1120

Már cím sem kell – Kendrick Lamar lemezkritika

Kendrick Lamar – untitled unmastered. /Top Dawg/Aftermath

Öt Grammy-díjjal a zsebében a tavalyi év kritikai és közönségszempontból egyaránt legünnepeltebb előadója miért ad ki váratlanul lemezt az egekig magasztalt To Pimp A Butterfly-ról szándékosan lehagyott felvételekből? A zeneipar figyelmének fenntartása? Média-hack? A hip-hopban gyakori az „elveszett darabok” lemezre préselése, mint Nas és a The Lost Tapes, de itt talán másról van szó.

Címet sem ad a felvételeknek, csak megszámozza, hogy aztán azokat a számokat is felcserélje. Borítóra sem szán időt, és az albumkreditek listája is csak hetekkel később publikus. A zajos jam session-t, freestyle-t és hatvanéves konyak inspirálta örömzenét egyaránt felvonultató untitled unmastered azonban, bármilyen céllal jelent is meg, még így is erősebb, mint a kortársak évekig érlelt produkcióinak jelentős része.

„Oh My God, Oh My God!” – kiabálta összegörnyedve Jimmy Fallon, majd a fejét fogta, miután Kendrick előadta a Tonight Show-ban az Untitled 2-őt (ami a lemezre végül Untitled 8-ként került fel), pedig a The Roots otthonaként is működő műsor látott már jó pár csúcsra járatott hip-hop produkciót. Hasonló visszhangot váltott ki korábban a Colbert Reportban, majd az elhíresült Grammy performanszban szereplő Untitled epizód is, és mikor már LeBron James követelte a Twitteren, hogy a névtelen darabok kiadásra kerüljenek, már csak egy hétnek kellett eltelnie, hogy az untitled unmastered landoljon az iTunes-on.

A nyolc track egy kivétellel (Untitled 7) 2014-ben, a To Pimp A Butterfly felvételei során készült. Ugyanaz a jazzből építkező, mély hip-hop jellemzi, súlyos, sokszor ’93-at idéző baszusfutamokkal. A közreműködő zenészek névsora is teljesen ismerős: Terrace Martin, Thundercat, Bilal és Anna Wise alkotják az állandó alkotótársak körét. Egyedül Swizz Beatz és Alicia Keys közös gyermeke, az ötéves Egypt kelt feltűnést a producerek listáján, és generál azonnal bulvárhírt. Lamar pedig egy teljes verzében szólítja meg a hallhatóan remek génekkel megáldott kissrácot (Untitled 7). Természetesen a témák ezúttal is ezer szállal kötődnek a XXI. századi afrikai-amerikai léthez és annak problémáihoz, mint a szociális egyenlőtlenség, a szórakoztatóipar általi kihasználtság, rossz anyagi helyzet, sőt még egy globális figyelmeztetés is elfér a sorok közt az emberiség egészének címezve. Ami miatt a folyamatos komoly mondanivaló nem roppantja össze az egész koncepciót, és végig élvezhetővé teszi az albumot, az Lamar hihetetlen előadásmódja, ami már a To Pimp A Butterfly-t is műfajtól függetlenül a tavalyi év egyik zenei mérföldkövévé tette, a comptoni MC fellépéseit pedig kiemelt eseményekké.

„Work hard” – volt a jelszava a Grammy díjátadóra készülve egy rövid videóban a külvárosi valóság és a globális sztár-státusz kettősségétől gyakran szenvedő előadónak. Arra pedig, hogy ez a kemény munka milyen gyümölcsöt hoz a következő években az egész zenei (nemcsak a hip-hop) világ kíváncsi, és ha már egy cím nélküli, korábban kevésnek ítélt felvételekből álló lemezzel is képes újra visszaadni az albumformátumba vetett hitünket, akkor igazán nincs miért aggódni. Sőt, ahogy Kendrick Lamar mondja: Pimp Pimp Hooray!

A lemez itt hallgatható meg.

Boros Gábor
Forrás: langologitarok.blog.hu

2016.05.11