3021

Őrségi biciklitúrák

1. nap

Napjainkban egyre népszerűbbek a kerékpártúrák. Választhatunk profik által szervezett utak közül, de magunk is megtervezhetünk egy felkészültségünknek és pénztárcánknak megfelelőt. Mindegyiknek van előnye és hátránya egyaránt, öt fős csapatunk az utóbbit választotta. Közös megbeszélés után úgy döntöttem, hogy az Őrség lesz kirándulásunk helyszíne. A tervezésnél figyelembe vettük az életkorokat (esetünkben 12-től 45-ig) és közepes edzettségünket.

Útvonal: Szentgotthárd – Alsószölnök – Felsőszölnök – Trdkova – Ženavlje - Gornji Petrovci – Šalovci – Hodos – Bajánsenye – Őriszentpéter - Szalafő. A táv hossza kb. 60 km. Három napos kirándulásunkra Győrből Szentgotthárdig vonattal keltünk útra. A kerékpárszállítást megoldani nem egyszerű, nincs minden vonaton kerékpárszállító kocsi, ezért utazás előtt érdeklődjünk, sőt hasznos, ha e-mailben vagy telefonon jelezzük a MÁV-nak utazási szándékunkat.

Egyszeri átszállás után délután kettőre értünk a szentgotthárdi állomásra. Innen már kerékpárral folytattuk tovább utunkat. Aznapi célunk, hogy elkerekezzünk a Felsőszölnök melletti hármashatárkőhöz, kapjunk egy kis kóstolót Szlovénia lankáiból, és így egy „kis” kerülővel eljussunk szállásunkra, a gyönyörű Szalafőre. Az első 14 km-es szakaszunk Alsószölnökön át Felsőszölnökig kellemes volt. Nincsenek kiépített kerékpárutak, de alacsony forgalmú utakon végig kényelmesen haladtunk.

Felsőszölnöknél két lehetőségünk van: továbbmehetünk betonúton (emelkedős, nem könnyű szakasz) vagy a falu közepén lekanyarodhatunk jobbra, ahol egy tanösvény vezet a 4 és fél kilométerre levő hármashatár-emlékműhöz. Mindkettő nehéz, mi (az útikönyvek tanácsai ellenére) az utóbbit választottuk, és csak azért tudtuk teljesíteni, mert volt köztünk egy-két markos legény, akik a legnehezebb szakaszok emelkedőin felvitték csomagokkal teli kerékpárjainkat.

Még gyalogosan sem könnyű feljutni, mégis mindenkinek, aki arra jár, azt tanácsolom, hagyjon időt erre a kirándulásra, mert három ország határánál állni ritka alkalom.

Az emlékmű környéke is nagyon szépen rendben tartott. Padokat, asztalokat helyeztek ki, le lehet ülni, megpihenni egy kicsit.

Rövid pihenés után indultunk tovább, ekkor még azt gondoltuk, túl vagyunk a nehezén, hamarosan azonban rájöttünk, hogy ez koránt sincs így. Előzetes terveinknek megfelelően Szlovénia felé vettük az irányt.

A gyakorlott túrázók tudják, hogy meredek lejtőn lefelé haladni sem túl nagy öröm.

A szlovén részen az első falu Trdkova (Türke). Ezután következett Zenavlje (Gyanafa), Gornji Petrovci (Péterhegy), Salovci (Sal), végül az utolsó falu szlovén részen, Hodos (Őrihódos). Bizony többször előfordult, hogy az emelkedőn felfelé leszálltunk, és toltuk a biciklit, de a gyönyörű táj kárpótolt bennünket.

Ekkor már a késő délutánban jártunk, sok időnk nem maradt a szemlélődésre; különösen Őrihódost sajnálom, amelyet éppen csak érinteni tudtunk. Bajánsenyén a régi határátkelőn tértünk vissza ismét Magyarországra. Látnivalói, a katolikus és református templomok, a Szent István-szobor és a millenniumi emlékparkon túl nem mindennapi látványosság volt az út melletti villanyoszlopokon ácsorgó és minket szemlélő gólyacsapat.

Bajánsenyét elhagyva még kb. 12 km-t kellett megtennünk úti célunkig. Már sötétedett, amikor fáradtan, elcsigázva Őriszentpéteren át megérkeztünk szállásunkra, a szalafői Gatter fogadóba.

60 kilométer kerékpárral egy nap alatt nem sok, de nem mindegy, hogy milyen terepen. A fárasztó nap után hamarosan pihenni tértünk, hiszen másnap újabb túrára indultunk.

Galambos Krisztina

2014.09.23