1806-ban elbocsátották, mert a franciák varsói bevonulásakor megtagadta a hűségesküt. A következő évben karmesternek és komponistának szegődött el Bambergbe, 1813-tól pedig Drezdában, majd Lipcsében volt zeneigazgató. Egészen harminchét éves koráig inkább zeneszerzőnek hitte magát, mint írónak – az Amadeus nevet Mozart iránti rajongása miatt vette föl. Friedrich de la Motte Fouqué szövegére komponált Undine című operájával, zenekritikai írásaival a zenetörténetben is helyet vívott ki magának. Univerzális tehetség volt, kitűnő karikatúrákat rajzolt, színházi rendezőként működött, és tündökölt humorával, ötleteivel, játékosságával a társasági életben is. Zenei munkássága a romantika előfutárának tekinthető.

1814-ben visszatért eredeti foglalkozásához, és Berlinben az igazságügy-minisztériumban vállalt állást. E munkájánál fogva Hoffmann, ha akarta, ha nem, szorosan a valóság közelében maradt, és kibontakozó irodalmi munkásságának különös teremtményei, a groteszk karikatúrák és mesebeli lények valójában ebből a valóságból sarjadtak. Fantáziadarabok Callot modorában címen kiadott novelláival, meséivel és zenei elmélkedéseivel mutatkozott be 1813-15-ben Jacques Callot 17. századi francia rézkarcoló hatására, melyek közül legismertebb írása Az arany virágcserép. A romantikus kisregény főhőse Anselmus, az ábrándos lelkű, kétbalkezes drezdai diák, aki egy napon az Elba-parton csodás jelenést lát: zöld-arany kígyókisasszonyok incselkednek vele egy bodzafa lombjából. Anselmust megbabonázza az ismeretlen világ érintése, ellenállhatatlan szerelem ébred benne Serpentina, az egyik kígyókisasszony iránt.

Az újabb novellák egyike volt a nevezetes A homokember, amelynek hőse, Nathanael hasonló polgári jövő elé néző diák, mint Anselmus. Őt is végzetes szerelem téríti el. A Scuderi kisasszonyt a modern bűnügyi regény ősének tekintik: a XIV. Lajos korabeli Párizsban játszódó történet egy titokzatos gyilkosságsorozatról szól, amelynek tetteseként egy ékszerész lepleződik le, aki nem tudott megválni ötvösremekeitől.

A Csajkovszkij-balettként is ismerős Diótörő és Egérkirály, a Bolhakirály vagy a Brambilla hercegnő romantikus mű-mesék – utóbbit Baudelaire a magas esztétika katekizmusának nevezte, amely mint valami „capriccio” (Hoffmann hívta így tárgyához illően novellája műfaját), a zene, a költészet és a romantikus humor allegorikus képeinek színes kavalkádját vonultatja fel egy álomszerű római karnevál keretében.

A Murr kandúr életszemléletével (1820) nagyjából egyidőben, utolsó berlini éveiben Hoffmann olyan elbeszéléseket is írt, amelyek már a romantika biedermeier szakaszát képviselik. Az unokabátyám sarokablaka című elbeszélés például egy berlini piactér sarokházának emeleti ablakából végzett megfigyelések színes gyűjteménye.

A német romantikusok közül Hoffmann-nak volt a legnagyobb világirodalmi hatása. Felfedezhetők a nyomai Edgar Allan Poe-nál, Gogolnál, Balzacnál, Baudelaire-nél, Dosztojevszkijnél, Oscar Wilde-nál, Kafkánál. Schumann a Kreislerianában Hoffmann világát zenésítette meg, Offenbach az ő elbeszéléseinek motívumaiból írta a Hoffmann meséi című operáját. A német expresszionizmus képző- és filmművészetének egyaránt ihletője volt. Hatása a szürrealizmuson és Ingmar Bergman korai filmjein át napjainkig él.

Hátgerincsorvadásban halt meg 1822. június 25-én, munkássága okán joggal tarthatjuk az alsóbbrendű romantika rémregényei és a bűnügyi regény atyjának.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia.hu, Világirodalmi lexikon 4. köt: Grog-Ilv. Budapest : Akadémai Kiadó, 1975.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.