1536

Karácsonyi gyertyák fényében suhogó angyalszárnyak

Aranypor térségi irodalmi folyóirat 2015/3. szám

VIII. évfolyamának harmadik, évzáró számaként, 2015 telén jelent meg az Aranypor térségi irodalmi folyóirat leginkább a szívek mélyére útra kelő, áhítatosan felemelő és bánatmély elmúlásba hajló érzésekkel, tisztán ragyogó emlékekkel, vágyott-beteljesült reményekkel versben és prózában beszélő lapszáma.

A Kisalföld szűkebb és tágabb, nagytérségi környezetének (Csallóköz, Fertő-tó vidéke) szerzői által képviselt versek, novellák, valamint egyéb írásművek sorain keresztül egyszerre jelenik meg ennek a varázslatos szépségű vidéknek az életérzése és az egyéni lelkek őszintesége. Az önerőből, valamint erkölcsi és anyagi támogatásokból fenntartott kiadvány célja mindazon szerzők felkutatása és bemutatása, akik ezen a tájegységen élnek, különös tekintettel azokra, akiknek nincsen lehetőségük a publikálásra, vagy egy költséges magánkiadásra. Az Aranypor szerkesztői rendkívül fontosnak tartják az irodalom ápolását, mely nemcsak az egyik elengedhetetlen záloga a nemzet fennmaradásának és megújulásának, de az igazi emberség megőrzésének is. A folyóirat az – irodalmi értékeken túlmenően – szólni szándékozik a közösség életéről, múltjáról, a szeretett táj szépségeiről; közkinccsé téve azt minden érdeklődő és befogadó számára.

A 2015-ös őszi-téli, harmadik lapszám a megszokott 30 oldalas, színes borítóba zárt terjedelemmel folytatja az immár nyolcadik éve tartó, antológiaszerű koncepciót. A Kempis Tamás örök érvényű mottójával felvezetett tartalom egyszerre intelemszerűen és tiszta jóindulattal világít rá az olvasás lényegére és élményére, amikor azt mondja: „Ne a szerző tekintélye számítson előtted… inkább arra figyelj, MIT mondott”. Az Aranypor versei, rövid prózai írásai, egyéb irodalmi részletei emocionális hullámvasútra ültetik a befogadót, hiszen ahány robbanni készülő szín, illat és íz játszik a lapokon, annyi markoló, fogva tartó, visszatér(ít)ő emlék csendre intése is bújik a sorok közé. A szavakból épülő alkotások a legtágabb értelemben beszélnek a szerzők meggyőződéseiről, elmúlt és múlhatatlan terheiről, betűkunkorokba itatott érzelmeiről. Mert érezni kell, érezni emberi, még akkor is, ha a bennünket átjáró, csak szívvel-lélekkel fogható láthatatlan nem minden iránya a mosoly(gás) felé mutat.

Gimesi Zsuzsa lelkész előszónak is tekinthető írásában közvetlenül szólít meg bennünket, hogy Menjünk el egészen Betlehemig. Hiszen „évről évre lélekben keressük föl Jézus Krisztus … születésének helyét”, melynek „ajándéka az, hogy lélekben is eljuthatunk Betlehembe, és Isten testté lett szeretetét ünnepelhetjük karácsonykor”. Tegyünk így ebben az esztendőben is, amelyhez az erőt és bátorságot Fülöp Péter rövid versei alapozzák meg hang(ulat)adóként. Fogadjuk meg a figyelmeztetéseket, melyek szerint Kegyelem nélkül „szerteszét táj csupán a világ”, a Vigasztalás kegyelmet hirdet mindenkinek, és minden Corpusban „Isten lélegzik önfeledten”. A folytatásban Szekeres Mária érzelemteli költeményei hatolnak mélyre: sorai először T.P.-hez szólnak, majd ablak előtti, dadogó gondolatait osztja meg az arra fogékonyakkal, hogy végül bevallja, ő maga is Fényedet keresi… Nády Mária dicsőítve kiált fel kilencsorosában, aztán őszintén fájlalja, hogy fekete-fehér Sakktábla (a) világ, pedig Ha… Olasz Valéria múltba merengő négyesfogata következik: édesanyjával kapcsolatban elmeséli nekünk, hogyan látja őt, s vele töltött adventi emlékeit is lírába önti, kontúros kézzelfoghatósággal beszél édesapjáról, végül azt is elárulja, hogy „sohasem felejtem”, Ahonnan jöttem. Az első versciklust L. Burda Zsuzsanna zárja A hűvös víz nyugalmával.

Napjainkba szivárgó aktuálpolitika szülte prózában értekezik fél oldalon Daday Ádám Elemér Mosonmagyaróvárról, a határsértő afrikai Idegenekkel kapcsolatban elmondja, hogy ugyan „való igaz, a remény lelkierőt ad”, mégis félve kérdezi: „Mi lesz veled, Európa? Mi lesz veled, Magyarország?”. Nagy Pált költeménye útja során éri, Mészely József először elárulja, milyen volt, Amíg a jóságot tanultam, majd négysoros Havazás lepi be hangulattal az ünnepi várakozást, L. Burda Zsuzsanna lírai meséje pedig a csodálatos Hanságról zeng. Prózai oldalak következnek: Dr. Karácsony István helytörténész Karácsonyhoz kapcsolódó dunaremetei népszokásról értekezik Kiss Károly legénybíró leírása alapján; Reisinger Attila készülő regényéből olvasható részlet Helyszíni szemle címmel; Weiszné Varga Margit elmondja nekünk, milyen is lehet egy Leánykérés más módon. L. Burda Zsuzsanna Szeptemberi közbevetése négy rövid versszakkal mutatja meg az ősz első hónapját, a blokk lezárásaként pedig Jéga Szabó Ibolya fordul emlékeihez A múlt felvillanó képeivel.

Az Aranyporos mesetarisznya megszokott, állandó rovata a gyerekekhez szól: Mészely József mesél Első tanítóm címmel Benedek Elek Édes anyaföldem! önéletrajzi regénye nyomán, majd kérdezz-felelek formában születnek rímek a hóhullásról. A lapszám teljes második fele a Kitekintőé. Nyelvezetében és témájában rendkívül színes, nívós és érzelemgazdag versek hosszan kígyózó sora, valamint 2 prózai írás követik egymást: 15 oldalon keresztül mélyedhetünk el a különböző lelkekből szóló örömök, bánatok és emlékek felszólalásaiban. Először versek vonatára szállhatunk, megszakítás nélkül peregnek a lírába zsúfolt rezdülések. A költemények szerzői verseik megjelenési rendjében, a teljesség maximális igényével: Devecseri Zoltán, Boór András, Baka Györgyi, B. Tóth Klára, Kozma László, Sasváry Erzsébet, Paraszkeva, Nyíri Erzsébet, M. Simon Katalin, Molnár Mária, Varga Csaba, Ilyés András Zsolt, G. Szabó Ferenc, Száraz Pál, Kovács Béla, Böröczki Mihály, Streéb Mária, Nagy Etel, Maurer Teodóra, Zelenka Brigitta. Kádár Sára Hajnalka Éjszakai találkozás címmel, óvatos-puha, ám szenvedélyes hóesés mentén meséli el Lídia és Péter kezdődő történetét, amely csak az olvasóban teljesedhet ki – ezerféle módon. Para Olga édesanyjáról ír. Meg holdakról, csillagokról, szívről. Hiányról és szeretetről. Örökségben ragyogó szemekről.

Zárásként a hátsó borító belső oldalán Szekeres Mária főszerkesztő mereng el félelemről, hitről, szándékról, akaratról és tettekről. „Igen, van értelme verset írni, a szeretet, a tiszta szellem szavait ellen tartani a sötétségnek, amelynek napjai, vagy évei meg vannak számlálva.” Egyúttal békés és örömteli ünnepeket kíván minden jóakaratú embernek. A hátlapon pedig Máriához írott könyörgés világlik a havas tájkép fölött. Az Aranypor 2015-ös harmadik lapszáma a Baráti Kör Újrónafőért Egyesület és a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület kiadásában jelent meg Nagy Sándor felelős kiadó, Szekeres Mária főszerkesztő, valamint Mészely József, L. Burda Zsuzsanna és Szőcs Beáta szerkesztői munkájával. Az irodalmi folyóirat őszi-téli kiadványa ezúttal is a hagyományokhoz és a megszokott magas színvonalhoz hűen gyűjtötte egybe a térség íróinak és költőinek szerzeményeit, a teljes lapszám PDF-ben letölthető a Mosonmagyaróvári Civil Szövetség honlapjáról.

Szilvási Krisztián

2015.12.18