2232

Romantikus irodalom történelembe ágyazva

Találkozás Fábián Jankával

Fábián Jankával, a történelmi-romantikus regényeiről ismert fiatal írónővel való találkozással zárult a 2014-es Országos Könyvtári Napok győri megyei könyvtári programsorozata október 17-én a Kisfaludy Károly Könyvtár olvasótermében. Az Emma-trilógia, A német lány, Az angyalos ház, a Lotti öröksége bestseller szerzője kedvesen és teljesen megközelíthetően beszélt mesélőkedvről, regényhőseiről, történelemről, alkotói folyamatáról, valamint jövőbeni terveiről.

A beszélgetőtárs, Galambos Krisztina egy Kármán József idézettel indította a kötetlen témájú találkozót, amely bevallottan Fábián Janka ars poetica-jának tekinthető: „Szabadon írok, mert ezt törvényemmé választottam. Szívem teljességéből írok, mert a szívre akarok munkálni.” (A nemzet csinosodása, 1794). Az írónő elárulta, hogy a Lotti örökségére való felkészülésekor, kortárs irodalmi kutatásai közben akadt rá erre a vallomásra. A röpke két sorban az írói szándékaival való teljes egyezés fogta meg igazán, és ezért is használja a mai napig valóban ars poetica-szerűen, ha törekvéseinek lényegét kívánja megragadni.

Írói kezdetei egyszerre kapcsolódnak egy szomorú eseményhez és egy adódó lehetőséghez: Fábián Janka a gazdasági válság miatt veszítette el a munkáját, s mivel régóta „készült már” az írásra, úgymond kapóra jött számára a szituáció. Magán nyelvtanári munkái megszűntével végre jutott ideje az írásra, és lesz, ami lesz alapon nekikezdett első regényének. Történetmesélési gyökerei egészen szülőközségéig, Őrbottyánig nyúlnak vissza, valamint Kisnémediig, ahol a mesemondó génekkel megáldott nagymama ültette el benne azokat a magokat, amelyekből a mai Fábián Janka-univerzum kibontakozott. A nagymamához látogatásokkor nem a klasszikus mesék hangzottak el, sokkal inkább régi, igaz történetek; vallásos, bibliai históriák, amelyek után a kislány ugyanezeket adta tovább a testvérének, s már korán írásban is megpróbálkozott a mesék, versek világával. Emellett persze rengeteget olvasott is, így talált rá – magától – például Gárdonyi Gézára is.

Janka több regényében is napló formájában mesélik el a szereplők a történteket, így természetszerűleg adódott a kérdés, hogy vajon ő is rendszeres naplóíró volt-e? Kiderült, csupán visszafogott mértékben, de nem döntő és maradandó módon, ellenben ez is az írási igényének korai megjelenését jelzi. A naplóforma mindjárt első regényében, a trilógiává bővülő Emma-kötetekben bukkant fel (Emma szerelme, Emma fiai, Emma lánya), amelyeket kezdetben nem többrészesre tervezett, hiszen – mint ahogyan Janka elárulta – akkoriban még nem is volt tisztában sem azzal, végül megjelenik-e, sem pedig azzal, hogyan is zajlik a kiadási procedúra. Ám a történet elkezdése után, írás közben néhány fejezet után már látszott, hogy a fejében lévő, összefüggő cselekményt hosszabb lesz elmesélni, mint hogy egy kötetbe beleférne, ezért döntött végül a történet „szétvágása” mellett.

Az írónő elmondta, hogy az a romantikus történelmi műfaj, amelyben alkot, nem követi a „felületes” angolszász műfaji protokollt, hiszen nála nemcsak keretként, háttérként van jelen a történelem, hanem a tárgyakon, helyszíneken túl reálisan megalapozottan is, de szerencsére mégsem bántóan didaktikus mértékben. Karakterei, történetei mindemellett fikciók, valós történelmi korba ágyazva. Az Emma-trilógia először magánfinanszírozásban jelent meg, kiadói háttérrel, alacsony példányszámban. Fábián Janka elmondta, rettentően örül annak, hogy könyvtárakban sokszor találkozik az eredeti, ma már nem kapható kiadású kötetekkel. Az alacsony példányszám ellenére az Emma az olvasóknak köszönhetően szépen-lassan „terjedni” kezdett a köztudatban (hála többek között az Internetnek), de egy bizonyos határon túl már kielégíthetetlenné váltak az utánnyomási igények. Ekkor kezdett el nagyobb kiadót keresni, az Ulpius-ház fantáziát látott az Emma-könyvekben, a nagy példányszámú kiadás pedig óriási sikert hozott a számára. „A sikernek nekem a kellemesebb, emberi oldala jutott.” – jelentette ki, és ez adja számára valójában a siker fogalmát, nem pedig a „látványos” populáris népszerűség.

Fábián Janka beszélgetőpartnere ezután az alkotói folyamat azon részei felől érdeklődött, amelyek mindig ott szerepelnek az olvasók, rajongók kérdéseinek élén: hogyan, milyen körülmények között születik meg a várva várt regény? Az írónő mindenekelőtt leszögezte, hogy nála először a kornak kell „megszületnie”, amelyben a történet játszódik. Ezután következhet a kutatómunka, ahol a nehézségek között leginkább a vizuális források hiányát említette, hiszen többnyire nincsenek például arcok, arcképek a választott időszakból. Ilyenkor van szükség igazán az írói fantáziára – persze bizonyos keretek között, hogy azért még hiteles maradjon a fikció. A részletes források azonban megkönnyítik a munkát: konkrétan beszélt a Lotti örökségéről, ahol az akkori divattal, öltözködéssel kapcsolatban sok-sok leírást, feljegyzéseket sikerült találnia, egész levelezéseket olvasott végig. A kutatómunka után az írási folyamat már gyorsabban zajlik nála, de menetközben is sokszor jönnek elő, vetődnek fel olyan kérdések, amelyeknek pontosan utána kell néznie, amelyekre hosszadalmasabb a „válaszadás”.

Művészi „rigolyái” szerencsére nincsenek írás közben, otthon, nyugodt körülmények között alakulnak a regények, különösebb speciális igények vagy babonák követelőzése nélkül. Janka sem előirányzott mennyiségi, sem pedig terjedelmi célkitűzéseket nem támaszt maga elé a munka során (x idő vagy x óra / nap), viszont minden nap foglalkozik a témával, még ha nem is feltétlenül folytatja írásban a történetet. Menetközben nyitott az elkészült részek megmutatására másoknak (család, kiadó), de – nagyon helyesen – nem fogad el beleszólást a történet alakulásába. Ezen a ponton Galambos Krisztina az írónő regényeinek két jellegzetességét emelte ki. Az első a családregények specifikus voltát érintette: tudatos, szándékos-e ez a szerkezet, koncepció a részéről? Fábián Janka őszintén meglepődött a kérdésen, és bevallotta, ezen még sohasem gondolkodott el a maga konkrétságában, viszont a történelmi háttér és a szereplők hű bemutatása valamennyire ab ovo megköveteli az időben is átfogóbb terjedelmet. A másik kérdés a szereplők jellemfejlődésére vonatkozott, ahol mindig sikerül kihozni a jó, pozitív tulajdonságokat vagy „arcokat” még a legnegatívabb beállítódású karakterből is. A szerző erre így reagált: az életben sem csak fehér vagy csak fekete oldala van az embereknek; egyszer az egyik, másszor a másik térfél dominál bennünk. „Mindenkiben benne van a sötét és a világos oldal is.”

Vajon más műfajban is kipróbálná-e magát az írónő? Nos, valójában írt már mesét is (A zöld macska), egyre több kisregénye (Rozmaring, Karácsony a Ligetben), novellája jelenik meg. Ezek a rövidebb lélegzetvételű írásművek bevallottan „kevésbé komolyan vettek”, ezért bátran lehet kísérletezni bennük. Mivel gazdaságilag nem kifizetődő nyomtatásban megjelentetni, többnyire e-könyvben terjeszti őket a kiadó. Ebben a formátumban lesz elérhető például a Kiből lesz a boszorkány? című novella, a Sárosi Felícia történetei névre keresztelt, hamarosan megjelenő sorozat első része is.

Talán kevesen tudják még, hogy Fábián Janka az egyik alelnöke a Történelmiregény-írók Társasága Egyesületnek (TRT), amelyet ugyan a bíróság még nem jegyzett be hivatalosan, de 2013. Június 9. óta már működnek (A TRT tagjaival készült interjúsorozat itt olvasható). A jövőben szeretnének például rendszeresen kiosztani egy Gárdonyi Emlékérmet, idén karácsonyra pedig megjelenik egy antológia (e-formátumban is) a TRT-tagok novelláiból, amelyben ugyan Janka nem „szerepel”, ellenben az előszavát ő írja majd meg.

És jelenleg mivel foglalkozik az írónő? Most jelent meg Koszorúfonat című új, romantikus regénye, így – a fejében létező, megvalósításra váró tervek ellenére – talán némileg egy kis „pihenőidő” következik a számára. Amúgy mostanában éppen „könyvtárjárás” van soron, amikor ez véget ér, akkor vág majd csak bele az új ötletek megvalósításába, azaz következhet mindennek a kiindulópontja, a kutatómunka. Fábián Janka egyébként, mint ahogyan elárulta a hallgatóságnak, olvasásban igazi „mindenevő”, nincsen kimondott kedvence, bár a történelmi terület azért sztenderd a számára. Az utóbbi időben Ken Follett (Évszázad-trilógia), Juliette Benzoni és Bán Mór követik egymást az éjjeliszekrényén, mert történetet „lopni” ugyan nem szabad, viszont mindig el lehet lesni egy-két írói fogást, műhelytitkot a kikapcsolódást biztosító vetület mellett.

Végezetül arra terelődött a beszélgetés, hogyan és mekkora eséllyel indulhat egy szárnyait most bontogató író a szakmában, milyen tanácsokat vagy tapasztalatokat lehet (át)adni a számára, számukra? Nos, Janka megjegyezte, hogy egyszerre vannak nehezebb helyzetben a tehetségek (rengetegen írnak manapság, a gazdaság és az olvasási trend sem a legjobb terep jelenleg), ugyanakkor könnyebb is számukra a hangadás (egyszerűbb napjainkban „terjedni”, figyelmet felhívni az Interneten, az e-kiadás egyre könnyebben elérhető magánúton). Egy, ami biztos: mindig „az olvasó a király”, ha hozzá sikerül eljutni, és megragadni őt, akkor előbb-utóbb megnyílik a lehetőség a kiadók felé is. De bevett recept továbbra sincs a szerzőséghez vezető úton, csakis a türelem és a kitartás hozhatja meg a vágyott sikert.

Fábián Janka a találkozó egésze alatt személyes és megközelíthető ember benyomását keltette, aki jóleső módon nem nyilvános, csinált és megjátszott feltűnősködéssel kíván hamisan csillogó értéket teremteni, saját magát az előtérbe tolván, hanem helyette a könyvein keresztül szándékozik megmutatni magát a világnak – s egyúttal a világot az olvasóknak, amely roppant harmonikusan gyúrja egybe a kitaláltat a megélttel, a meglévőt az elképzelttel. Úgy hiszem, csakis ez lehet a mindenkori hitelesség, maradandóság kulcsa és záloga.

Szilvási Krisztián
Fotók: Csendes Richárd


2014.10.21