg roppant törékeny. Emellett a centrumban több magyar ágyú a heves tüzelés közben megrepedt. Ezek a híres Gábor Áron-féle lövegek voltak, amelyek ugyan nagyon jó szolgálatot tettek néha, de előállítási technológiájuk elmaradt a rendes ágyúgyárakban készült ágyúkkal szemben, s gyakran megrepedtek. A magyar balszárny megtörése után az orosz lovasság indult attakra, és a kozákok végkép megtörték a magyar hadrendet.

Az ezt követő menekülés során tűnt el Petőfi Sándor, akinek pontos sorsa azóta is izgatja történészek, irodalmárok és amatőr kutatók fantáziáját, s amelynek irodalma önmagában megtöltene egy könyvtárat. Petőfi mellett az ütközetben a magyar sereg 1000 halottat és sebesültet, valamint 8 ágyút veszített, míg ellenfele csupán 41 halottat és 205 sebesültet számlált.

A csata során Bem serege szinte teljesen megsemmisült, ugyanakkor a jelentősége mégsem volt túl nagy. Néhány nappal később a beérkező erősítésekkel Bem Marosvásárhelyről újra támadásba lendült, és visszafoglalta az erdélyi szászság központját, Nagyszebent. Ennek közelében dőlt el aztán az erdélyi hadjárat végérvényesen, Nagycsűrnél. Itt semmisült meg az utolsó intakt erdélyi magyar hadsereg augusztus 6-án.

Bem tábornok belátva, hogy itt vége mindennek, megmaradt egységeit helyettesére hagyva Temesvárhoz sietett, mivel Kossuth felkínálta neki az összevont déli magyar hadsereg főparancsnoki tisztét. Bem 1849. augusztus 9-én már Temesvárnál volt, hogy átvegye a kialakuló csata vezetését, s egy újabb, még végzetesebb vereséget szenvedjen.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom:
Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái. Bp.: Zrínyi, 2004
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1849_julius_31_a_segesvari_csata/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.