Georg Anton Benda (1722-1795) cseh zeneszerző nevéhez fűződik a Rómeó és Júlia első, a zenés színpad számára elkészített változata: 1776 szeptemberében mutatták be három felvonásos Singspieljét, Romeo und Julie címmel. A szövegét Christian Felix Weiße műfordításának felhasználásával Friedrich Wilhelm Gotter írta. A mű érdekessége, hogy az eredeti tragédiával és a későbbi feldolgozásokkal szemben a történet boldog véget ér.

Ősbemutatója 1776. szeptember 25-én volt Gotha-ban. Ludwig van Beethoven (1770-1827) egy régi barátjának, Karl Ferdinand Amendának ajánlotta első, F-dúr vonósnégyesét. Kevésbé ismert tény, amely Amenda állításán alapul, hogy Beethoven eme vonósnégyesének második tétele a Rómeó és Júlia kriptabeli jelenetének mély fájdalmát ábrázolja megrendítően.

Természetesen összeállításomban nem ismertetem az összes olyan zeneművet, amely Shakespeare Rómeó és Júlia című darabja alapján készült. Válogatásomban igyekeztem azokat a legjelentősebb műveket összegyűjteni és bemutatni, amelyek keletkezésük óta mind a mai napig szerepelnek valamely színház, zenekar vagy épp operaház repertoárján.

1830. Vincenzo Bellini: I Capuleti ed i Montecchi

Vincenzo Bellini (1801-1835) a velencei Teatro La Fenice felkérésére komponálta az I Capuleti ed i Montecchi című operáját. Az ősbemutatóra a karneváli szezonban, 1830. március 11-én került sor a híres velencei operaházban, a Teatro La Fenice-ben.

A La Feniceben Bellini A kalóz című operájának bemutatójára készültek, ezért meghívták a zeneszerzőt, hogy vegyen részt sikeroperájának betanításában. Bellini 1829 decemberében érkezett Velencébe. A teátrum vezetői, hirtelen ötlettől vezérelve, Bellinit kérték fel egy új opera komponálására, mivel arról a másik zeneszerzőről, akinek az operáját a vezetőség az aktuális karneváli szezonban be akarta mutatni, semmi információjuk nem volt.

Azonban Bellininek sok ideje nem maradt, 1830 januárjának elején írta alá szerződését, amelyben vállalta, hogy hat hét alatt elkészíti új zenedrámáját, az I Capuleti ed i Montecchit. Ez az egyetlen olyan mű írásomban, amely nem Shakespeare eredeti színművén alapul. A közvetlen forrása Luigi Scevola Giulietta e Romeo című színdarabja, amelyet 1818-ban mutattak be Milánóban. Azonban valószínűleg ennek a műnek is, ahogy Shakespeare drámájának is, az eredeti forrása Matteo Bandello 1554-ben elkészült novellagyűjteményében szereplő azonos című műve.

Hogyan is sikerülhetett ilyen rövid idő alatt egy komplett zenedráma megírása? Bellini felhasználta egyrészt Felice Romani más zeneszerzőnek írt teljesen kész librettóját, másrészt saját, kevésbé sikeres Zaira című operájának egyes részleteit, ugyanis hitt abban, hogy azok a dallamok, melyeket korábban komponált, méltóak arra, hogy tovább létezzenek. Harmadrészt A kalóz próbái alatt megismerhette Bellini a velencei társulat kiválóságainak hangi adottságait, így az ő képességeiknek megfelelően alakíthatta a szerepeket. A mezzoszoprán Giuditta Grisi például A kalóz nehéz női főszerepében brillírozott, ezért részben a „kor szokásainak megfelelően”, részben Grisi adottságai miatt komponálta Bellini Rómeó szerepét mezzoszoprán hangra, ráadásul Giuditta Grisi közismert volt arról, hogy a nadrágszerepekben is kiválóan teljesít.

Rómeó szerepe extrovertált hősi szerep, amely a romantika olasz operái közül egyedülálló, sőt egyben az utolsó nagy, nők számára komponált nadrágszerep is. További érdekesség, hogy az ősbemutatón Júliát Giuditta Grisi testvére, Giulia Grisi énekelte. Az I Capuleti ed i Montecchi Velencében óriási sikert aratott, ezt követően Itálián kívül is számtalan alkalommal színre vitték. Magyarországon először 1836-ban Kolozsvárott játszották, majd egy évvel később már Pesten is bemutatták, mind a két alkalommal magyar nyelven adták elő ezt a remekművet.
 

1839. Hector Berlioz: Roméo et Juliette

Hector Berlioz (1803-1869) Op. 17-es Rómeó és Júlia című nagyzenekarra, énekkarra és szólóénekre komponált drámai szimfóniáját 1839. november 24-én játszották először Párizsban. Az ősbemutatón maga a zeneszerző vezényelte harmadik szimfóniáját. A szövegkönyvet Shakespeare tragédiája alapján Emile Deschamps írta. Talán furcsa, hogy Berlioz nem operát, hanem szimfóniát írt a témára, de miután Benvenuto Cellini című operája megbukott, nem volt kedve és bátorsága újra operát komponálni.

A párizsi közönség ugyanis nem érdeklődött színpadi művei iránt, ezért még a zeneszerzésnek is hátat akart fordítani. Paganini, a híres hegedűvirtuóz azonban nagyra tartotta Berlioz tehetségét, ezért 20 ezer frankkal támogatta a kétségbeesett komponistát. Berlioz Párizsban látta egy angol társulat előadásában a Rómeó és Júliát, amelynek hatására 1839 januárjában állt neki a komponálásnak, ám az opera helyett a „legalkalmasabb kifejezési formát a drámai szimfóniában találta meg”, miután régóta dédelgetett álma volt, hogy nagy kórus-szimfóniát ír három szólistával, kettős kórussal és számos szimfonikus tétellel.

1839 szeptemberében el is készült a mű, és még ugyanennek az évnek novemberében fel is csendült az egész szimfónia. Az ősbemutatón a híres német zeneszerző, Richard Wagner is részt vett. Berlioz kihangsúlyozta, hogy a Roméo et Juliette nem hangversenyopera és nem kantáta. A szimfónia műfajának megfelelően Berlioz drámai szimfóniája is négy tételből áll, amelyeket zenekari bevezető és vokális prológus vezet be. A zeneszerző művében felhasználta mind az opera, mind az oratórium, mind a szimfónia kifejezési eszközeit. A zenekar „a dráma megjelenítéséért és az érzelmek tolmácsolásáért” felelős, összességében gazdag és kiforrott zene Berlioz alkotása.
 

1867. Charles Gounod: Roméo et Juliette

Charles Gounod (1818-1893) Roméo et Juliette című ötfelvonásos operáját 1867-ben mutatták be a párizsi Théátre Lyrique-ben. A szövegkönyvet Jules Barbier és Michel Carré írta. Gounod 1873-ban és 1888-ban is átdolgozta operáját.

A szövegkönyvírók, akik összeszokott párost alkottak, a Shakespeare darab adaptációja során igazolták tehetségüket, ugyanis valamennyi Rómeó és Júlia tragédia alapján készült opera közül Gounod zenedrámája követi legjobban Shakespeare eredeti tragédiáját. A librettisták megtartották a jelenetek sorrendjét, és az eredeti mű számos elemét felhasználták a szövegkönyvhöz.

Gounod operájának zenéjét gyönyörű szerelmi dallamok jellemzik, összesen négy szerelmi kettőst komponált, amelyek cselekményt előrevivő funkcióval bírnak. Az első a kibontakozó szerelemről szól, igazi mesterfogás, a második az első folytatása kvázi, a harmadik kettős a nászéjszakán hangzik el. Az operát lezáró duett pedig Rómeó és Júlia haldoklása és búcsúja egymástól. A kritikusok ezen kettősök miatt is a zeneszerzőt a szerelem művészének nevezték el.

Az átdolgozások során kerültek be a végső változatba a prológust előadó kórusrészlet, Júlia első felvonásbeli áriája, amely egy későbbi Júliát éneklő énekesnő képességeinek megfelelően készült. Ez az ária napjainkban is a koloratúrszopránok egyik kedvenc koncertszámának számít. Faust című operája mellett a Rómeó és Júliát játsszák legtöbbet a világ operaházaiban.
 

1870. Pjotr Iljics Csajkovszkij: Rómeó és Júlia nyitányfantázia

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) Milij Balakirev zeneszerző ösztönzésére komponálta Rómeó és Júlia című nyitányfantáziáját, amelyet Balakirevnek ajánlott. Az első verzió 1869-ben készült el, amelyet 1880-tól kezdődően még háromszor átdolgozott. A komponálás során Csajkovszkij nem követte pontosan az eredeti dráma cselekményét, annak csupán „költői lényegét” ragadta meg. „A bevezetés a tragédia sötét hátterét vázolja. Majd Rómeó szerelme bontakozik ki, fájdalmasan és reménytelenül. A zene drámai alapgondolata – a két ellenséges indulatú család kíméletlen harca – izgatott, feszült hangulatú előkészítés után jut kifejezésre. Az ellenséges indulat végül valóságos harcban, kíméletlen öldöklésben robban ki. Mikor végre elcsendesedik, Júlia megkapó gyengédségű dallama csendül fel. Ez a harmatos szerelem azonban ismét elvész a gyilkos összecsapásban, a leány érzelmének gazdagsága és a fiatalságának minden ereje is kevés ahhoz, hogy a külvilág kegyetlenségével szembeszállhasson. Az utolsó csatazaj heves robaját a halál csendje váltja fel. Júlia halálát adja tudtunkra a zene, azonban másfelől Júlia diadalát is zengi a befejezésül felcsendülő, éteri tisztaságú dallam.”

Az ősbemutatót 1870-ben Moszkvában tartották. Ekkor még a nyitányfantázia befejezéseként egy gyászinduló hangzott el, amelyet a későbbi átdolgozások során a „szerelem földöntúli hatalmát” ábrázoló dallamsor váltott.

A 20. században további operák is születtek Shakespeare műve nyomán, melyek közül Frederick Delius (1862-1934) Falusi Rómeó és Júlia című operája talán a legérdekesebb. A mű alapjául Gottfried Keller (1819-1890) Seldwylai emberek című kötetében megjelent Falusi Rómeó és Júlia című elbeszélése szolgált. Az eredeti történetet Keller egy képzelt svájci faluba helyezi át. Az opera angol nyelvű szövegkönyvét a zeneszerző és felesége közösen írták. Az ősbemutatót a berlini Komische Operben tartották 1907. február 21-én.
 

1935/1938. Szergej Prokofjev: Rómeó és Júlia (Op. 64)

Szergej Prokofjev (1891-1953) Rómeó és Júlia című három felvonásos balettjét, amely prológust, 13 képet és epilógust tartalmaz, eredetileg a moszkvai Bolsoj együttesének szánta. A táncjáték szövegkönyvét L. Lavrovszkij, Szergej Prokofjev és Sz. Radlov írta. A balett története „szorosan tartja magát Shakespeare tragédiájához, és a legnagyobb súlyt a társadalmi konfliktus-szituációk kidolgozására helyezi, amelyben a két főhős él, és amelyek következtében elpusztul, hogy a halálával” a két szemben álló családok kibékítse. Prokofjev zenéje a bemutató idején még sok vitát kavart, de a 20. század második felétől kezdve azonban a zeneszerző egyik legnépszerűbb művének számít. Zenéjére jellemző az „érzelmi hév és az áradó líra”. A színpadi ősbemutatót megelőzte egy hangverseny, amelyen a balett teljes zenei anyaga elhangzott. Az ősbemutatóra végül 1938. december 30-án került sor, de a cseh Brnoban. A szovjet ősbemutatót sem a moszkvai teátrumban, hanem a leningrádi Kirov-színházban tartották 1940. január 11-én. Ezt követően a világ nagy színpadain is óriási sikert aratott a balett. A koncertlátogatóknak is lehetősége van olykor-olykor megismerkedni a nagyszerű dallamokkal, mivel maga Prokofjev két szvitet is összeállított a balett zenei anyagából, az elsőt 1936-ban Moszkvában, a másodikat pedig Leningrádban 1937-ben mutatták be. Valamint szóló zongorára írt mű is készült a Rómeó és Júlia zenekari változata alapján.

A korábbi időszakkal szemben a 20. század második felében és a 21. század első évtizedében inkább a könnyedebb műfajhoz sorolható remekművek születtek Shakespeare tragédiája nyomán. Művészi értéküket tekintve azonban ugyanolyan kiemelkedő alkotásoknak számítanak ezek, mint a korábbi időszak operái, balettjei vagy épp zenekari művei.
 

1957. Leonard Bernstein: West Side Story

A West Side Story című musicalt az amerikai rendező és koreográfus, Jerome Robbins ötlete alapján Leonard Bernstein (1918-1990) komponálta. A szövegkönyvet Arthur Laurents, a dalszövegeket az akkor még ismeretlen, később azonban számos saját musicalt is alkotó Stephen Sondheim írta. Az ősbemutatót 1957. szeptember 26-án tartották a New York-i Winter Garden Theatre-ben.

A West Side Story-t a musicaltörténet új korszakának nyitányaként tartják számon. Miklós Tibor Musical! című könyvében azt írta, hogy „A West Side Story alkotói egy olyan minőségi ugrást hajtottak végre a zene, a tánc, a dalszövegek, a musical-dramaturgia terén, ami csak a műfaj megszületésének fontosságával és a musical klasszikus korszakának évtizedekig ható kreativitásával mérhető össze jelentőségében”. Bernsteinék „a társadalom legfeszítőbb problémáit olyan kivételes progresszivitással tudták egy világirodalmi remekmű alaptörténetébe építve, a nézők érzelmeire és gondolataira is hatva, tökéletes szakmai tudással kibontani, hogy minden utánuk jövő szerző, zenés-színházi művész számára új mértéket jelöltek ki”.

Ez az egyetlen olyan mű a válogatásban, amely nem az eredeti Shakespeare cselekményt meséli el, hanem áthelyezi a történetet a 20. századi New Yorkba, a konfliktus nem két család, hanem két különböző nemzetiségű, egy Puerto Ricó-i és egy amerikai fiatalokból álló rivális banda között zajlik. A szerelmesek, a lengyel származású, de Amerikában született fiú és a Puerto Ricó-i lány, akiknek kapcsolata a két banda „állandó háborúskodásának áldozata lesz”.

A West Side Story a „kültelki sikátorok, bérkaszárnyák veszekedéstől hangos, durva, erőszakos világát vitte a színpadra. Líraiság és gyöngédség csak a szerelmesek párbeszédeibe, dalaiba jutott. Az egész művet lángoló szenvedély fűti át, a szerelem pillanatait éppúgy, mint a feszültség, az egymást ugratás, a kirobbanó táncok perceit”.

1961-ben mutatták be Natalie Wood, Richard Beymer, Russ Tumblin, Rita Moreno és George Chakiris főszereplésével a musical nagysikerű filmváltozatát, amely a 11 jelölésből 10 Oscar-díjat is elnyert. A magyarországi ősbemutatóra 1969-ben került sor a Fővárosi Operettszínházban, az akkori vezető énekesek, pl. Farkas Bálint, Németh Sándor, Galambos Erzsi főszereplésével. Az azóta eltelt évtizedekben számos fővárosi és vidéki társulat tűzte műsorára és játszotta sikerrel ezt a remekművet.

Leonard Bernstein Szimfonikus táncok címmel elkészítette a musical zenekari változatát is.
 

1968. Franco Zeffirelli: Romeo e Giulietta / Romeo and Juliet

William Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiája alapján számos filmváltozat is készült. Ezek közül talán az egyik leghíresebb az 1968-ban Franco Zeffirelli által rendezett olasz-amerikai filmdráma, amelynek a zeneszerzője az a Nino Rota (1911-1979) volt, aki világhírnevét Federico Fellini filmjeihez komponált zenéivel szerezte. Zeffirelli Rómeó és Júliájához írt filmzenéjének leghíresebb és legismertebb részlete az un. szerelmi téma, amelynek átdolgozott változatait sok zenész felvette repertoárjába. Nino Rota ezen filmzenéjének középpontjában – nem meglepő módon – a szerelem áll. Ahogy Zeffirelli is óriási figyelmet fordított a korhűségre, úgy a komponálás során Rota is, amely egyrészt a zenei stílusban, másrészt a hangszerelésben nyilvánul meg. A híres szerelmi téma „egyszerre idézi fel az ártatlanságot, az első szerelem érzésének hevességét és gyötrelmeit”.
 

2001. Gérard Presgurvic: Roméo et Juliette

A 21. században sem maradt el az irodalmi téma jól sikerült színpadi feldolgozása. A korábban sikeres dalszerzőként működő francia Gérard Presgurvic (1953-) felesége tanácsára állt neki a Rómeó és Júlia újabb zenés színpadi változata megírásának. Egy személyben ő volt a zeneszerző, a szövegkönyv- és a dalszövegíró. A mű alapvetően követi az eredeti Shakespeare tragédia történetét, ám – néhány apróbb eltérés mellett – az egyes szereplőknek nagyobb, más szereplőknek kisebb lett a szerepük, az első felvonásban pedig erősebb teret juttat a humornak is, különösen Mercutio, Benvolio és a Dajka személyét tekintve.

Azonban az egyes országokban játszott változatok is eltérnek egymástól, ahogy a magyarországi ősbemutató rendezője Kerényi Miklós Gábor egy beszélgetés során elárulta: „A francia musical-játszás azonban kicsit eltér a magyartól – sanzonszerűbb, a szóló énekesek előadására épül, míg a drámai események, a történet szálai kicsit háttérbe szorulnak. Ezt kellett nekünk egy olyan szerves előadássá átalakítani, ami a mi zenés színházunk komplex egységébe illeszkedik. Ezen kezdtünk el nagy izgalommal dolgozni: variáltunk a jelenetek sorrendjén, kicsit jobban visszahoztuk a shakespeare-i drámát” – emlékezett vissza a kezdetekre, a musical magyar változatának születésére a rendező.

Zenéjét tekintve is eltér Presgurvic Rómeó és Júliája a magyar közönség által kedvelt és megszokott musicalek zenei világától. Kicsit talán könnyedebb, másfajta dallamvilággal operáló mű született a zeneszerző tollából, ezáltal számos olyan embert is bevonzott a színházba, akik addig ódzkodtak a komolyabb zenei világú musicalektől.

Magyarországon 2004 januárjában mutatták be a Rómeó és Júlia című musicalt, amelynek olyan nagy a sikere, hogy még mindig repertoáron tartja a Budapesti Operettszínház. Sőt a fiatal musical színészek közül jó néhányan azt vallják, hogy pályaválasztásukat erősen befolyásolta, hogy gyermekkorukban látták a budapesti előadást. Közülük a legszerencsésebbek, a szerepátvételek révén, lehetőséget kaptak arra is, hogy álmaik musicaljében énekeljenek és játszanak az operettszínház színpadán.

Szinte valamennyi változatra igaz az a megállapítás, hogy a „feldolgozásokban csak az alapmotívum, a családok gyűlölködését megsínylő, és annak értelmetlenül áldozatul eső fiatalok története a közös, a környezet, a mellékszereplők alakja, megformálása igen szerteágazó”. Természetes, hogy zenéjükben teljesen eltérnek egymástól a fentebb bemutatott művek, hiszen például Bellini és Presgurvic változatának ősbemutatói között 171 év telt el, változott, fejlődött a zene, időközben új műfaj is született. Azonban egy tény, hogy azáltal, hogy Shakespeare tragédiája örökérvényű, több évszázada akad és évszázadokig akadni fog olyan zeneszerző, aki úgy érzi, hogy ezen történetet saját elképzelései alapján kell megkomponálnia.

A cikkhez kapcsolódó kiállítás megtekinthető a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Hang- és médiatárában (Győr, Baross G. út 4., 3. emelet).

Ősze Mária

Felhasznált irodalom:
https://en.wikipedia.org/wiki/I_Capuleti_e_i_Montecchi
https://en.wikipedia.org/wiki/Romeo_und_Julie
https://en.wikipedia.org/wiki/Romeo_and_Juliet_(1968_film_soundtrack)
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3me%C3%B3_%C3%A9s_J%C3%BAlia_(film,_1968)
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3me%C3%B3_%C3%A9s_J%C3%BAlia_(musical)
https://en.wikipedia.org/wiki/Rom%C3%A9o_et_Juliette_(musical)
http://szinhaz.hu/musical/55066-a-felesegem-miatt-szuletett-a-romeo-es-julia-gerard-presgurvic-zeneszerzo-az-operettszinhazban-jart
Hugh Macdonald: Berlioz Romeo and Juliet (a DECCA által kiadott bakelit lemez kísérőfüzetének írása)
Pándi Marianne: Hangversenykalauz 1. kötet Zenekari művek Budapeset, Saxum K., 2005
Winkler Gábor: Barangolás az operák világában 1. kötet Zeneszerzők A-Gi-ig Budapest : Tudomány Kiadó, 2004
A klasszikus zene Budapest : Mérték Kiadó, 2006
Horst Koegler: Balett-lexikon Bp. Zeneműkiadó, 1977
Miklós Tibor: Musical! : egy műfaj és egy szerelem története Budapest : Novella Kiadó, 2002

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép, 4. kép, 6. kép, 7. kép, 10. kép.