1251

Még mindig szeretem a metált

Honeybeast-interjú Tarján Zsófiával

Kicsit több, mint két év telt már el azóta, hogy a Legnagyobb hőssel a Honeybeast országos ismertségre tett szert. A zenekar azóta kiadott két nagylemezt, felépített egy stabil rajongótábort, és igyekszik a figyelem középpontjában maradni. Március 13-án adtak koncertet a Barba Negrában, mi pedig még előtte beszélgettünk egyet Tarján Zsófia énekesnővel.

Ha három szóval kellene jellemezned a zenekart, melyik három lenne az?

Édes, sós, keserű / Duna, Tisza, irónia / A magyar Ugaron / Maradok, Egyedül, Hős. Melyik tetszik?

Mi a véleményed a 2016-os magyar zenei színtérről? Milyenek a lehetőségek egy hozzátok hasonló zenekar számára?

A mi példánk is mutatja, hogy a közönség nyitott az új hangok befogadására. A régi „nagy öregek” mellett egyre több a fiatal zenekar, rengeteg a tehetség, nagyon színes lett a paletta, szinte évente születnek új zenei irányzatok, produkciók. De amilyen gyorsan az ismertség fókuszába lehet kerülni, olyan gyorsan el is lehet tűnni. Szerintem tudatosan és sokat kell dolgozni, ha valaki sokáig benne akar maradni a zenei életben. Ami a lehetőségeket illeti: a hagyományos megoldások mellett egyre bővülnek az internetes csatornák, és ezeknek minden formáját érdemes kihasználni. Ugyanakkor ma is az élő koncertek a legfontosabb alkalmak a közönséggel való találkozásra, és arra, hogy megmutassa egy produkció, mennyit ér valójában. Lehet egy előadónak sok százezer követője a Facebookon, sokmilliós nézettsége a YouTube-on, az igazság a koncerteken derül ki. Persze el is kell csalogatni az embereket a bulikra, és ebben nagy segítség az internet. Viszont az internettel a választék is bővült.

Milyen a tipikus Honeybeast-rajongó?

Ezt így nagyon nehéz meghatározni. Széles a skála, és nem kifejezetten életkortól vagy társadalmi helyzettől függ. Van, akit a zene fog meg, van, akit a szövegek, van, akit mindkettő. De szerintem olyan embereket érdekelhet inkább a zenekar, akik a dalokban felvázolt szituációk közül egyet-kettőt már megéltek.

 

Tavaly jelent meg új lemezetek Bódottá címen, hogyan írnád le?

A finoman odamondós szövegek, a gazdag harmóniavilág meg a közönséggel együtt énekelhető refrének megmaradtak, főleg a hangszerelés területén vannak újítások az előző lemezhez képest. Még több elektronikát csempésztünk a zenébe, és sok dalunkban használunk rézfúvósokat. Úgy érezzük, hogy ez az eddigi legegységesebb és legjobb anyagunk, és a legközelebb áll ahhoz a hangzáshoz, zenei világhoz, amit elképzeltünk.

A Barba Negra-s koncerteteken a festményeidből készült animációs vetítést láthat majd a közönség. Mivel foglalkoznak ezek a festmények?

A Bódottá című albumunk minden egyes dalához készült egy festmény, melyekben a dalok témájára reflektálok vizuálisan. Az elkészült képek láthatóak a lemezborítóhoz mellékelt kis füzetben, és felhasználjuk őket a koncerteken is mint vizuális elemet. Fontos volt, hogy a festmények borítóképként is megállják a helyüket. Minden dalcímhez különböző stílusú feliratot terveztem, azok is rákerültek a kész, nyomtatott verzióra. A képek minimalisták, néhány vonallal, színnel illusztrálom csak a dalokat. Ez a megoldás remekül illik a lemezborító és a netes felhasználás méreteihez, a koncertek grandiózusabb vizuális hátteréhez és persze magához a tartalomhoz is.

Más művészeti ágban is tevékenykedsz még?

Alapvetően vizuális művészetekben és a zenében érzem magam otthon. Énekelek, zongorázom, dalt írok, festek, szeretek fotózni, érdekel a filmezés, és a fellépőruháimat is én álmodom meg.

 

Egy deathmetal-zenekarban kezdted a pályafutásodat. Azóta is szereted a metálzenét?

Igen. Néha furcsán néznek rám emiatt, de nem érdekel.

Ha meg kéne nevezned néhány zenekart, amelyek nagy hatással voltak rád fiatalkorodban, melyek lennének azok?

Rengeteg van és rengetegféle. Otthon általában dzsesszt, blues-t és rockot hallgattunk, például Queen-t és Aerosmith-t, de nem állt távol tőlünk a klasszikus zene és Michael Jackson sem. Elég szerteágazó ízlésem lett, mire elkezdtem koncertekre járni. Főleg metál koncertekre mentem el az akkori zenekarom, a Cenobite tagjaival, hatással volt ránk a Bolt Thrower, az Obituary, a Carcass és a Napalm Death. Az itthoni zenekarok közül szerettem a Junkies koncertjeire járni a barátaimmal. Sokszor voltam még Nine Inch Nails-koncerten is, a mai napig nagy hatással van rám ez a projekt a hangzása és vizuális eszközei miatt.

Mennyire járta át az a törekvés a karrieredet, hogy kitörj édesanyád árnyékából?

Régebben frusztrált ez az egész, ma inkább feladatként tekintek erre a szituációra. Mindig ott motoszkált bennem a vágy, hogy elsősorban ne Hernádi Judit lányaként ismerjenek, hanem azért, amit önállóan elértem.

Mit gondolsz, a Dal nélkül is a Legnagyobb hős lenne a legnépszerűbb dalotok? Ha nem, akkor melyik lenne az?

Ez tök jó kérdés. Ha nem szerepeltünk volna a Dalban, szerintem nem a Hős lenne a legnépszerűbb számunk, hanem talán a Maradok vagy az Egyedül. De nem az általunk legjobbnak érzett dalaink a legnépszerűbbek, úgyhogy igazából fogalmam sincs.

 

Számodra ki a legnagyobb hős a világon?

Sok hősöm van. Mindenkit annak tartok, akitől tanulhatok egy kicsit, de azokat is, akik megnevettetnek.

Melyik az a színpad, ahol a legszívesebben játszanátok, de még nem volt rá lehetőségetek?

Igazából nem az a fontos, hogy milyen színpad, hanem hogy hányan vannak előtte – és hányszor. Természetesen van egy pár tétel a bakancslistánkon, de nem vagyunk elégedetlenek. Jó megélni azt, hogy egyre jobb és jobb helyeken játszhatunk.

Mire számíthatunk a zenekartól 2016-ban?

A március 13-i, Barba Negrás koncertünk elég fontos esemény lesz, erre gőzerővel készülünk. Szépen alakul a tavaszi-nyári naptárunk is, és őszre készülünk egy meglepetéssel, arról nemsokára bővebben is beszámolunk.

És később? Mit gondolsz, meddig érhettek el?

Szerintem ezt nem lehet megjósolni, de amíg van erő és motiváció, amíg születnek jó dalok, amíg támogat az egyre gyarapodó közönségünk, addig biztosan folytatjuk. Nem rétegzenekar vagyunk és nem egy divathullám emelt fel minket. Csak önmagunk korlátai szabhatnak határt. Ezt a határt viszont még nem értük el.

 

Magyar Ádám
Forrás: langologitarok.blog.hu

2016.03.31