2305

Múlt és jövő – Győr építészeti értékei

Winkler Gábor előadása

Winkler Gábor Ybl-díjas építész, egyetemi tanár előadásával kezdődött az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozata városunkban. A Muzeális gyűjteményben szép számú közönség gyűlt egybe – ifjabbak és az idősebb generáció tagjai egyaránt –, hogy a köztiszteletnek örvendő szakember szavait meghallgassa.

Az előadó egy tanulságos történettel kezdte előadását. Az Amerikai Egyesült Államokban járva városvédőkkel találkozott, akik egy metróállomás védelme okán pereskedtek az építési vállalkozóval. Ügyük a Legfelsőbb Bíróságig jutott, a testület döntésének értelmében alapvető emberi jog történeti környezetben élni. Az USA jogrendje értelmében ez a bírósági határozat törvényerőre emelkedett. Winkler Gábor ennek a gondolatmenetnek a jegyében számba vette mindazon értékeket, amelyek a város múltját reprezentálják, a győri polgárok életét gazdagítják, életminőségüket meghatározzák.

Egy város településszerkezetét nézve az első, ami szembetűnik, hogy mennyire illeszkedik a tájhoz, a földrajzi adottságokhoz. Győr sík területen épült, s csak távolabb tűnnek fel a Sokoró lankái. Meghatározó táji elemünk a víz. A középkorban a szabályozatlan folyók mellett a nádas, mocsaras rész volt, ami befolyásolta a település terjedését. A vizek és a hidak, a folyók által alkotott zöld folyosók a mai napig meghatározzák városunk szerkezetét.

Hogy volt tehát? Miképpen nőtt, fejlődött, pusztult, települt újra, változott a város, ahol élünk? Minden település „emlékszik”, mondta Winkler Gábor. Egymásra épül, rétegződik, egy-egy kor emlékanyaga, megőrizve alapokat, pincéket, sírokat, betemetve kutakat, lezárva alagutakat. Úgy növekszik egy-egy település, mint a fák évgyűrűje.

Arrabona város neve nem a rómaiaktól származik, hanem a keltáktól – tudtuk meg. Létrehoztak egy város, nevet adtak neki, s ezzel megalapozták Győr történetét. Az általuk használt területen vertek tanyát később a rómaiak, s építették meg a castrumot; aminek fala a mai Dr. Kovács Pál utcával párhuzamosan futott. Korukban a Széchenyi tér területén falu volt, bizonyítják ezt a téren és a Lloyd épületében folytatott ásatások. A római korból a későbbi ráépítések miatt sajnos nem maradt fenn épített emlék, csak a Kőtár enged némi bepillantást az itt élők életébe.

A kora középkorra kettős fellegvár alakult ki a mai Káptalandombon: a püspökség épületei és az ispáni vár. A román kor legjelesebb emléke a bazilika északi apszisa. A középkori váralja zegzugos utcaszerkezetét a káptalandombi utcák és az oda vezető közök jelzik még ma is. Winkler Gábor kutatásai során felfigyelt még egy érdekességre, a váralja kiszélesedő utcatorkolatai, „terecskéi” (lásd Nefelejcs utca) a szláv településekre jellemző körteformát eredményeznek – ez lehetett a város központja. A gótika emlékeiből sajnos csak nagyon kevés maradt fenn, egy-egy ülőfülke, kapuzat, gótikus zárterkélyek reneszánsz házakon, ezeket sétáink során ma is megcsodálhatjuk. Előadónk felhívta a figyelmünket egy kalandos módon felfedezett gótikus oszlopfőre, amit bárki megtekinthet a Sarlóközben, az itt található élelmiszerboltban. Őszintén szólva, nekem is el kell mennem oda, mert ez idáig elkerülte a figyelmemet, annak dacára, hogy nemegyszer jártam ott…

A váraljától délre már rendezettebb, szellős kialakítású, négyzetes utcaszerkezettel találkozunk. Professzor úr másoktól eltérően ezt az V. István kiváltságlevelében (1271) foglalt kiváltságok hatására véghezvitt „beruházások”, új építkezések eredményének tartja, nem pedig török kori vívmánynak. A török-kor hozadéka az olasz reneszánsz építmények megszületése városunkban. Közismert, hogy a győri vár teljes körű átépítésére ekkor került sor. Palánksor helyett kővár, fülesbástyák, vizesárok, amiben a Rába vize folyt. Ha ennek a kornak az emlékeit keressük, akkor a Kastély-bástyát és a Sforza-bástyát nézhetjük meg. Szerencsére az építkezésen dolgozó talján mesterek olykor „maszekoltak is”, ezért a belvárosban számtalan nagyon szép toszkán oszlopos belső udvart is megnézhetünk, akár a Király utcában, akár a Nefelejcs-közben vagy a Bástya utcában. Ebben az időben hadi szempontok miatt az egyemeletes épületek voltak jellemzőek a városra. Emeletes házak a későbbi korokban épültek, mint ahogy a városszövet is jóval sűrűbbé vált a békésebb idők beköszöntével. Győrben a jezsuita barokk jelent meg legelőször, hiszen az első barokk épületeket az egyház emeltette. Ennek a stílusnak nagyon szép példája a Szent Ignác templom a Széchenyi téren. A barokk templomépítészet kiemelkedő darabja még városunkban a római katonai fürdő helyén, Witwer Márton tervei alapján épült Karmelita templom. Ovális hajója, pompás belső díszítése, fekete kápolnája s a hozzáépült rendház a napórával igazi turistacsalogató látványosság – szakrális feladatán túl. Ezek az évszázadok természetszerűleg a Bazilikán is nyomot hagytak, amely a 17-19. században szinte teljes metamorfózison ment át. Ha arra járnak, az építészettörténet minden stílusirányzatának egy-egy jellegzetességét felfedezhetik architektúráján.

Az egész város arculatát meghatározó városfejlődés azonban a historizmus korában ment végbe. Az evangélikus öregtemplom és a régi színház mellett polgárházak sokasága épült ekkor a Belvárosban. A gyorsan fejlődő Nádorváros képéhez pedig ugyanúgy hozzátartozott a neoreneszánsz stílusú épületegyüttes, a Frigyes-laktanya, mint ma, felújítását követően. Ezek után felmerülhet bennünk a kérdés: barokk, vagy neobarokk város-e Győr? Bármelyik is, egységes, szép házsorok között sétálhatunk végig a városközpontban, nem véletlen, hogy ma Győr a nyolcadik legkedveltebb turisztikai célpont az országban.

A győriek szeretik városukat, különösen büszkék a patinás Belvárosra. Most már csak a későbbi korok építményeit kellene megkedvelniük; úgy, mint a szecesszió korában épült házakat, például a „tulipános” iskolát – ezt nem lesz nehéz. A modern építészetet megszeretni már nehezebb dió – de ez is Győr. Szerethető az 1929-ben felszentelt gyárvárosi Jézus Szíve templom és az új evangélikus templom is Nádorvárosban. Sajnos a nagy nevű építész, Lakatos Kálmán tervei alapján épült színház vagy az IBUSZ épülete már a múlté, ugyanúgy, mint a tisztasági fürdő épülete, amelynek a helyén a Kereskedelmi és Iparkamara épülete áll.

Csak most kezdünk felfigyelni a közelmúlt épített örökségére, a szintén megőrzendő, korjelző szocreál épületekre. Ezek közül említést érdemel a vasútállomás monumentális tömbje, a svéd inspiráció alapján épült Ipartanoda (Lukács Sándor Középiskola), az Ifiház, vagy az ellentmondásos megítélésű Győri Nemzeti Színház épülete. Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból az 1981-ben átadott könyvtárépületet sem, amely több, mint harminc évig szolgálta a város lakosságát; közel két éve pedig már a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár Központi Könyvtáraként működik. Még meg sem szoktuk a modern stílust, máris itt a posztmodern.

Változik szűkebb pátriánk, fejlődik. Újabb rétegek rakódnak a kelták valaha volt városára. A mi dolgunk, hogy megőrizzük azt, amit eleink ránk hagytak, hogy élhető helyet hagyjunk magunk után. Mielőtt bontani kezdenénk bármit is, csendüljön fel fülünkben a MÁV szerelvényein hallott figyelmeztetés: „Vigyázzunk értékeinkre!”

Berente Erika
Fotók: Tolnai Gáborné

2014.10.15