1452

Rabló, aki hőssé tudott lenni Amerikában


Romantikus hős lehet akár a rablóból is. Ez megesett már Rózsa Sándorral Magyarországon, és ha egy országnak még nincs századokra nyúló történelme, akkor is van esély erre a képtelen helyzetre. Így lehetett valahol az Amerika „hőse” a 150 éve Robert Leroy Parker néven született Butch Cassidy, aki, ha jobban megnézzük, tehetséges fegyveres rabló volt, és emberéletek száradtak a lelkén.

Pedig egy 13 gyermekes mormon családban született, és a mormonoktól elég távol álló dolog a bankrablás. De hát láttunk olyant már, hogy eltévedt bárány, fájától messze esett alma. Meg aztán az is biztos, hogy a 13 gyermek megélhetésére már nem volt elég az utahi Beaver melletti farm. Így a testvérek többségének viszonylag hamar munka után kellett néznie, a kiszakadást Robert esetében állítólag egyik alkalmazottjuk, a bandita előélettel bíró Mike Cassidy is elősegítette, aki az ifjú Robert Leroy Parker példaképe, majd később névadója is lett. A „Butch” pedig egy rövid ideig tartó wyomingi henteskedés hozadéka, de ezekben az években a leendő bandita Wyoming mellett inkább coloradói és montanai farmokon dolgozott béresként. Az első, nevéhez köthető bankrablást 1889. június 4-én, 23 évesen követte el korábbi haverja, Matt Warner és a Mc Carty fivérek társaságában. Egész szép summát, 21 000 dollárt vittek el Coloradóban a San Miguel Völgyi Bankból, Butch pedig egy farmot vett a részén Wyomingban, ahol meglehetősen sikertelen gazdálkodásba kezdett.

Talán ezért is tartják sokan fedővállalkozásnak ezt a Dubois közelében lévő birtokot, innen kerül először lakat alá jellemzően lótolvajlásért, de a börtönből szabadulva 1896. augusztus 13-án már az idahói Montpelier bankját fosztja ki sikeresen új bandájával. Ekkoriban barátkozik össze a Sundance kölyökkel, aki 1867-ban Harry Alonzo Langabaugh néven látta meg a napvilágot, és már 10 évesen elítélték egy felnyergelt ló és egy puska ellopásáért. És elindul az Egyesült Államok történetének legnagyobb sikeres vonat- és bankrablássorozata, ami ellen kezdetben tehetetlenek voltak a helyi hatóságok mellett a vasúttársaságok szolgálatában álló Pinkerton nyomozóiroda emberei is.

A „pinkertonok” végül a banditák által alkalmazott módszereket is igénybe véve szorították meg a bandát, így 1901. február 20-án Buch, a Sundance kölyök és a feleségeként utazó Etta Place felszállt a Buenos Airesbe tartó Herminius gőzös fedélzetére. Hét év dél-amerikai törvényen kívüliség, különféle országokban elkövetett akciók és menekülések után végül Bolíviában, San Vincentében éri utol a két rablót a végzet. 1908. november 3-án, miután 15 ezer pesót és öszvéreket raboltak az Aramayo bányavállalattól, az állatok billogzása lebuktatja őket. És hiába tudják nagyon a „fanningot”, a ravasz folyamatos hátrahúzása közben a „kakas” ütögetésével való kvázi sorozatlövést is (állítólag Langabaugh volt a gyorsabb, jobb lövő kettőjük között), a túlerővel nem tudtak mit kezdeni. A hivatalos vizsgálat szerint több sebből vérezve végül egymással végeztek abban az épületben, ahová beszorították őket.

Nem történt meg hát az 1969-es film hősies végső jelenete, a nagy kitörés fegyverrel a kézben, de ebből is látjuk, hogy mi kell egy legenda életben tartásához, vagy egy-egy hős születéséhez bonyolult világunkban. Ahol akár sztár is lehet egy banditából, és a gyilkos is „szentté” válhat, ha olyan a szerencséje.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2016.04.29