Először szülei gondjaira bízta, akik továbbpasszolták apai nagyanyjához. Edith Piaf nagymamája egy bordélyházat igazgatott, ahol ő volt a madame. Ilyen körülmények között nevelkedett, míg az édesapja végül magához vette, hogy artistát faragjon belőle.

Két kígyóember-mutatvány között Edith Piaf énekelt a tisztelt publikumnak. 4 éves korában szaruhártya-gyulladást kapott, és részlegesen megvakult. A kislány sokat imádkozott Lisieux-i Szent Terézhez, sőt annak sírhelyét is többször meglátogatta könyörögve, hogy a szent adja vissza a látását. Az imái aztán meghallgatásra találtak: 7 éves volt, amikor a látása csodálatos módon visszatért.

Fiatalon esett teherbe, 1932-ben megszületett kislánya egy 18 éves fiatalembertől. Marcelle azonban 2 évesen agyhártyagyulladást kapott, és meghalt. Edith Piaf ekkor alig múlt még 19 éves. Ezek után utcai éneklésből próbálta eltartani magát, eközben figyeltek fel a tehetségére, és Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója, kávéház-tulajdonos indította el pályáján. Ő adta neki a „Piaf” nevet is, amely a francia argóban azt jelenti: veréb. Egyértelmű utalás volt ez vézna alkatára.

Louis Leplée fellépéseket szervezett neki, amelyeknek általában sikere volt. Megtanította a helyes színpadi előadásmódra, és ő javasolta azt is, hogy mindig viseljen feketét, ami a későbbiekben Piaf egyik fő színpadi jellemzőjévé vált. 1936-ban Leplée-t meggyilkolták, Edith is a gyanúsítottak közé került.

Életében a következő jótevő Raymond Asso költő volt, aki három évig a gondját viselte, és szerelme is volt egyben. Megtanította Piafot élni, gyönyörű sanzonokat írt neki, és az első revüszínházi előadását is ő intézte. Összeismertette Marguerite Monnot dalszerzővel, akit arra kért, olyan számokat írjon, amelyek visszatükrözik hányattatott életét. Így születtek meg a mai napig mindenki által ismert örök Piaf-slágerek. Neve lassanként egyre ismertebb lett Párizsban, a háború alatt rendszeresen énekelt a hadifoglyok árváinak, sőt adományt is gyűjtött nekik. A filmezésbe is belekóstolt. 1944-re a 29 éves Edith Piaf már olyan híres lett, hogy könnyűszerrel lehetett mások mentora, így fedezte fel a 23 éves Yves Montand-t, akinek egy évig egyengette az útját mint jótevője és szeretője.

Immár Piaf lábai előtt hevert egész Párizs, és Európa-szerte ismert lett a neve. 1947-ben, az európai sikerek után Amerika következett: többször szerepelt az Ed Sullivan Show-ban, és a Carnegie Hallban is kétszer lépett színpadra. Mindez nem sikerült volna, ha az első, sikertelen próbálkozása után barátai és pártfogói, köztük Marlene Dietrich, nem beszélik le a megfutamodásról. Amerikában találkozott élete nagy szerelmével, Marcel Cerdan bokszolóval, akivel sajnos csak pár évig tarthatott a kapcsolatuk. 1949-ben ugyanis Cerdan váratlanul meghalt: éppen Edith New York-i fellépésére sietett, amikor a repülőgépe lezuhant. Az énekesnő az újabb tragédiát már képtelen volt feldolgozni, egész életére boldogtalan és depressziós lett. Sokat ivott, esténként pedig szerelme szellemét idézte. A tragédiát csak fokozta, hogy autóbalesetet szenvedett, testi fájdalmaira pedig morfiumot kapott, amire könnyen rászokott. Soha többé nem szabadult az alkohol és a morfium rabságából, ami egészségügyi és mentális szempontból is csak rosszat tett neki.

Öt évvel szerelme halála után férjhez ment Jacques Pills sanzonénekeshez, majd különleges nászútra indultak. Végigénekelték Amerikát: Miami, Hollywood, San Francisco, New York, Las Vegas voltak a megállók. Házasságuk négy évig tartott, barátságban váltak el. Ezt követően a magára maradt énekesnő egészsége megromlott: idegei felmondták a szolgálatot, depressziós volt, reumája kiújult, állandóan fázott, és a legkisebb náthát is nehezen tudta kiheverni, ráadásul ivott és drogozott is.

Viszont nem pihent, állandó hajtásban volt. Egyik nagy koncertet követte a másik. Az orvosok azonban nem jósolgattak, hanem megmondták neki kerek perec: áttétes rákja van. Edith Piaf ennek ellenére sem pihent. 46 évesen feleségül ment a 26 éves Théo Sarapo énekeshez, majd közös koncertkörútra indult vele 1963-ban, amit már akkor mindenki öngyilkos turnénak nevezett. Egészségügyi állapota egyre romlott, ezért pár fellépés után abba is hagyta az utazást, és visszavonult a dél-franciaországi hegyekbe a férjével.

1963 augusztusában egy plascassier-i házba vonult vissza. Itt élte utolsó hónapjait, állandó gondozás mellett, és itt hunyt el 1963. október 10-én a déli órákban, májrákban. Holttestét Sarapo és barátai éjszaka egy mentőautóval titokban Párizsba szállították, halálának hírét október 11-én reggel közölték, mintha itt, szülővárosában hunyt volna el, régi barátjával, Jean Cocteau-val egyazon napon. Óriási részvét mellett kísérték utolsó útjára, a fővároson keresztül haladó gyászmenetet a Boulevard de Lannes-tól a montparnasse-i Père-Lachaise-ig mintegy 40 000 ember kísérte, rajongói Párizsból és más vidékekről. Bár Piaf hívő katolikus volt, „bűnös életvitelére” hivatkozva a katolikus egyház megtagadta az egyházi temetést és a gyászmise tartását. Sírjánál csak Thouvenin de Villaret atya, a színházi és zenei szakma alamizsnása mondhatott rövid áldást.

Sírkövére ezt vésték: „Madame Lamboukas, dite Édith Piaf”(Lamboukasné, akit Edith Piaf-ként ismertek). Edith Piafon kívül itt nyugszik édesapja, Louis-Alphonse Gassion és kislánya, Marcelle, valamint Piaf özvegye, Théo Sarapo is, aki 1970-ben, autóbalesetben veszítette életét.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, http://www.life.hu/trend/20120725-takacs-nora-edith-piaf-a-gyemant-torku-enekesno-szomoru-elete.html

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.