1824

270 éve született Francisco José de Goya y Lucientes spanyol festő és grafikus


Francisco José de y Lucientes Goya 1746. március 30-án született Fuendetodosban, egy kis aragóniai faluban. Édesapja aranyozómester volt. 1749-ben családja házat vett Zaragozában, és néhány évvel később odaköltöztek. Goya az Escuelas Pias iskolába járt, ahol szoros barátságot kötött Martin Zapaterrel, akivel éveken át levelezett.

1759-ben Zaragozában kezdte meg tanulmányait, majd 1763-ban és 1766-ban jelentkezett a Spanyol Királyi Akadémiára, de mindkétszer elutasították. 1769-től három évig Itáliában tett utazásokat, 1771-ben Rómába utazott, ahol a Parma városa által rendezett festészeti versenyen második díjat nyert. Még ugyanebben az évben visszatért Zaragozába, és Tiepolo stílusában freskókat készített.

Későbbi sógora, F. Bayeu y Subias aragóniai festő tanítványa lett: itt ragadta el az alkotás varázsa, és itt érzett rá a színek művészetére. 1774-ben feleségül vette Bayeu nővérét, Josefát. A madridi Királyi Szövőműhelyben kapott állást, ahol 5 év alatt kb. 42 mintát tervezett: faliszőnyegei a királyi kastélyokban kaptak helyet. Bejáratos lett a királyi udvarba is, oltárképet festett a Szent Ferenc templom részére, és a Krisztus a kereszten című képe révén a San Fernando-i Királyi Szépművészeti Akadémia tagjává választották.

Klasszikus képei mellett műveiben egyre nagyobb teret kapott félelmetesen gazdag képzelőereje, alkotásait az impresszionizmus és az expresszionizmus előfutáraiként tartjuk számon. 1786-ban a gobelingyár, 1789-ben pedig a királyi udvar festője lett. Az 1780-as évek végén készült legfontosabb egyházi munkája a madridi San Antonio de la Florida templom kupolafreskóinak együttese. A kupolán egy korlát mögött ábrázolja Szent Antal csodatételét, a meggyilkolt ember feltámasztását és a tarka nézősereget.

Udvari festőként főleg portrékat készített. 1792-ben – feltehetően a festékekben lévő ólomtól – szinte teljesen megsüketült, betegsége miatt egyre inkább magába fordult, és kerülte a külvilággal való kapcsolatot. A változás képein is megmutatkozott, egyre sötétebb hangulatú műveket festett. Az ebben az évben készült Bermudezné képmása a színhasználat új értelmezésével tűnt ki. Szatirikusan leleplező képmásokat festett a királyi család tagjairól, mindenekelőtt Mária Lujza spanyol királynéról. Királyi festőként festette meg talán leghíresebb képét, A meztelen Mayát is (a képen lent). A prűd és konzervatív Spanyolországban szokatlan témájú alkotás nagy felháborodást keltett, még az inkvizíció is Goya nyomába eredt, aki nem tett eleget a Maya felöltöztetésére vonatkozó követeléseknek: amikor a spanyol társaság felháborodva követelte, hogy öltöztesse fel, elutasította, és inkább egy új képet festett róla A felöltözött Maya címmel.

Az 1808-as spanyol függetlenségi háborúval művészetének új szakasza kezdődött. A Harc a mamelukok ellen című képét 1814-ben festette, annak a dicsőséges napnak az emlékére, melyen Madrid népe Puerta del Solnál megtámadta a franciák szolgálatában álló zsoldos mameluk lovascsapatot. A Madrid védőinek kivégzése című festménye (szintén 1814) az erőszak ábrázolásának egyik legmegrendítőbb képe: a fény ugyanabba az irányba halad, ahová a puskák is céloznak, az elkerülhetetlen halál borzalmát fokozza.

Megdöbbentő erejű fantáziájáról tanúskodik a Kolosszus címet viselő, 1810-ben készült festménye, amely Napóleon Európa felett gyakorolt uralmát tükrözi. 1814-ben elvonult a világ elől Madrid közelében vett házába: az épület spanyol elnevezése Quinta del Sordo, vagyis A süket háza volt, ami azonban nem Goyára, hanem az előző tulajdonosra utalt. Ennek a háznak a falára festette meg az ún. „fekete festményeket”, szám szerint tizennégyet. A sötét színvilágú freskók önnön meghasonlását és népe sorsát ábrázolták. A képeket később leválasztották a falról, és áttették vászonra, 1881-ben a Prado tulajdonába kerültek.

A Bikaviadal sorozat 32 lapja a spanyol közönség kedvére készült. Kései „fekete festményei” (Boszorkányszombat, Fantasztikus látomás, Zarándoklat) egyaránt utalnak testi és lelki állapotára. 1821 körül fejezte be a 82 lapból álló A háború borzalmai című rézkarcsorozatát.

Egyre kevésbé találta a helyét hazájában, 1824-ben a franciaországi Bordeaux-ba költözött, röviddel halála előtt a királyi festő címről is lemondott. 1828. április 16-án halt meg Bordeaux-ban.

Francisco Goyát sokáig nem ismerték hazáján kívül, az európai nagyközönség csak a XIX. század vége felé fedezte fel, amikor Velázquez születésének 300. évfordulója alkalmából az ő műveit is újrarendezve állították ki a Pradóban. Képei Londonban, Berlinben, Bécsben óriási sikert arattak, s ekkor indult meg a hatalmas Goya-irodalom virágzása is. 2006-ban Milos Forman forgatott filmet róla Goya kísértetei címmel Javier Bardem főszereplésével, de további mozik is készültek az életéről. Regényes életrajzát Lion Feuchtwanger írta meg.

Goya saját művészetéről azt mondta, hogy három tanítója volt: a természet, Velázquez és Rembrandt.

Nagy Mária

Források: wikipédia.hu, mtva.hu, http://mult-kor.hu/cikk.php?id=13097, Magyar Nagylexikon 8. köt: Ff-Gyep. Budapest : Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

2016.03.30