1537

Művészet, szépség és eleven tradíció – egy hónap Balin

Interjú Csurák Erzsébettel

Bali sziget Indonéziában. A Kis-Szunda-szigetek legnyugatibb tagja, Jávától keletre, Lomboktól nyugatra fekszik, Indonézia 33 tartományának egyike. A sziget az ország legnépszerűbb idegenforgalmi célpontja, híres a magas fokon űzött művészetekről, beleértve a táncot, szobrászatot, festészetet, bőr-, és fémművességet, valamint a zenét. Csurák Erzsébet győri selyemművész egy hónapot töltött ezen a csodás helyen. Az útjáról, élményeiről és a született inspirációkról beszélgettünk.

Hogyan született az ötlet, hogy elutazz erre a távoli szigetre?

Egy-két éve már megfogalmazódott bennem, dédelgettem ezt a misztikus vágyat: elutazni Balira. Mert ez egy különleges hely, és ráadásul a batikolás bölcsője. Egy selyemfestőnek nagyon fontos az az ősi tradíció, amivel a balinézek rendelkeznek. Szerettem volna élőben látni, ahogy ezek az archaikus kultúrát ápoló emberek alkotnak. Szerettem volna ott állni mellettük, és csak figyelni.

Eleinte nem gondoltam, hogy ennek a vágynak van realitása. Aztán mégis megerősödött bennem a dolog. Főleg amikor volt egy féléves kiesésem, mert eltörött a lábam. Akkor volt lehetőségem elgondolkodni, hogy mit fogok csinálni, ha újra tudok majd járni… És elhatároztam, hogy megvalósítom, ami addig csak egy álom volt. Bennem volt a kalandvágy is. Próbára akartam tenni magam, hogy egy idegen kultúrában, egy idegen országban, hogy tudok helytállni. Nem turistaként, hanem egyéni utazóként.

Akkor ez nem egy szervezett út volt?

Semmilyen utazási irodát nem vettem igénybe. Vagyis senki nem állított össze helyettem egy tervet. Mást szerettem volna, közelebb kerülni e távoli civilizációhoz és a lakóihoz, ismerkedni a tradicionális batik festészettel. Felkutattam minden lehetséges kapcsolatot, akiktől segítséget kaphattam, ahhoz, hogy az elképzeléseimet meg tudjam valósítani. Az egyik legfontosabb kapocs Szarka Fedor Guido, győri képzőművész volt, akitől nagyon sok biztatást kaptam. És egy Balin élő magyar pszichológusnő kontaktját. Azt tudtam, hogy Ubudra fogok menni, mert ő ott lakik, és ráadásul az a helyi kultúra és művészet fellegvára.

Milyen céllal indultál útnak?

Úgy éreztem, hogy ez egy inspirációs közeg lesz, ahonnan új értékeket meríthetek a munkámhoz. Felkészülésként a szakirodalmat olvastam. Közben úgy alakult, hogy a lányom is elutazott a férjével Balira. Tőlük is kaptam személyes impulzusokat, bár ők csak pár napot töltöttek Ubudban. Úgyhogy cseppenként gyűjtöttem össze az információkat. Amennyire lehet, előkészítettem a dolgokat, és aztán elindultam. Volt valamennyi kockázat, de ennyit vállalni kell egy ilyen úthoz. És bízni kell magadban és a kapott ígéretekben. Négy napra volt lefoglalt szállásom. Mivel egy hónapos tartózkodást terveztem, úgy gondoltam, hogy majd ha ott leszek, körülnézek. Ilyen hosszú távon nagyon nem mindegy, hol laksz. Egyébként az egész utazásomon áldás volt, mert minden a lehető legjobban alakult. Annyi azért történt, hogy a telefonom tönkrement, és a laptopomat nem lehetett konfigurálni. Persze ez problémát jelentett, de valahogy megoldottam, és mindenért kárpótolt a rendkívüli hely. Bali káprázatos, már amikor a repülőről leszállsz, érzed, hogy mennyire más az energiaszint. Megemeli az embert az a közeg. Egy érdekes tapasztalat, hogy hosszú álmaim voltak, és mindegyikre emlékeztem. Beszélgettünk is róluk a magyar pszichológusnővel, és azt mondta, hogy most dolgozok fel régi életeseményeket, gyógyulok. Ubud egyébként nemcsak a művészetek, hanem a spiritualitás központja is, több jógacentrum van itt, gyönyörű, organikus helyeken. Az a szállás, ahol végül a leghosszabb ideig laktam, egy művészeti galéria mellett volt, a házigazdáim nagyon kedves emberek voltak, szinte családtagként kezeltek.

Mi a benyomásod a balinézekről?

Nagyon közvetlenek és nyitottak. Első nap kimentem a szállodából az utcára, és tíz perc elteltével már egy család nappalijában teáztam. A balinéz nem individualista kultúra. Nem az én áll a középpontban. A vallási tradíciók nagyon erősek. Sajátos a hitviláguk, a hinduizmus keveredik az ősi balinéz mitológiával és a buddhizmussal. A hitéletnek megfelelően naponta legalább háromszor áldoznak a különböző szentélyekben. Rengeteg istenük van, a látható és láthatatlan világban mindennek istene van, léteznek jó és rossz erők. A legfontosabb számukra az egymást kiegészítő ellentétek egyensúlya.

Bali olyan szempontból kétarcú, hogy gyönyörű helyekkel büszkélkedhet és páratlanul kifinomult ízlésű emberek lakják, ugyanakkor az egyszerűség és igénytelenség is jelen van. Sok a szegény, de mégis sok mosolygó arcot látsz. A rizsföldeken keményen dolgoznak a helyiek. Sajnos vannak olyan partszakaszok és falvak, ahol rengeteg a szemét. Nagyon sok a kóbor kutya a szigeten, de nem kell tőlük félni, mert nagyon barátságosak. Összességében: a szigetet járva hihetetlenül értékes tradíciókra és művészeti különlegességekre lelhet az utazó.

Mi a legfontosabb élményed?

A legmeghatározóbb esemény számomra az ősök ünnepe volt, amin különleges lehetőségként a vendéglátóim meghívására vehettem részt. Ez minden család életében az egyik legkiemelkedőbb és legbensőségesebb vallási ceremónia. Az áldozatuk tisztasága, őszintesége magával ragadott, ahogyan köszönetet mondtak az őseiknek, ahogyan beszélgettek velük. A reinkarnációs tanítás szerint az ősök visszaszületnek, mindenki tudja, hogy kinek az inkarnációja. A hit számukra az élet természetes része, áthatja a mindennapokat. Nincsenek kétségeik az istenek létezésével kapcsolatban. Az ünnepeik nem merevek, feszesek, inkább családiasak és oldottak. Náluk ez is annyira emberi.

Milyen művészeti élményeket szereztél?

Az egyik legfontosabb élmény a sok kiállítás közül, ahová eljutottam, az Ubudtól nem messze található maszk és baba múzeum, ami a világon az egyik leghíresebb. Jávától, Mexikón át afrikai, japán és kínai alkotások is láthatóak ezen a fantasztikus helyen. Wayang- és marionettbábok, óriási maszkok, háromméteres figurák és legongok. Hatalmas, és hihetetlenül érdekes anyag, és ez egy magángyűjtemény. Szép, gondozott park van körülötte, csodásan harmonikus az egész komplexum, és nem szednek belépőt. Hát így is meg lehet közelíteni a kulturális értékeket. Óriási hatást gyakorolt rám.

Milyen tervek érlelődtek meg benned az utazás hatására?

Magammal szemben nem állítottam nagy elvárásokat az út előtt, de mindenképpen úgy gondolom, hogy születni fog belőle valami. Mert a Balin töltött egy hónap nagyon sokat adott, naplót is írtam a benyomásaimról, amiket most lassan szűrök át magamon. Érzem, hogy fogok csinálni egy sorozatot selyemre.

Visszagondolva Balira, arra gondolok, hogy milyen nehéz szívvel jöttem el. Hálás vagyok magamnak, hogy meg mertem tenni ezt az utat. Egy fontos állomás volt az életemben. Ami biztos, hogy vissza fogok oda térni…

Szabados Éva
Fotók: Csurák Erzsébet


2016.01.28