Petőfi Sándor és Győr kapcsolata igencsak közismert. 1847. január 2-án jelent meg a Vaterland című lap folytatásaként a Hazánk kereskedelmi és szépirodalmi folyóirat, melynek első számában jelent meg Petőfi Csalogányok és pacsirták című verse. A költő és a lap kiadójának, Dr. Kovács Pálnak kapcsolata jóval korábbra nyúlt vissza: 1841-ben találkoztak először, mikor a pápai református főiskola növendékei által írt balladák elbírálására kérték fel Kovács Pált és Czuczor Gergelyt. A munkák közül egyetlen emelkedett ki, melyet 2 arannyal jutalmaztak. Később – mikor az író nevét rejtő borítékot felnyitották – derült csak ki, hogy a jutalmazott ballada írójának neve Petrovics Sándor.

Hatvany Lajos: Így élt Petőfi (Budapest, 1967, 383. oldal):

A történtek után, 1843 tavaszán Petőfi felkereste Kovács Pált, melyről a hírlapíró így számolt be (Hatvany Lajos: Így élt Petőfi; Budapest, 1967, 459. oldal):

Később többször is megfordult a városban, a Hazánkban számos verse jelent meg.

1961-ben tudósított először a Kisalföld arról, hogy Kiss István szobrászművész megbízást kapott egy Petőfi Sándort ábrázoló szobor elkészítésére, melyet a következő évben állítanának fel. A 2 méter 60 centiméter magas bronzszobrot az Eötvös parkban, a Kazinczy Gimnáziummal szemben kívánták elhelyezni. A felállítás előtt átrendezték a parkot anélkül, hogy egyetlen fát is kivágtak volna. A tér átrendezése Schmidl Ferenc fővárosi építészmérnök tervei alapján valósult meg. A szoborhoz 30 méter hosszú, enyhén emelkedő mészkőlapból kirakott út vezetett.

1962 márciusában már arról olvashattunk, hogy Kiss István szobrászművész budapesti műtermében megtartották a városunk számára készülő Petőfi-szobor agyagmodelljének bírálatát. A szobor arcmásának megmintázásához felkérték tanácsadásra Dienes Andrást, az Irodalomtörténeti Intézet munkatársát, az ismert Petőfi-kutatót.

Kisalföld, 1962. március 23.:

Ugyanebben az évben, a lap májusi számának hírek rovatában már arról olvashatunk, hogy a szobor öntés alatt van, és készítik a parkban a helyét.

Kisalföld, 1962. május 25.:

Júliusban elkészítették az Eötvös parkban felállítandó szobor talapzatát.

Kisalföld, 1962. július 12.:

A napilap az augusztusi utolsó számában, a rövid hírek rovatban tudósított arról, hogy az Eötvös téren augusztus 30-ra virradóra felállították a Petőfi-szobrot.

Kisalföld, 1962. augusztus 31.:

A szobor felavatására szeptember 15-én került sor. Az ünnepségen megjelentek a városi tanács, a pártbizottság és a Hazafias Népfront küldöttei is. Ezenfelül valamennyi helyi iskola képviseltette magát egy-egy osztállyal. A Himnusz elhangzása után Horváth Ferenc, a Hazafias Népfront elnöke emlékezett meg Petőfi Sándor irodalmi munkásságáról, majd a Kazinczy Ferenc Gimnázium énekkara énekelte el a Feltámadott a tenger című kórusművet. Ezután került sor a koszorúzásra. Végül Peczkay Endre, a Kisfaludy Színház művésze elszavalta Petőfi Egy gondolat bánt engemet című költeményét. Minderről a helyi napilap az első oldalon tudósított.

Kisalföld, 1962. szeptember 16.:

Salamon Nándor a Győri Műsorban így írt a szoborról: „A szeszélyes alakú mészkövekből rakott út végén nyúlánk bronzalak lépdel. Karjai, lábai ellentétesen mozdulnak el a test tengelyétől, erőteljes, lendületes mozgást kölcsönözve a szobornak. Kitárt nyakú, alig jelzett zsinóroktól összefogott ing alatt rajzolódik ki izmos törzse. Lábára feszes nadrág, rövid szárú csizma simul. Enyhén nyújtott nyakon elszánt tekintetű fej ül. A csontos arc mélyén magabiztos, jövőbe látó szem formái rajzolódnak ki. Egész mozdulatában, fejtartásában, az ujjak játékában van valami, a várakozás feszültségéből származó keménység. Kevés, műtörténeti szempontból jelentős szobrunk egyike e büszke bronzfigura.”

„…a szobrász a költő megmintázása közben Ferenczy Béni új értelmezésű Petőfi-ábrázolását követte, de továbblépett az egyszerűsítés, a jelképpé nemesítés útján. A mozgás erőteljesebb, magabiztosabb. A kellékek alkalmazásakor beéri a jelzéssel (zsinórok), vagy egyszerűen elhagyja azokat (pl. a kard). A portré a közel három méter magasban is meggyőző erejű, hiteles. Az akadémikus posztamensről lelépő poéta emberközelibb, természetesebb megformálásának vagyunk tanúi, az ifjúság hitét egész lényében, magatartásában hordozó jelképnek befogadói. … A mintázás bizonyos kettősségről árulkodik. A fő tömegek felrakásában, a felület alakításában nagyvonalúan járt el a művész. A fej és a kezek, kifejező ujjak megalkotása részletgazdagabb. Ez egyféle feszültséget teremt az egész művön belül, ugyanakkor fokozza a szoborrészek kifejező erejét.”

Az Eötvös ligetben elhelyezett Petőfi-szobor mellett nap mint nap fiatalok százai haladnak el, melyhez számos diákhagyomány fűződik.

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:
Czigány Jenő: Szobrokkal és domborművekkel gazdagodik Győr. In: Kisalföld, 1962. márc. 23. p. 4.
Győri szobrok. In: Kisalföld, 1962. máj. 25. p. 6.
Hat szobrot készített Győrnek a Képzőművészeti alap – Tejfölt áruló asszony, Petőfi szobor és más érdekességek. In: Kisalföld, 1961. okt. 27. p. 2.
Hatvany Lajos: Így élt Petőfi. Budapest, 1967.
Orbánné Horváth Márta: Emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006. p. 71.
Öt szoborral gazdagodik Győr. In: Kisalföld, 1962. júl. 12. p. 6.
Pernesz Gyula: Petőfi és Győr. Győr, 1972. 35 p.
Petőfi szobor Győrött. In: Kisalföld, 1962. aug. 31. p. 6.
Petőfi-szobrot avattak Győrött. In: Kisalföld, 1962. szept. 16. p. 1.
Salamon Nándor: Szobornézőben (2) – Kiss István: Petőfi, 1963. In: Győri Műsor, 1977. (dec.) p. 21.
Salamon Nándor: a hónap műtárgya: Kiss István: Petőfi. In: Győri műsor, 1983. nov. p. 13.
Szabó Ernő, P.: Elvek és alkotások – Beszélgetés Kiss István szobrászművésszel. In: Kisalföld, 1985. nov. 7. p. 12.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr
- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975