1061

Nyárutó – Labor Day

1 perces filmkritika

A munka ünnepe, legalábbis a cím szerint. S még ha előbbi izzadságszagú is, utóbbi miatt megéri melózni vele. Na de mit értünk Joyce Maynard bestseller regényének filmváltozatában munkának, és mit ünnepnek? A kettő együtt gyakorlatilag maga a filmidő, mert a rendhagyó „szerelmi háromszög” a munkaszüneti hosszú hétvége alatt alakul-kialakul, zajlik-lezajlik és ér véget szomorúan (de nem ez a legvége).

Jason Reitman – aki a Juno-val (Oscar-jelölés) és az Egek urával (Oscar-jelölés) vígjáték-guru édesapját már bőven büszkévé tehette – próbált hihető kereteket adni ennek az amúgy teljesen valószerűtlen történetnek, de összességében csak részben sikerült neki. Pontosabban mondjuk a Nyárutó harmadáig. A családvágy (úgymint szerető férj, mindenszintű társ, elismerő apa, felnézhető példakép) beteljesülésének első trimeszterében az irreálisan hihetetlen és megalapozatlan kapcsolatfejlődés a tűéles szituációkkal, képekkel és visszafogott közelséggel ugyan teljesen hihetővé teszi a hihetetlent, ám utána valami ténylegesen elromlik. A dramaturgia a sekélyes közhelyesség posványába csúszik, a történetvezetés dilettáns fordulatokkal kezd operálni, a néző pedig gyorsan zuhan ki az irrealitás keretezte, labilisan hiteles atmoszféra habjaiból.

A Labor Day tényleg nyögvenyelős munkává válik, ahol már csak a végét várjuk, és az sem érdekel bennünket, ha esetleg még a napidíjat sem kapjuk meg érte. De sajnos megkapjuk – otthon nyomtatott, hamis bankók formájában. Legalább az szerencse, hogy a végtelenül karakteres Josh Brolin (az arca sem áll jól, de borzalmasan kontúrosan ott van) és a mindig zseniális (és igen, még mindig szexi!) Kate Winslet játsszák „aput” és „anyut” (utóbbi Golden Globe-jelölésig jutott ezért). Ha nem lenne a lesajnálóan amerikai sztorivonal, nekik akármit feltételek nélkül elhinnénk, a közöttük megesettek vászonra robbantott karaktereik miatt nyernének (lét)jogosultságot. A zártláncú (mert nem egymástól, hanem „egymáson” függenek) háromszög harmadik csúcsa a megható nézésű tizenéves fiú, Gattlin Griffith, akinek nem mindig értettem a figuráját. Mindennél jobban vágyik egy igazi, nem más tyúkóljában durrogó apamintára, melyet a tekintete szinte folyamatosan ki is fejez, de minden más síkon (és térben) passzív (cselekedetek, verbalitás), emiatt egy idő után már zavaróvá is válik.

A majdnem kegyelemdöfés a filmben a múltat, és főleg a szökött rab múltját megismertető mozaikos flashback-ek texturális szintű idegensége, amely egyértelműen hátráltatja a beleélési törekvéseket. Így összességében a Labor Day valóban keserű, minden jót maga mögött hagyó Nyárutó lehet csupán, ahol nemcsak az ünnepnapok alatt jár ritkán az új és hihető élet reményével kecsegtető vonatforgalom.

2013, amerikai, 111 perc
rendező: Jason Reitman
forgatókönyvíró: Joyce Maynard regényéből Jason Reitman
szereplők: Kate Winslet, Tobey Maguire, Josh Brolin,
Gattlin Griffith, Brooke Smith, Alexie Gilmore, Clark Gregg

Szilvási Krisztián

2016.01.01