1681

Ondřej Neff: Sötétség

Könyvkritika

Bele sem gondolunk sokszor, hogy mennyire nélkülözhetetlen számunkra már a legalapvetőbb mindennapi tevékenységekhez is az elektromos áram. Fel sem tudjuk fogni igazából, hogy milyen következményekkel járna modern világunkra a hiánya. Ondřej Neff nemcsak eljátszott a gondolattal, hanem egy olyan alaposan kidolgozott, kegyetlen és nyomasztó képet festett le erről a Sötétség című regényben, hogy megfagy tőle a vér az ereinkben.

A könyv úgy kezdődik, hogy egy péntek délután egyszer csak nincs többé áram. Ez azonban nem a szolgáltató sara, nem is csak átmeneti jelenség, hanem valami végleges és megmagyarázhatatlan. Egyik másodpercben még van, a másikban pedig már nincs – Prágában (és persze a világ többi részén is) pedig kitör a káosz. Ijesztő gyorsasággal szűnik meg a jelenleg ismert társadalom, dőlnek meg az emberség korlátai, és áradó folyóként sodornak el mindent a farkastörvények.

Kaja, hatalom, kaja, szex, hatalom, kaja, kaja, hatalom. És még hatalom. Ösztönszerű, állatias és brutális tettek, melyeknek csak ennyi áll a középpontjában. Ez a valódi sötétség: nem az áram nélkül maradt csillárok és közúti lámpák, nem a tévék és számítógépek villódzó fényének hiánya. Az erősebb, a kegyetlenebb, a vérszomjasabb marad életben – a gyengék, a vajszívűek halálra ítéltettek. A legszörnyűbb az egészben pedig a hitelessége, az életíze: Neff az emberiségből sebészi pontossággal metszi ki a brutalitásból, ostobaságból és erőszakból összegyúrt, lázas nyúlványokat, és a maga véres valójában nyújtja elénk ezüsttálcán.

A szereplőink vegyes figurák: van köztük például velejéig romlott szemétláda, áldozatból átvedlett őrült gyilkos, a logika útját követő enyhén nárcisztikus karakter. Mindannyian a túlélésért harcolnak, de amíg egyiküket legszívesebb a lehető legközelebbi fejezetben holtan látnánk, másnak szurkolunk, hogy sikerüljön végre kievickélni ebből a rémálomból.

Rendkívül nyomasztó ez a regény, viszont a maga nemében zseniális: groteszk, mégis hiteles, túlzásai valójában nem is túlzások, és mindeközben kíméletlenül tárja fel az ostoba emberi kegyetlenség mélységeit.

Nánási Anita
Forrás: cinestar.hu

2015.12.05